A Másfélfok portálon, ezen a klímaváltozással foglalkozó, szakemberek által írt oldalon tette közzé elemzését Lakatos Mónika és Szabó Péter azzal kapcsolatban, hogy milyen időjárás vár ránk a jövő Magyarországában nyaranta. A poént lelövöm előre: hacsak valaki nem rajongója a gatyarohasztó melegnek, nem lesz ínyére a változás, mivel a melegedés a jelenlegi trendeket követve a regionális modellek szerint csak fokozódni fog. Mint a szerzők írják:
„Az éghajlatváltozás egyik nyilvánvaló jele térségünkben a magas hőmérsékletekkel járó szélsőségek gyakoriságának növekedése.”
Mindez fokozottan érinti majd Budapestet a városi környezet, valamint az emiatt kialakuló „hősziget” jelenség miatt – a burkolt felületeknek és a gyenge átszellőzésnek köszönhetően ugyanis akár 5-10 fokkal is magasabb lehet a hőmérséklet a fővárosban, mint a külterületeken. Mindez azzal is jár, hogy a hőhullámok okozta negatív egészségügyi hatások a leginkább a budapestieket érintik. A trend pedig tehát már eddig is a növekedés volt: a harmadfokú hőségriadós napokból (legalább 3 napig 27 °C vagy annál magasabb a napi középhőmérséklet) még az 1961-1990 közti időszakban is csak 2 akadt, a jelen klímaviszonyok mellett már átlag 7 ilyen napot is ki kell bírnunk a fővárosban.
A szerzők hozzáteszik, hogy az igazán forró időszakokban az a legrosszabb, hogy az éjszakák sem jelentenek enyhülést, mivel a trópusi éjszakákon (ebben a napszakban sem csökken a hőmérséklet 20 fok alá), a szervezet nem fogja kipihenni magát. A hőhullámok emellett fokozott kockázatot jelentenek az idősebbeknek és a betegeknek, ráadásul ilyenkor az egészségügyi ellátórendszer is leterhelődik. Persze a meleg nem csak ezen módon jelent veszélyt: az aszály nem barátja a mezőgazdaságnak, de még a közlekedési infrastruktúra is károsodhat ilyenkor, arról nem beszélve, hogy a villamosenergia-hálózat terhelési csúcsai is ilyenkor dőlnek meg a különböző hűtési eljárások csúcsra pörgetése miatt.
Mit hoz a jövő? Röviden: még több kánikulát. Kicsit hosszabban: a kutatók két forgatókönyvet is kidolgoztak Budapestre, mivel több tényező bizonytalan, és ez befolyásolhatja a számításokat, ám a melegedő-trendet mindkettő megerősíti, csak eltérő mértékben. A különbség a modellek között a 21. század végére igazán markáns – az optimista előrejelzés szerint ekkorra 10-24-gyel, míg az ennél pesszimistább szerint 26-54-gyel nőhet a hőhullámos napok száma évente. Azonban még a legoptimistább becslés szerint is a 21. század közepére legalább a múltbeli (1971-2000) érték kétszeresére növekszik ezen napok száma.
Ha a közeljövő (2021-2050) Magyarországára vagyunk kíváncsiak, akkor azt látjuk, hogy az összes modellszimuláció szerint az elmúlt 20 évhez képest éves átlagban több hőhullámos időszakra számíthatunk hazánkban. Mindez azt is jelenti, hogy az eddig megfigyelt, valamilyen hőmérsékleti szempontból extrémnek számító éveket a jövőben könnyen felülmúlhatjuk, magyarán: dőlni fognak a rekordok, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket. 2051-2080 között pedig a harmadfokú hőségriadós napok országos száma az előző időszakénál is nagyobb mértékben emelkedik – vagyis ami a múltban még extrémnek számított, az lesz az új átlag.
A szerzők hozzáteszik:
„Az üvegházhatású-gázkibocsátások radikális csökkentése és a klímaváltozás mérséklése mellett elengedhetetlen a minél gyorsabb alkalmazkodás.”
(Kép: Flickr/michael waters)