A brit Magdrive céget 2019-ben alapította Dr Thomas Clayson és Mark Stokes, akiket a plazmakutatásokkal, asztrofizikával és robotikával kapcsolatos tapasztalataik, valamint a sci-fik által inspirált elképzeléseik motiváltak arra, hogy megpróbálkozzanak egy újfajta hajtómű létrehozásával, egy olyan hajtóművel, amivel elérhető a mélyűr és lehetővé válik a csillagközi utazás. Bár ma is léteznek nagyon hatékony rakétameghajtási rendszerek és a csillagközi utazásokra is találtak már potenciális megoldást a kutatók a napvitorlák képében, de egyik módszer sem tökéletes: a fotonok által hajtott napvitorlák például csak nagyon lassan érhetnének el nagyobb távolságokba, a Voyagereken is alkalmazott radioizotópos termoelektromos generátorok (ahogy a Voyagerek példája is mutatja) előbb-utóbb kifogynak az energiából, ahogy az üzemanyaguk elbomlik és a nukleáris meghajtás, amit például Oroszország is tervez a Zeusszal, egyelőre a tervezési fázisban tart az ESA-nál és a NASA-nál is (bár Kínában már építettek egy reaktorprototípust ebből a célból), a legújabb hírek szerint pedig a Roszkozmosz a Zeus rakéta fejlesztését szünetelteti és a nukleáris hajtóművön alapuló berendezést inkább a Nemzetközi Holdkutató Állomás működtetésére használják majd.

A megoldást az igazán hosszú távú űrbeli utazásokra egy útközben feltankolható űrhajó jelentené, aminek hajtóművéhez az üzemanyagot nem kellene szállítani, hanem az űrben található helyi alapanyagokból lehetne könnyen és gyorsan pótolni.

Ilyen hajtóművet fejleszt a Magdrive, egy kompakt, de mégis nagy energiájú berendezést, ami szilárd fémeket fogyaszt működés közben.

A Super Magdrive elnevezésű eszköz napelemekkel gyűjti be az energiát, amelyet azután nehézfémek ionizálására használnak. A folyamat során keletkező magas hőmérsékletű és nagy sűrűségű plazmát lövedékekhez hasonlóan gyorsítják és lövik ki a hajtóműből, a plazma irányítását pedig mágneses mező segítségével végzik.

A Magdrive leírása szerint a hajtómű az űrben tudná csak biztosítani a meghajtást, ahhoz, hogy el tudja hagyni a Földet, szükség van egy hagyományos (kémiai) hajtóműre, ami kiegészíti a rendszert, de az űrben már nem okozna gondot a nagy távolságokban való használata sem, mivel egy-egy aszteroidán vagy holdon is lehet megfelelő mennyiségű fémet bányászni az üzemanyag pótlására. A hajtómű így egy nagy energiájú elektromos hajtási rendszert biztosít, ami egyszerre nyújt nagy tolóerőt és kellő lsp-t, azaz specifikus impulzust, emellett a manőverezést is könnyíti. A Magdrive-ot első körben kisebb űreszközök, műholdak üzemeltetésére szánják, később nagyobb rakétákhoz is felhasználhatják.

A Super Magdrive ötlete radikálisnak hangzik, de nem csak koncepció, a cég jövőre indítja első prototípusát az űrbe, hogy élesben teszteljék a működését. Az első repülésre a D-Orbittal való együttműködés keretében kerül sor 2025 júniusában, ekkor a Magdrive Rogue rendszer képességeit demonstrálják majd, ami 30 mN tolóerőt generál. A D-Orbit ION platformján két Magdrive Rogue kap helyet, hogy egy összetettebb rendszer működését tudják vizsgálni. A cég célja, hogy a hajtómű fejlettebb változatával már nagyobb űreszközöket is el tudjanak látni energiával, a fejlesztések pedig a jövőre megnyíló DEEP laboratórium zajlanak majd tovább, ahol az elektromos meghajtással kapcsolatos kutatásokat támogatják más cégek és intézmények számára is.

(Fotó: Magdrive)

Önemésztő rakétahajtóművet teszteltek sikerrel Az autofág rakétahajtómű polietilén teste lassan elfogy működés közben és a műanyag üzemanyagként hasznosul.