A hálózati technológiákat fejlesztő kanadai cég képviselője szerint amit ma okosotthonnak nevezünk, valójában a legkevésbé sem okos, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy például a telefonunk. Amit ugyanis ma okosotthonokon értünk, az leginkább csak néhány IoT-eszköz (okoslámpák, termosztátok, kamerák, esetleg porszívó vagy hűtő), amit egy hangasszisztenssel vezérelhetünk. A lakásnak viszont nincs központi vezérlőegysége, nem tudja felmérni a "felhasználók" (azaz a lakók) igényeit, mint ahogy nem képes optimalizálni a saját működését sem.
Ahogy a korábbi cikkünkben írtuk, hiába a különböző robotok, a házimunka jelentős részét még mindig lehetetlen lenne automatizálni, és ugyanez igaz az otthoni életünk egyéb aspektusaira is: a legtöbb dolgot még mindig manuálisan, a két kezünkkel végezzük, és az energiafelhasználást (fűtés, világítás) is leginkább csak úgy tudjuk optimalizálni, ha mi magunk lekapcsoljuk a világítást ott, ahol éppen nem kell, vagy lejjebb tekerjük a szobában a fűtést, miután kimentünk - hogy ezt a telefonunkról tesszük, hangutasítással, vagy kézzel, igazából csak részletkérdés.
Ackner szerint viszont ez az előttünk álló évtizedben radikálisan meg fog változni. Ahogy a felhőszolgáltatások, a gépi tanulás, az 5G és a WIFI 6, A blockchain technológia és az IoT eszközök egyre inkább begyűrűznek az otthonainkba, úgy válik majd lehetségessé, hogy a házunk valódi okosotthonná váljon.
Ackner szerint ahhoz, hogy az okosotthonok valóban okosak legyenek, három alapfeltételnek kell teljesülnie: az első, hogy a lakásunk képes legyen automatikusan működni, a második, hogy a big data adatok alapján képes legyen felmérni (és megjósolni) a viselkedési szokásainkat, a harmadik pedig, hogy a mesterséges intelligencia segítségével képes legyen fejlődni, és optimalizálni a működését. Hogy ez mit is fog jelenteni a gyakorlatban, arra két, első hallásra elég hihetetlennek tűnő példát hozott.
Ahogy Ackner mondja, a lakásainkban található WIFI, Bluetooth és egyéb rádiófrekvenciás jelek olyan "mágikus erőteret" alkotnak, amely alapján nem csak azt lehet pontosan megmondani, hogy a lakók éppen hol tartózkodnak a lakásban, de akár a légzésüket vagy a szívverésüket is meg lehet figyelni bioszenzorokkal felszerelt eszközökkel.
Ennek az előnyeit a jövőben rendkívül szerteágazóan lehet kamatoztatni: a lakásunk érzékelheti, hogy otthon vagyunk-e, ami a biztonsági rendszerek szempontjából lesz kiemelkedő fontosságú, vagy ellenőrizheti, hogy az életjeleink normálisak-e, és adott esetben akár a mentőket is riaszthatja. "Adhatsz egy lámpát a nagymamádnak, amit odaraksz az ágya mellé, és anélkül, hogy bármilyen hordható eszközt kéne felvennie, mindig tudni fogod, hogy jól van-e" - mond egy szemléletes példát Ackner.
Ackner szerint a rádiófrekvencia arra is használható, hogy egyfajta "beltéri GPS-ként" pontosan követhessük vele nem csak emberek, de akár dolgok mozgását is, amit a lakás pontosan meg is tud jegyezni. Vagyis ha például nem tudjuk, hogy hova raktuk a kocsikulcsot vagy a pénztárcánkat, semmi más dolgunk nem lesz, mint megkérni a lakásunkat, hogy mutassa meg, merre vannak az elhagyott dolgaink. De ugyanez a technológia arra is jó lehet, hogy a lakás optimalizálja az erőforrásokat, például hogy aszerint kapcsolja fel vagy le a lámpákat a lakásban, hogy éppen merre járunk.
A kanadai cég egyébként már dolgozik is az Ackner által felvázolt funkciókat lehetővé tevő technológiákon, például a WiSe bioszenzoron, aminek a működését ebben a videóban mutatták be.
(Borítókép: Getty Images)