José De-Sola Gutiérrez, Fernando Rodríguez de Fonseca és Gabriel Rubio 2016-os, Cell-Phone Addiction: A Review című tanulmányukban írtak a jelenségről, melyből kiderül, hogy a szakirodalom elsősorban viselkedészavarként és nem függőségként kezeli a problematikus okostelefonhasználatot. Noha a szakértőknek mostanáig nem sikerült kategorizálni az okostelefonok nem megfelelő használatának jelenségét, az kétségtelenül valós társadalmi probléma, hiszen az eszközök sok szempontból pozitív változást hoztak életünkbe, ugyanakkor negatív pszichológiai (és fizikai) hatásait sem vehetjük félvállról: ilyen például az ízületi és izomfájdalom, az alvásprobléma, valamint a különböző stresszhatások, amelyeket a túl hosszú ideig tartó telefonhasználat kiválthat.

Katie Hurley, klinikai pszichológus szerint már azt is intő jelnek vehetjük, ha egy szokást úgy szólván kényszerítő kötelességként élünk meg. Hozzátette: véleménye szerint ez is egyfajta függőség, még ha csupán a szó hétköznapi értelmében. Mi lehet intő jel? Nos, például amikor a telefonos értesítéseink ellenőrzésére már-már ellenállhatatlan késztetést érzünk, mert enélkül kellemetlen hiányérzetünk lenne.

Hurley és más szakértők szerint ráadásul a telefonhasználat célja legalább olyan fontos a 'függőség' megállapításakor, mint a telefonnal eltöltött idő mennyisége.

A gyerekek és kamaszok esetében pedig a szülőnek különösen oda kell figyelni, hogy mire használják a készüléket, hiszen az manapság egyre inkább kötelező kelléke a tanulásnak, információszerzésnek, valamint a tanárokkal és a barátokkal, diáktársakkal való kapcsolattartásnak. (Ezt a jelenlegi járványhelyzet is bebizonyította.) De felnőttek esetében ugyancsak fontos elkülöníteni a munkavégzést és az ügyintézést a céltalan böngészéstől vagy a közösségi oldalakon eltöltött időtől.

"Tulajdonképpen nem a telefon okoz függőséget, hanem azok a szolgáltatások, amelyek hozzá kapcsolódnak." - mondja Bóka Ferenc, pszichológus.

Szerinte a telefonban lévő lehetőségeink gyorsan kimerülnek, miután megismertük a beállítási lehetőségeket: kicsit játszunk a háttérképernyővel, hangbeállítással és kész. Ezután jöhetnek az appok, és valójában ezek okozhatnak függőséget, itt viszont nincs különbség az általános számítógépes függőség és okostelefonos függőség között. A telefon csak praktikusabb, gyorsabban előkapható, a metrón és a vécén is velünk van, minden szabad percben azonnal elérhető. Agyunk pici örömet, jutalmat érez, ha új, érdekes információval találkozik, például böngészés közben, vagy a gyakorlás hatására egyre jobban megy valami, például játék esetében, vagy sikeresen megoldunk egy rejtvényt, lezárunk egy feladatot, például megválaszolunk egy emailt. Ezért a telefonhasználat önjutalmazó tevékenység.

Az általunk megkérdezett szakember szerint ugyanakkor arra is érdemes gondolni, mennyi minden egyéb eszközt helyettesít az okostelefon: fényképezőgépet, videókamerát, fényképalbumot, hangrögzítőt, zenelejátszót, filmnézőt, naptárat, levelezőt, böngészőt, zseblámpát, számológépet, társkeresőt, kapcsolattartót, segélyhívót, és így tovább.

"Mintha lenne egy szerszámunk, ami minden más szerszámot helyettesít. Gondolnánk akkor arra, hogy aki sokat használja az eszközt, az szerszámfüggő?"

Egészen biztos, hogy kevésbé tűnne fel a telefon jelenléte, ha ezeket a dolgokat külön-külön eszközökön kezelnénk és valóban csak telefonálni lehetne vele, mint a szüleink idejében. Ezt a folyamatot viszont nem lehet visszafordítani és nem is érdemes ez ellen küzdeni, más utat kell keresni az egyensúly visszaállítására, már ha valaki úgy érzi, hogy nála felborult az egyensúly. Általában akkor nevezhetünk függőségnek egy tevékenységet, ha rendszeresen és szinte kényszeresen foglalkozunk vele, akkor is, ha igaziból már nincs rá szükségünk, és ha ezt nem tesszük, akkor hiányérzetünk van. Például újra és újra megnyitjuk a híroldalt, pedig már elolvastunk minden hírt. A függőség egy rossz, nem produktív, anyagilag is hátrányos, vagy egészségre romboló szokás. A pszichológus a fogmosást hozza példának, ami egy jó, egészségmegőrző szokás, hiszen aki hozzászokott, azt jó érzéssel tölti el, ha megmosta a fogát, és akinek hiányzik, ha elmarad. A telefon esetében inkább csak nem produktív hozzászokásról lehet szó, egészségünkre -véleménye szerint- közvetlenül nem veszélyes. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy egyéb mentális betegség esetén felerősödik a telefonhasználat.

"Akkor érdemes elgondolkodnunk a telefonunkhoz való viszonyunkon, ha akkor is elővesszük, ha valójában semmire sem használjuk éppen."

Bóka Ferenc szerint ez inkább annak a tünete, hogy az életünk nem teljes, több területen sem úgy alakul, ahogy szeretnénk (párkapcsolat, munka, tanulás). Az egyensúlyt úgy találjuk meg, ha igényünk merül fel arra, hogy visszaállítsuk és megkeressük magunkban a választ arra a kérdésre, hogy ki is vagyok én igaziból, és mi az én utam.

(Fotó: Needpix)