A poszméhek ugyan nem alszanak téli álmot, hanem fürtalakban összehúzódnak a kaptárban, és így képeznek hőszigetelő réteget a belső mag felé. A virágpor és a nektár gyűjtése pedig tavasszal kezdődik megint. Ugyanakkor a klímaváltozás miatt a méhek kirepülése idején a virágok még nem nyíltak ki.

A Science magazinban közölt tanulmány pedig leírja, hogy a méhek miként adaptálódtak az új helyzethez: az állatok megrágcsálják a ki nem nyílt virágok leveleit, aminek következtében a virágok átlag harminc nappal korábban nyíltak ki a szokásosnál. A svájci tudósok egyébként először egy másik kutatás alatt fedezték fel ezt a viselkedést a laboratóriumban.

A tudósok azt vették észre, hogy a méhek a növényeket harapdálják, és nem értették ennek az okát.

Ezután utánanéztek a jelenségnek a szakirodalomban, de azt találták, hogy alig valaki foglalkozott eddig ezzel a témával: a dolog mások szemét is megütötte, de az okoknak senki sem járt utána. Ahogy annak sem, hogy a méhek tevékenységének bármi hatása is lenne a növényre.

Ezután a kutatók éhes poszméheket raktak hálóketrecbe, amely ki nem nyílt mustár és paradicsomvirágokkal volt tele. Nemsokára a méhek nekiálltak rágcsálni a növényeket. Ezután a tudósok leutánozták a méhek által hagyott nyomokat borotvapengék segítségével. A kísérlet végeredménye, hogy a sebzett növények mind gyorsabban nyíltak ki, de amit a méhek rágtak meg, még hamarabb nyíltak, mint azok, melyeken a tudósok munkálkodtak. A paradicsom 30 nappal, a mustár 14 nappal nyílt ki korábban, ha azt a méhek dolgozták meg.

Az okra két magyarázat lehetséges a kutatók szerint: vagy a méhek nyála tartalmaz valami anyagot, ami felgyorsítja a virágzást, vagy egyszerűen a tudósok nem tudtak olyan alapos munkát végezni, mint a rovarok.

A kísérletet aztán a természetben is megismételték, és a jelenséget hasonló eredménnyel ott is megfigyelték. Ráadásul nem csak a befogott, házi méhek jártak el így, de a tudósok két vadon élő poszméh fajt is felfedeztek, amelyek szintén elvégezték ezt a műveletet, amikor kevés volt az élelem a környéken, mert a virágok még nem nyíltak ki.

Magyarán úgy tűnik, a méhek ezt a viselkedést kifejezetten azokra az időkre fejlesztették ki, amikor nincs elég pollen a környéken. Mindez nem csak a méheknek jó hír, hanem nekünk is, mivel így a szárnyas rovarok a klímaváltozás ellenére is el tudják végezni a beporzást, és mivel az emberiség élelmének harmadához szükséges ez a művelet, ez azt jelenti, hogy nem halunk éhen.

Kérdés persze, hogy a méhek túlélése ettől függetlenül mennyire garantált. Rendkívül találékony és okos állatokról van szó, de egy mindennél pusztítóbb jelenség áll velük szemben: a modern emberi társadalom.

Egy februári kutatás szerint pedig bármely poszméh populáció túlélési esélye 30 százalékkal csökkent egyetlen emberöltő alatt...

(Kép: Flickr/Marius Konrad Eriksen/pb glass)