Élet a halott városban: ilyenek a mindennapok a koronavírus miatt lezárt Vuhanban
2020 / 02 / 27 / Bobák Áron
Élet a halott városban: ilyenek a mindennapok a koronavírus miatt lezárt Vuhanban
Mint egy posztapokaliptikus film hatalmas díszlete, úgy néz ki Kína hetedik legnagyobb városa január 23-a óta, amikor a kormány elrendelte a teljes karantént. Vuhanban az emberek csak három naponta mehetnek ki az utcára, a motoros futár pedig valóságos nemzeti hősnek számít.

A 11 milliós lakosú Vuhan, Kína hetedik legnagyobb városa néhány hónappal ezelőtt még egy pezsgő metropolisz volt, ahol az ember modern felhőkarcolók tövében gyönyörködhetett a gazdag történelmi örökségben, vagy beülhetett egy menő étterembe. Az elmúlt egy hónapban viszont elnéptelenedett utakról, az utcán fekvő halottakról, házról-házra járó, fehér védőruhába öltözött emberekről, az utcákat ködbe borító fertőtlenítőautókról szólnak a beszámolók. Innen indult ki a népnyelvben csak koronavírusként emlegetett COVID-19, ami eddig több mint nyolcvanezer embert fertőzött meg és 2773 halálos áldozatot követelt. A megbetegedések több mint négyötödét és a halálos áldozatok 96 százalékát Hupej tartományban regisztrálták, aminek székhelyét a kór terjedésének megállítása érdekében a kínai kormány január 23-án, helyi idő szerint délelőtt 10 órakor teljes karantén alá vonta. Vuhanban leállt a tömegközlekedés, a városból nem indulnak repülőgépek és vonatok, valamint autóval sem lehet közlekedni. A CNN stábjának az utolsó pillanatban sikerült elhagynia a várost, mielőtt azt hermetikusan elzárták a külvilágtól, eközben pedig sikerült megörökíteniük a nagy rohamot.

Élet a karanténban

A statisztikák szerint a városból összesen mintegy ötmillió ember távozott a karantén előtt (jelentős részben olyanok, akik a kínai holdújév miatt érkeztek Vuhanba), ebből az utolsó órákban csak vonattal mintegy háromszázezeren menekültek el. Ennek ellenére a város polgármestere, Csou Hsziangvang szerint Vuhanban így is mintegy kilencmillióan maradtak, akik már akkor sem mehetnének sehova, ha akarnának. Vuhant ma már csak engedéllyel lehet elhagyni, a városból kivezető utakon pedig úttorlaszokat emeltek. A sietségre jellemző, hogy sok helyen egyszerűen földet lapátoltak az útra munkagépekkel, máshol farönkökből vagy asztalokból építettek útakadályt. Az emberek a lakásukat is csak akkor hagyhatják el, ha vásárolni mennek, erre háztartásonként három naponta egyszer van lehetőségük.

Természetesen az internet korában a karantén ellenére is számos hír szivárog ki arról, milyenek a mindennapok a lezárt városban. Bár Kínában hivatalosan le van tiltva a Youtube, a Twitter és a Facebook is, a különböző közösségi oldalakra így is számos fotó és videó került fel, amikben Vuhanban rekedtek számolnak be a mindennapjaikról. Az influenszerkultúra találkozása a halálos járvánnyal néha egészen abszurd helyzeteket eredményez, még az olyan egyszerű, hétköznapi dolgok is izgalmassá válnak, mint amikor valaki elmegy a boltba zöldségért és rizsért (ez a rész 5.40-től látható a videón).

Ez nem véletlen, hiszen Vuhan túlzás nélkül úgy néz ki, mintha egy posztapokaliptikus videojátékba csöppent volna az ember: a máskor zsúfolt utcák és terek konganak az ürességtől, a mindenre rátelepedő, néma csöndtől pedig az embernek a hideg futkos a hátán. Hát még az időről-időre feltűnő, fehér védőruhába burkolózó emberektől, akik például a boltok ajtajánál ellenőrzik a vásárlók testhőmérsékletét. Az utcákon javarészt őket, vagyis a hatósági dolgozókat és önkéntes szociális munkásokat látni, akik házról-házra járva ellenőrzik a lakók egészségét és a szükségleteiket. Bár a vuhaniaknak engedélyezve van, hogy elmenjenek a boltba, ám sokan erre az állapotuk miatt képtelenek. Nekik az önkéntesek vagy a motoros futárok viszik az élelmiszert, utóbbiakra a The New York Times beszámolója szerint valóságos nemzeti hősként tekintenek, valahogy úgy, mint a postásra a Jövő hírnöke című Kevin Costner-filmben.

