Egy bizonyos Dickson Despommier ökológus, a Columbia Egyetem mikrobiológia professzora, egyben a vertikális kertészet megálmodója még 2000-ben megkérdezte tanítványaitól, milyennek szeretnék látni bolygónkat negyven év múlva, amikor már több mint kilenc milliárd éhes szájat kell etetni elegendő megművelhető földterület nélkül? Arról nem beszélve, hogy az urbanizáció is fokozatosan visszaszorítja a már meglévő farmokat. Míg az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO szerint 2050-re mintegy hetven százalékkal kellene növelni a globális élelmiszertermelést, ami körülbelül még egy fél Dél-Amerikára való termőföldet jelent. Az ipari gazdálkodás ráadásul drámai módon átalakította a Föld felszínének nagy részét, ezáltal a klímaváltozáshoz és az élőhelyek pusztulásához is hozzájárult.

Beltéri gazdálkodás=urbánus forradalom?

Egyes kutatók szerint a beltéri farmok azonban megoldást jelenthetnek számos, a hagyományos mezőgazdasággal kapcsolatos problémára, mivel azok mentesek a talajhoz kötött termelés környezetszennyező és ökoszisztéma-pusztító hatásaitól.

Az ültetvényspecifikus monokultúrás gazdálkodás ugyanis nemcsak rontja a talaj minőségét, de megváltoztatja tápanyagainak összetételét, és szinte teljesen megszünteti a természetes biodiverzitást.

Vegyünk például egy földet, ahol kizárólag kukoricát termesztenek, így a közelében csak kukoricával táplálkozó élőlények maradnak meg. Ám amint megjelenik egy kukorica-specifikus kártevő, máris oda az egész termés. Ennek elkerülésére a gazdák rovarirtókat és permetezőszereket használnak, amiktől viszont a kártevők egyre ellenállóbbak lesznek, így aztán egyre erősebb szerek kellenek...és ez egy végtelenített lemez. Mindez pedig egyaránt káros a föld minőségére, illetve a termés tápértékére is. A WWF nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a beltéri gazdálkodások segítségével megmenthető a fennmaradt termőföld (plusz rengeteg vizet megspórolhatunk), ugyanakkor árnyoldala is van a dolognak: napfény hiányában a beltéri kertészetek egész évben légkondicionáló rendszerekre és mesterséges fényre támaszkodnak, ami  jelentős energiafelhasználással jár. A WWF munkatársai ezért szeretnék a legtöbbet kihozni a beltéri gazdálkodásból lehetőleg úgy, hogy közben minél kisebb terhet rónak a környezetre. Már meg is kezdték munkájukat, méghozzá a Missouri St. Louis városában, ahol egy barlangrendszert alakítanak beltéri farmmá.

Egységben az erő

Felmerülhet a kérdés, hogy miért akar belefolyni egy természetvédelmi szervezet a gazdaság fejlesztésébe? Leginkább azért, hogy csökkentse a fentebb említett, évről évre növekvő élelmiszerellátásból adódó környezeti károkat.

"Olyan új üzleti modellekben, stratégiákban és partnerkapcsolatokban gondolkodunk, melyek nemcsak pénzügyi szempontból jövedelmezőek, de környezetileg is fenntarthatóak." - mondja Julia Kurnik, a WWF innovációs ügyekért felelős igazgatója.

De vajon elképzelhető, hogy a közeljövőben a beltéri (valamint a vertikális) gazdaságok teljesen felváltják a hagyományos gazdálkodást? Valószínűleg nem, hiszen a mezőgazdasági technológiák ehhez még nem eléggé fejlettek. "Az emberek mintegy tizenkétezer éves tapasztalattal rendelkeznek az élelmiszer-termesztés terén, de csak körülbelül egy generációnyi tapasztalatuk van a növények beltéri termesztésében. Ezért továbbra is dolgozunk a technológia tanulási görbéjének fejlesztésén, bár egyelőre megfelelő adataink sincsenek egy sor lapvető kérdésről, például a szántóföldön és a beltéren termesztett növények terméshozamának összehasonlításáról hidroponikus körülmények között." - olvasható Erik Kobayashi-Solomon, befektetési bankár véleménye a Forbes magazinban.

A nehézségek ellenére abban viszont a bankár és az igazgató is egyetért, hogy a beltéri műveletek idővel enyhíthetik azt a nyomást, amelyet az ipari gazdálkodás gyakorol a fájdalmasan túlterhelt Földre.

"Termeld meg a saját ételed" mozgalom

Sokak szerint az urbánus forradalom már el is kezdődött, méghozzá az egyének szintjén. Amerikában ugyanis a korlátozások bevezetése óta sokan kertészkedni kezdtek egyrészt az idő értelmes eltöltéséhez, másrészt a túlfogyasztás mérséklésének céljából. A Mashable információ szerint a mezőgazdasági üzletek forgalma a tízszeresére növekedett a járvány idején, a Wallmart üzletlánc vetőmagkészlete pedig teljesen elfogyott.

"A hidroponika és a LED-es technológia hatalmas előrelépéseinek köszönhetően még a kert nélküli háztartások is részt vehetnek a 'forradalomban'. " - mondja Chris Taylor.

Szerinte mindebből egyértelműen látszik, hogy az emberek másképp kívánják élni az életüket a járvány után, az egyre modernebb technológiai fejlesztések pedig mindezt lehetővé is teszik. Míg másoknak, például Benjamin Widmar-nak nem volt szüksége világjárványra ahhoz, hogy megváltoztassa életét. A Spitzbergákon élő farmer megpróbál egy egész város igényét kielégítő mennyiségű paradicsomot, hagymát, chilit és mikrozöldet termelni. Az alábbi videóban rövid betekintést kapunk a gazdálkodó mindennapjaiba:

"Küldetésen vagyunk...önellátóvá kell tennünk a várost." - Widmar a Thomson Reuters Alapítvány munkatársának mesélt munkájáról.

Majd mintegy végszóként megjegyezte, hogy ha ők még a Spitzbergák gyakran mostoha körülményei között is képesek beltéri gazdaságok kialakítására, akkor ez a világon bárhol kivitelezhető.

(Fotó: Getty Images Hungary, Needpix)