A hidegháború még javában tombolt, és atomfenyegetésekkel terhelt utolsó évtizedének feléhez közeledett, mikor amikor 1984-ben Langley-ben, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) központjában valakinek eszébe jutott, hogy nagy baj lehet, ha a néhány millió éve letűnt marsi civilizációról nem bővül sürgősen az USA-ban rendelkezésre álló információ. Vagy ha nem is így történt, de a végkövetkeztetés biztos, hiszen az adatgyűjtés programja elindult, már csak a hogyan volt kérdéses.
A teljesen érthető titkosítás alól nemrég feloldott dokumentumok szerint a választás egy médiumra esett, aki úgynevezett "távolbalátást" alkalmazott, már persze az adekvát időutazás mellett hogy betekintsen az egymillió évvel ezelőtti marsi környezetbe.
A CIA nyolcvanas évekbeli tevékenysége az említett iratok szerint egyébként hemzseg a furcsa és ma már elképzelhetetlen kísérletektől és,projektektől, Uri Geller izraeli parafenomén komolyan vételétől az MK Ultra viselkedésbefolyásolásban utazó hírhedt programjáig. A cikkünkben szereplő mars-kutatást (sic!) például abban a meggyőződésben végezték, hogy az emberi psziché képes utazni a téridőben.
Szinte hihetetlen, hogy abban az országban, ami a NASA-t adta a világnak, egy másik komoly, állami szervezet ezzel a címmel indítson programot a fentebb vázolt eszközökkel, és mégis éppen ez történt. A konkrét megvalósítás során egy ügynök jelenlétében a médium "transzba esett", és elhagyva testét ellátogatott az ősi Mars bolygóra. Mindeközben folyamatosan beszámolt az ügynöknek a tapasztalatairól, aki közben:
"Jelentse a nyers adatokat! Csak a nyers adatokat!" - utasításokkal próbálta segíteni őt.
A médium először szokatlan geológiai formációkat és piramisokat látott a Mars poros felszínén, majd az idegenek keresésére indult.
"Csak nagyon nagy embereket látok. Vékonynak és magasnak tűnnek, de nagyon nagyok. Ah ... valamiféle furcsa ruhát viselnek" - hallgathatta a jobb sorsra érdemes segítő ügynök.
A további beszámoló szerint a néhai marsi civilizáció lakóit hatalmas ökológiai katasztrófa söpörhette el, bár egyes tagjai megpróbálták elhagyni a bolygót, hogy ne vesszen oda az egész faj. Mások a már említett piramisok belsejében kerestek volna menedéket egy közelgő, mindent elsöprő vihar elől, illetve a hibernálás gondolatával is kacérkodtak, és sajnos nem derült ki, hogy akkor most érdemes feltúrni a Mars vörös homokját az ott szunnyadó kapszulákat keresve, vagy erről végül letettek.
A CIA végül felfüggesztette az unaloműzésnek ezt a rendkívül kreatív formáját, miután 1995-ben arra a következtetésre jutottak, hogy "a távolbalátás nem eredményez olyan konkrét, kiértékelhető információt, ami a hírszerzés során értékelhető lenne”. A diplomatikus megfogalmazásról hétköznapi szóhasználatra lefordítva ez azt jelenti, hogy a természetfeletti világába tett utazás nem csak eredménytelen volt, de teljesen tudománytalan is.
(Forrás: Slate Kép: Unsplash)