Mint arról a múlt héten beszámoltunk, Jeremy Corbell, az UFO-témára szakosodott, az USA-ban eléggé ismert újságíró közzétett egy felvételt, amely Irakban készült 2018-ban egy amerikai katonai bázis felett fejlett hőkamerás érzékelőkkel.
Azt azóta többen is megerősítették, hogy a felvételen látható tárgy jó eséllyel valódi, tehát nem az érzékelőrendszer meghibásodásáról van szó. Az viszont kérdéses, hogy mit látunk a felvételen. Corbell állítása szerint ugyanis az eszköz átrepült a bázis felett, majd 17 percre eltűnt egy környező, nagyobb víztest mélyén, ahonnan ismét előkerült, majd hihetetlen sebességgel kilőtt az égbe. Az ilyesmi pedig – tehát a több közegben történő, problémamentes működés – bizonyos UAP megfigyelések sajátja, és egyben olyan technológiai képesség, amit az emberiség még nem ért el. A bökkenő csak annyi, hogy épp ez, tehát a vízben való eltűnés hiányzik a felvételről, a pár másodperces videón csak a bázis feletti repülés látható, és ez alapján ez akár egy ballon is lehet.
Corbell azonban többek szerint is megbízható újságíró, és a sztorit a felvétellel együtt egyik, megnevezni nem kívánt forrásától kapta. Hogy ezek a források, miért ragaszkodhatnak az anonimitáshoz, arra még röviden majd visszatérünk, most koncentráljunk a felvétel utóéletére, tehát a Pentagon válaszára. Corbell szerint ugyanis a felvétel katonai eszközökkel készült tehát egy irakban működő, amerikai katonai bázison. A kérdés tehát, hogy ezt a tényt, tehát hogy a felvétel valóban hiteles elismeri-e a Védelmi Minisztérium. A hivatalos közleményre egy hetet kellett várni, de mint arról többek közt a The Black Vault is beszámol, ez végre megérkezett:
Habár az anyag első pillantásra jó eséllyel indulhatna a dobogó csúcsáért a semmitmondás versenyén, azért kiderül pár érdekesség. Az első és egyben a legfontosabb, hogy a DOD (az amerikai Védelmi Minisztérium) nem kommentálja, hogy a kiszivárgott videó valós-e vagy sem, magyarán, hogy tényleg a minisztériumtól származik-e. Mint arra többen rámutattak azóta, ha egy manipulált anyagról lenne szó, azt jó eséllyel azonnal lereagálta volna a Pentagon, most azonban nem ez történt, hanem nem is cáfolják, de nem is erősítik meg, hogy valós lenne a felvétel. Egyébként nagyjából hasonló huzavona ment minden, később elismerten a Pentagontól származó felvétel kapcsán.
A másik kiemelendő tény, hogy a közlemény hangsúlyozza azt is, hogy bár a Pentagon komolyan veszi a közvélemény érdeklődését az UAP kérdés iránt, de az amerikai nép iránti átláthatóságot és elszámoltathatóságot ki kell egyensúlyozni az érzékeny információk, források és eljárások védelmével is. Ezt követően pedig a közlemény lényegében az UAP-kutatásra létrehozott szervezetre, az AARO-ra mutogat, hogy ott kell kilincselni annak, akit ez a kérdés érdekel. A közlemény végül azzal zárul, hogy a potenciálisan felhatalmazás nélküli tárgyalását az érzékeny információknak a DOD nagyon komolyan veszi.
Ha tehát röviden kellene ezt az anyagot jellemezni, azt mondhatjuk, hogy a szóban forgó felvétel valódiságának a passzív-agresszív “nem tagadása” történt.
További érdekesség, hogy a múlt héten lezajlott a kongresszusi képviselők számára rendezett zártkörű tájékoztató a kérdésben. Az úgynevezett SCIF (Sensitive compartmented information facility) keretében a titkosszolgálatokat felügyelő inspector general számolt be arról, hogy miért vette komolyan David Grusch vallomását arról, hogy az USA egy titkos program keretében régóta gyűjt be nem emberi eredetű technológiákat, és aktívan próbálja ezeket visszafejteni. Ez a vallomás jutott el később egy nyilvános kongresszusi meghallgatásig.
A képviselők abban egyetértettek, hogy az ügy, tehát a titkos program felderítése némileg előremozdult, valamint hogy Grusch vallomása is “validálva” lett, de a pesszimistábbak szerint még mindig frusztrálóan sok falba ütköznek. Habár az esemény jellege miatt konkrétumokat nem mondhattak a képviselők, annyit elárultak, hogy kiderült az is, hogy többeknek is bántódásuk esett, akik ezzel a programmal a nyilvánosság elé akartak állni – ami tehát magyarázza, hogy a források miért ragaszkodnak ennyire a névtelenséghez.