Hogy látod, milyen trendek határozzák meg jelenleg a szoftverfejlesztői piacot?

A COVID alatt megfigyelhető volt az a trend, hogy mivel az emberek többet voltak otthon és többet ültek a gép előtt, ezért nőtt a szoftverhasználat, ami a mi szakmánk számára azt is jelenti, hogy több fejlesztőre is van szükség. Azt azonban egyelőre még nem lehet látni, hogy a lassan kibontakozó válság milyen irányba tereli majd a piacot.

Jelenleg az a jellemző, hogy sok a munka, de kevés a jól képzett munkaerő. Ez a probléma már a fejlett nyugati országokban is jelentkezik, emiatt megfigyelhető, hogy például az Egyesült Államok felszívja az olcsóbb munkaerőt más országokból is. Ez persze nem kizárólag a szoftverfejlesztői közegre jellemző, azonban mivel az informatikai területen a távmunka könnyen megoldható, így ez a trend itt fokozottan érvényesül. Az USA-ból elsőként természetesen az angol nyelvet használó országokat célozzák meg, de ahogy fogy a munkaerő, ez egyre inkább továbbgyűrűzik, és úgy látom, mostanra már Magyarországot is elérte.

Ti is érzékelitek ezt, hogy a munkaerő elvándorlása miatt nehezebb fejlesztőket találni?

Valóban nem könnyű fejlesztőt találni, de hogy ennek mi az oka, azt nehezebb megmondani. Általánosságban mindenképp érezhető, hogy a külföldi cégek előszeretettel használják a magyar fejlesztőket is, és mivel ők valamivel magasabb fizetést tudnak ajánlani, elképzelhető, hogy emiatt lemaradunk valakiről. A piacon jelenleg nagy az igény kvalifikált szakemberekre, a fejlesztők pedig kevesen vannak.

A memoQ milyen szempontokat vesz figyelembe a kiválasztás során?

Mi a memoQ-nál keresztfunkcionális csapatokban dolgozunk, így ebből a szempontból jó, ha egy fejlesztő több dologhoz is ért. A másik fontos szempont a rugalmasság, hiszen a szoftver, amit fejlesztünk, elég komplex, és hasznos, ha a fejlesztők ennek minél nagyobb részét át tudják látni. Ez ugyanakkor némileg csapdahelyzetet is teremt, hiszen több dologban nem lehet oly mértékű elmélyült tudást szerezni, mintha valaki egy szűkebb területre koncentrál, így mostanában mi is valamivel specializáltabb ismeretekkel rendelkező munkatársakat keresünk.

A járvány lecsengésével a legtöbb cég számára az jelentette az egyik legnagyobb kihívást, hogy mit kezdjenek a korlátozások alatt kialakult új munkarenddel, mit érdemes ezekből hosszú távon is megtartani. Ti hogyan alkalmazkodtatok a helyzethez?

A memoQ-nál mindig is rendkívül rugalmasan dolgoztunk, a munkavállalók sok mindenről dönthetnek önállóan. Nálunk a home office és az irodai munka már a járvány előtt is rugalmasan működött, én például már tíz éve alapvetően otthonról dolgozom, és a COVID előtt is csak hetente átlagosan egy napot voltam az irodában. A kollégáim között is van olyan, aki már a COVID előtt is home office-ban volt, mások egy-két napot jártak be, de a munkatársak nagy része azért inkább az irodában dolgozott. Ez különösen igaz a fejlesztőkre. Ez a rugalmasság és szabadság a COVID után is ugyanúgy megmaradt, és még mindig ritka az, hogy valaki kizárólag otthonról dolgozzon, de azért érzékelhetően többen vannak, akik inkább a távmunkát preferálják.

Számunkra nagyon hasznosak voltak a visszarázódás szempontjából a cégen belül szervezett társasági események. Az ilyen rendezvények nagy segítséget nyújtottak a COVID után abban, hogy újra találkozhassunk és minőségi társasági időt tölthessünk el a munkatársakkal - ehhez persze az is sokat hozzátesz, hogy a memoQ-nál az emberek általánosságban véve kedvelik egymást, szívesen találkoznak akár munkán kívül is.

Te pont tíz éve kerültél a memoQ-hoz, mennyire más most egy ilyen vállalatnál dolgozni, mint akkoriban?