A lapban megjelent írás igen érzékletesen, egy motoros futár szemszögéből mutatja be, mennyire kifordult a világ a normális kerékvágásból Vuhanban. A futár már egy nyílódó ajtótól is annyira megrémül, hogy sietségében elfelejteti, hogy a kulcsával nyomja meg a lift hívógombját, így onnantól kezdve gondosan ügyel rá, nehogy az ujjával hozzáérjen valamilyen testrészéhez. A lift hívása neuralgikus pontja a járvány sújtotta városban való közlekedésnek, amire számtalan kreatív módszert dolgoztak ki a városiak. Van, ahol például hurkapálcákat raktak ki a liftbe, máshol pedig

" target="_blank" rel="noopener">rögtönzött ételliftekkel küldik fel a dolgokat a lakóknak.

Nem csoda, hogy az lakosok félnek a liftektől, hiszen a Youtube-on több olyan videót is találni, amin valaki szándékosan fertőzi meg a gombokat azzal, hogy rátüsszent, vagy egyenesen rákeni a nyálát.

Ellentmondásos hírek

A néhány napja életbe lépett szigorúbb rendelkezések értelmében a futárok egyébként már nem mehetnek be a házakba, a megrendelt árukat az erre a célra kialakított ellenőrzőpontokon kell hagyniuk. Ez sok embernek problémát okoz, hiszen ahogy említettük, vannak, akik az egészségi állapotuk miatt nem képesek elhagyni a lakásukat, mások pedig nem is tehetik ezt meg. Egy Vuhanban rekedt amerikai, aki a barátnőjéhez érkezett a holdújévre, arról számolt be, hogy amióta találtak egy koronavírus-fertőzöttet a lakótömbjükben, a hatóságok megtiltották, hogy kimenjenek az utcára, így ők már a boltba sem mehetnek el. Az interneten több olyan videó is kering, amin a hatóságok egyszerűen lezárják egy ház bejáratát kívülről, de ezeknek a videóknak a hitelessége a körülmények miatt nem igazán ellenőrizhető.

Szintén számos videó található hatósági túlkapásokról, amelyeken erőszakkal visznek el koronavírus-gyanús embereket, vagy a rendőrök durván letepernek olyanokat, akik az utcára merészkednek arcmaszk nélkül. Utóbbi már csak azért is aggályos, mert Vuhanban az arcmaszk kifejezetten nagy kincsnek számít. Számos videót találtunk arról is, ahogyan névtelen jótevők besétálnak a rendőrségre, mentősökhöz vagy valamilyen hivatalba, és szó nélkül otthagynak egy csomag maszkot, amire általában mérhetetlen hálálkodás a reakció.

Az állami médiából az ilyen ügyekről nem nagyon lehet értesülni, habár a Vuhanba kivezényelt nagyszámú újságíró-kontingens rendszeresen készít videós összeállításokat. Ezekben jellemzően a vuhani hétköznapi hősök mindennapjait mutatják be, például elkísérnek egy szociális munkást vagy egy mentőst a napi útjára. A valóság viszont még ezekben a kozmetikázott videókban is szembe jön, az egyik mentős például arra panaszkodott a CGTV munkatársának, hogy 24 órákat dolgozik, és azt is láthatjuk, ahogy az egyik betegüket kórházról kórházra kell szállítaniuk, mire valahol fogadni tudják.

Az egészségügyi dolgozók tényleg valódi hősök, hiszen értelemszerűen ők vannak a leginkább kitéve a megfertőződés veszélyének. A CNN február 14-én arról számolt be, hogy a hivatalos adatok szerint 1716 egészségügyi dolgozó fertőződött meg koronavírussal, közülük hatan meg is haltak. Az egyik legnagyobb felzúdulás is egy orvos, Li Ven-liang halála miatt tört ki az interneten, aki elsőként figyelmeztetett a koronavírus-járványra, de a kínai hatóságok elhallgattatták.

