2007-ben egy hét leforgása két, bomló emberi lábat is találtak – az elsőt egy kislány, a másodikat pedig egy tengerparton sétáló pár. Mind a kettő jobb láb volt. A következő években pedig az USA és Kanada nyugati partszakaszán egyre több lábat mostak partra a hullámok. És ezeken majdnem mindig valamilyen edzőcipő volt. Hamarosan nem csak az adott környéken élők, de 2008-tól már az online világ is felfigyelt a furcsaságra – találgatások indultak útnak netszerte, elméletek születtek a nem kívánatos személyektől megszabaduló szervezett bűnözőktől kezdve egészen az illegális szervkereskedelemig.

2016-ban aztán a National Post-nak nyilatkozó igazságügyi orvostani szakértő tisztázta a rejtélyt, melynek hátterében szomorú események és edzőcipők álltak, de nem bűncselekmények. Barb McLintock nyilatkozata alapján a rejtélyes lábak nem amputálós sorozatgyilkosok tevékenységének az eredményei, és nem is apró, zöld emberkék hülyéskedtek egy kicsit. A rejtély megoldásához pedig két kérdést kell megválaszolni: miért kerülhet egyáltalán egy emberi láb a vízpartra, illetve ilyen számban miért épp 2007-től jelentek meg ezek az emberi testrészek?

Először is azt kell tisztázni, hogy mi történik egy emberi testtel, ha az óceánba kerül – a halottat különböző állatok veszik a kezelésükbe, melyek lassanként lerágcsálnak róla ezt azt. Ezek a lények – például a különböző rákok – azonban inkább a lágyabb részeket falják be nagy kedvvel, amibe az ízületek is beletartoznak. A rákocskák tehát elcsámcsogják az ínakat és az ízületi tokot, ami után a lábfej elválik a lábtól. Ehhez természetesen nincs szükség bűncselekményre – ezt történik a holttesttel, ha baleset vagy öngyilkosság miatt kerül a hullámok közé. A szakértő elmondása szerint pedig az ismert esetekben éppen ezen szomorú okok miatt kerültek az emberek a hullámsírba.

A másik kérdés pedig, hogy miért éppen 2007-ben ugrott meg ezeknek a partra mosott lábfejeknek a száma. Ennek oka egyrészt a divat, másrészt a technológia, ami az edzőcipők mögött áll – magyarán mind többen kezdtek viselni mindennapi használatra is ilyen lábbeliket, miközben ezeket egyre könnyebb anyagokból, légüregekkel ellátva kezdték el gyártani. Ezek az újabb edzőcipők tehát már könnyebben kezdtek el – akár lábfejjel együtt is – lebegni a víz színén, míg a régebbi csukák egyszerűen elsüllyedtek, és lent tartották a lábfejet is.

A Nike például 2000-ben dobta piacra a hatalmas őrületet kiváltó Nike Shox-ot, amit 16 éven át fejlesztettek. A cipő olyan könnyű és rugalmas volt, hogy akkor támadt fel iránta igazán a hisztéria, amikor a 2000-ben Sydneyben rendezett Olimpián Vince Carter kosaras egyszerűen átugrotta egy ilyen csukában Frederic Weist, mint az a fenti videón megtekinthető. Carter és csapata egyébként aranyérmet nyert. Akárhogy is, a habkönnyű és eszméletlen rugalmas csukák egyre népszerűbbek lettek, a technológia pedig egyre fejlettebb – így aztán ha vízbe esünk, és a rákok kettécsipegetik a bokánkat, akkor a lábfejünk egy ilyen cipőben úgy ér partot, mintha csak mentőcsónakban úszkálna.

(Kép: Pixabay)

További cikkek a témában:

A kétszázötvenezer éves erdélyi alumínium rejtélye Alumíniumot az emberiség csak a 19. században kezdett el előállítani, mégis találtak egy megmunkált darabot 1974-ben egy masztodon csontváz mellett a Maros partján. Becslések alapján a lelet akár kétszázötvenezer éves is lehet.

Bermuda-háromszög: a rejtély, amiben hinni akarunk Óceán közepén baljósan sodródó, elhagyatott kísértethajó, egy teljes repülőosztag nyomtalan eltűnése, megzavarodott iránytűk, kétségbeesett utolsó üzenetek. Különösebb, mint egy fantasztikus regény. De mikor is indult útjára a legenda? Ki találta fel a Bermuda-háromszöget?

A mélytengeri Elvis férgek rendesen kiöltöznek de rejtély, hogy kinek, a szem ritka szerv arrafelé Elvis az igazán menő dolgok esszenciájának redukciója, maga a sűríthetetlen menőség, egy fekete lyuk a rockandroll kottáján, és mostantól mélytengeri férgek is profitálhatnak ebből a felülmúlhatatlan hírnévből. De persze nem véletlenül kapták a nevüket ők sem.