Az ágy maga gyakorlatilag egy fadoboz, és annak idején meglehetősen sokféle változatban készítették. Volt amit csak függönyök takartak, másokat csúszó faajtókkal lehetett teljesen lezárni. Építésüknél általában a rendelkezésre álló hely maximális kihasználására törekedtek, volt szabadon álló és könnyedén mozgatható, máskor a befogadó helyiség falainak mélyedéseibe építették őket.

A dobozágy legismertebb leírása Emily Bronte 1847-es Üvöltő szelek (Wuthering Heights) című regényében található. A regény idejére a dobozágyak már a múlté voltak, de Bronte nosztalgikusan emlegette őket, mondván: "nagyon kényelmesen kialakított" ágyak voltak, csodálva őket a praktikum oldaláról, mivel a család minden tagjának saját magánéletét biztosítottak, és arra sem volt mellettük szükség, hogy külön szobája legyen mindenkinek. A mainál jóval kevesebb létbiztonságot nyújtó időkben egy ilyen ágyban feküdni nagyon biztonságos, és védett érezés lehetett, a zárt faajtók mögött.

A dobozágy eredete a középkori Bretagne-ból származik. A XVI. századra Európa-szerte, Franciaországban, Skóciában, Hollandiában, Skandináviában és Ausztriában is elterjedtek és ahogy egyre népszerűbbek lettek, egyre kifinomultabbá vált az elkészítésük módja is. A XVIII. századra a dobozágyak már többnyire olyan kialakítással rendelkeztek, hogy beolvadtak a szobába, és úgy tűntek, mintha pusztán szekrények volnának.

Noha manapság kissé furcsának tűnhetnek, a dobozágyak praktikus megoldást jelentettek a középkori Európában élő emberek számos problémájára. A magánélet intimitásáról és a kevés szoba okozta problémáról már ejtettünk szót, ezek mellett - mivel az ágyakat olyan dobozokba építették be, melyeket általában felemeltek a földről - tárhelyet is biztosítottak a lakóknak. Általában egy nagyobb padot is építettek eléjük, ami ülőhelyként funkcionált és ennek belsejében is akadt tárolóhely. 

Több száz év tetszhalott állapot után manapság újra terjednek a dobozágyak. Az egyik fő ok ugyanaz, mint régen volt, a szűkös életkörülmények és a stúdióapartmanok elterjedtsége, vagyis továbbra is jó szolgálatot tehetnek a magánélet fenntartásának problémájára egyszobás élethelyzetben.

A New Yorkhoz hasonló nagyvárosokban ezt a trendet nevezhetjük nyugodtan reneszánsznak is, hiszen  a város legkorábbi lakói a XVII. században, 400 évvel ezelőtt még éppen használták a dobozágyakat. 

Végül a ma embere egy, a modern technológiának köszönhető szempontot is figyelembe vehet az ilyen típusú ágyak kiválasztásánál. Ez pedig nem más, mint a földrengések miatt, vagy más természeti katasztrófáknak köszönhetően, és néha a terrorizmus következményeképpen összeomló épületek elleni védekezés. A direkt e célból kifejlesztett, rendkívül gyors reakcióidejű modern dobozágyak ilyenkor összecsukódnak és rázáródnak a bennük alvókra. Az acélszarkofág belsejében aztán a túlélők megvárhatják a mentőcsapatokat, felszerelve megfelelő mennyiségű oxigéntartalékkal, élelemmel, és természetesen kommunikációs eszközökkel.

(Forrás: Ronproject, Apartmenttherapy, Thevintagenews Kép: Wikimédia)

Ez is érdekelhet:

Újra szól egy tizenhétezer éves hangszer időtlen, lenyűgöző hangja A címben szereplő ősi hangszert Franciaország déli részén, egy halászó, vadászó és gyűjtögető életformát folytató őseink által használt barlangban fedezték fel.

Továbbfejlesztették a középkori Magyarország digitális atlaszát A megújult térképszoftver-adatbázis az egykori Magyar Királyság részletes térképét tartalmazza a középkor végén, az 1500-as években.

A történelem íze: kovászos kenyér 4500 éves egyiptomi élesztővel Nem mindenkinek akad 4500 éves élesztője a spájzban, de ha mégis lenne, nem érdemes hagyni porosodni, akkor sem, ha gond nélkül elállna még ugyanennyi ideig.