A civil újságírók felemelkedése

Vuhanban összesen 398 kórház van, ezekből a járvány kitörése után 61 lett kinevezve a lázas betegek fogadására, ami a koronavírus egyik legelső és legbiztosabb jele. A kormány a járvány kirobbanása után néhány hét alatt további hat kórházat épített kifejezetten a koronavírusos betegek ellátására, és több stadiont, konferenciaközpontot is ideiglenes betegellátóvá alakítottak - bár hogy ezekre a helyekre a kórház vagy a karantén a jobb kifejezés, azt nehezen lehetne eldönteni. A kínai kormányt a legtöbb kritika az egészségügyi ellátás miatt érte a vuhani helyzet kapcsán, a kommunista diktatúrához mérten szokatlanul sok ember fejezte ki az elégedetlenségét a különböző platformokon, szokatlanul őszinte szókimondással. Ez nem is csoda, hiszen az, hogy Vuhanban a hatóságok nem állnak a helyzet magaslatán, már a puszta statisztikákból is világossá válik. Míg a COVID-19 járvány halálozási aránya az ország többi részén (leszámítva Hupejt) mindössze 0,16 százalék, Vuhanban a betegek 4,9 százaléka halt meg.

Érthető, ha sokan úgy érzik, a kormányzat magukra hagyta őket, és beáldozták Hupej tartományt az ország érdekében. Ezen a véleményen van a Hongkongi Kínai Egyetem professzora, Willy Wo-Lap Lam is, aki a The New York Timesnak nyilatkozva elmondta, hogy a vuhani helyzet már-már humanitárius katasztrófa, ugyanis a városban nem csak élelmiszerből, de orvosi ellátmányból, például gyógyszerekből és védőmaszkból is hiány van. Az élelmiszerhiányról ellentétes hírek láttak napvilágot, a Vice-nak például sikerült beszélnie egy helyi lakossal, aki szerint élelmiszerhiány egyáltalán nem alakult ki a városban, és a lakosok által készített videókban is többségében az látható, hogy az a néhány bolt, ami nyitva van, elég jól el van látva áruval.

Az egészségügyi ellátással kapcsolatos aggályokkal viszont nem nagyon lehet vitatkozni. Nagyon sok ember minden bizonnyal éppen akkor fertőződött meg, amikor a betegségre utaló jelekkel akaratuk ellenére karanténba zárták őket, de a CNN-nek sikerült beszélnie olyan nővel is, aki azt mesélte, hogy amikor beteg volt, nem akarták ellátni, most pedig, hogy már meggyógyult, nem akarják hazaengedni. Ez nem csak azért probléma, mert a kórházak Vuhanban nagyon telítettek, hanem mert a koronavírus ellen nem alakul ki rezisztencia, az is újra megfertőződhet, aki egyszer már kigyógyult a betegségből.

Nem meglepő, hogy ilyen helyzetben az idegek pattanásig feszültek. Míg a kínai állami média az emberek hazaszeretetére alapozva igyekszik a vírus elleni harcot egyfajta hazafias küzdelemként beállítani, amelyből az átlagember úgy veheti ki a részét, ha szótlanul meghajol a hatóságok akarata előtt, eközben egyre több az olyan hangos kritikus, akik már nem csak a vírus kezelésében mutatott tehetetlenségükért kárhoztatják az ország vezetőit, de meglepően nyíltan foglalnak állást az egész rezsimmel szemben is. A vuhani karantén elrendelése óta különösen két ember emelkedett ki az elégedetlenkedők sorából, akik magukat "citizen journalistnek", vagyis civil újságírónak nevezve, videók tucatjaiban tárták fel a vuhani helyzet visszásságait. Chen Quishi és Fangbin kamerával járták végig a kórházakat, bemutatva a valódi állapotokat: az elhibázott tervezést, a halottakat és a fejetlenséget.

"Nem mutatják a tévében, hogy mi történik… ezért úgy döntöttem, hogy megyek és lefilmezem"

- mondta Fangbin, aki a járvány kitörése előtt tradicionalis kínai ruhákat árult. Azóta mindkét újságíró eltűnt. Quishit az egyik barátja szerint karanténba zárták, míg Fangbinért az éjszaka során jöttek el a védőruhás emberek. Ezt élőben tudósította is.

A férfinek azt mondták, hogy mivel veszélyes helyeken járt, könnyen elkaphatta a fertőzést, és miután Fangbin közölte velük, hogy a testhőmérséklete normális, és hozzanak letartóztatási parancsot, egyszerűen rátörték az ajtót. Hogy nem az egészségi állapota miatt aggódtak ennyire, az elég nyilvánvaló, hiszen Fangbint nem egy kórházba, hanem a rendőrségre vitték kihallgatni, viszont a France24 értesülései szerint néhány órával később egy figyelmeztetéssel el is engedték. Fangbin szerint azért, mert a letartóztatásának a közösségi médiában is gyorsan híre ment.

A Chinese Human Rights Defenders nevű emberjogi szervezet szerint február 21-ig legalább 416 embert tartóztattak le vagy büntettek valahogy azért, mert "pletykákat terjesztett" a járvánnyal kapcsolatban.

(Fotó: Getty)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.