Az én munkám nyilvánvalóan rengeteget változott, de nem csak abból a szempontból, hogy más munkakörben vagyok, hanem abból a szempontból is, hogy a fejlesztők ma már egészen máshogy dolgoznak. Akkoriban ketten-hárman voltunk fejlesztők és leginkább elszigetelve, külön-külön dolgoztunk, most viszont már csak a production részlegen közel 50 fő dolgozik a külsősökkel együtt, akik csapatokban végzik a munkát. Emiatt a környezet is sokkal élettelibb, dinamikusabb. A folyamatok szempontjából valamivel formálisabb lett a munka, hiszen már nem úgy működik a rendszer, hogy mindenki csinál mindent, hanem mindenkinek megvan a maga feladata, de a légkör ennek ellenére is ugyanolyan oldott.

Beszéltünk már arról, hogy milyen szempontok alapján kerestek munkatársakat. Te hogyan kerültél a memoQ-hoz?

Az egyetemen a doktori disszertációmat a gépi fordításról írtam, amihez a memoQ-t használtam. A bírálóbizottságnak a cég alapítója, Kis Balázs is a tagja volt, aki ezután megkérdezte, hogy lenne -e kedvem itt dolgozni. Akkoriban még nagyon kicsi volt a fluktuáció, hosszú éveken keresztül nagyjából ugyanazzal a 35 fős csapattal dolgoztunk együtt.

Mi vonzott a legjobban a szoftverfejlesztés feladataiban?

Az mindenképpen nagyon tetszett, hogy ez egy kreatív munka, amiben alkothattam valami újat, a memoQ-nál pedig hagyták is, hogy a saját elképzeléseim szerint dolgozzak. Az is nagyon motiváló, hogy az emberek ténylegesen használják is, amit kiadsz a kezeid közül, és később számtalan pozitív visszajelzést is kaptam, ami szintén rendkívül jól esett.

Mondhatjuk, hogy a memoQ-nál végigjártad a ranglétrát, hiszen szoftverfejlesztőként kezdtél el dolgozni a cégnél, majd sokáig termékmenedzseri pozícióban folytattad, most pedig már megbízott CTO-ként dolgozol. Számodra mi jelentette a legnagyobb kihívást az eddigi pályafutásod során?

Egyértelműen ez a mostani a legnagyobb kihívás, hiszen ez egy nagyon nagy váltás. CTO-ként én felelek a termékfejlesztésért, vagyis az alapötlettől a végeredményig kell felügyelnem a teljes folyamatot. Ugyanakkor ezt ma egészen máshogy élem meg, mint amikor szoftverfejlesztőből csapatvezető lettem. Nekem akkor ez még egy ismeretlen terület volt, új folyamatokat kellett megtanulni, viszont nagyon büszke vagyok rá, hogy az a csapat, amit elindítottam, a mai napig együtt van, és az egyik leghatékonyabban működő csapat a cégen belül. A termékmenedzseri pozíció ehhez képest sokkal kevésbé volt radikális váltás, hiszen olyan termékkel foglalkoztam, amit már ismertem, sőt, előadásokat is tartottam róla.

Eközben gondolom sikerélményekben is bőven volt részed....

Igen, például azokat a funkciókat nagyon szerettem, amiket az első pár évben fejlesztettem a szoftverhez. A felhasználóktól is sok pozitív visszajelzést kaptunk, szóval ez egy nagy sikerélmény volt az elején. De talán ennél is jobb emlék, hogy az évente megrendezett memoQfest konferenciánkon már az első évben megkértek, hogy tartsak egy előadást az új verzióban megjelenő funkciókról, amit az egyik kolléganőmmel együtt elég kreatívan oldottunk meg, többek között báboztunk és filmet is forgattunk hozzá. Bár ez nem kötődik szorosan a szoftverfejlesztéshez, ugyanakkor jól mutatja, hogy a memoQ-nál mindenki meg tudja mutatni, ha tehetséges valamiben.

Mit mondanál egy olyan szoftverfejlesztőnek, aki új kihívásokat keres: miért jó a memoQ csapatához tartozni?

Ez az egyik: megpróbáljuk megtalálni a munkatársainkban a különleges képességeket, és teret adni a tehetségüknek. A fejlesztőknek is számos lehetőségük van erre, vagyis nem csak a gép előtt ülnek és kódolnak, hanem meg tudják mutatni a rejtett képességeiket is. A feladatok is elég sokrétűek, szóval bőven tartogat kihívásokat azoknak, akik ezt keresik, de ami talán ennél is fontosabb, hogy a memoQ-nál egy rendkívül jó fej társaság gyűlt össze, és mindenki pozitívan áll hozzá a közös munkához.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a memoQ, a világ egyik vezető fordítástámogató szoftverének készítője.