A marihuána hatásával rokon vegyületeket is termelünk sportolás közben

2020 / 07 / 10 / Perei Dóra
A marihuána hatásával rokon vegyületeket is termelünk sportolás közben
Egyre több kutatás alátámasztja a feltevést, miszerint szervezetünk nem pusztán boldogsághormonokat, de olyan, a marihuána hatásával rokon vegyületeket is termel sportolás közben, melynek számos pozitív velejárója lehet főként az érzelemszabályozás és az emlékezés területén.

Szakemberek valamikor a kilencvenes évek elején fedezték fel az anandamid nevű neurotranszmittert, azaz egy belső, úgynevezett endokannabinoidot, ami nagyjából úgy hat ránk, mint a kannabiszban található THC vegyület, csak éppen annak negatívumai nélkül. A vegyületet szervezetünk állítja elő, és számos, a boldogságunkkal és egészségünkkel összefüggő folyamatban kulcsfontosságú szerepe van, így például

boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tesz, csillapítja a fájdalmat, csökkenti a gyulladást, gátolja a rákos sejtek növekedését és segíti az új agysejtek keletkezését.

Hiánya ellenben fokozza a stresszt és a szorongást, sőt mi több, megakadályozza elménk negatív emlékeinek elhalványítására tett próbálkozásait. Egy jóval későbbi, 2015-ös kutatás szerint az anandamid ráadásul motiváltabbá tesz a másokhoz való kötődésre, kapcsolatteremtésre, szocializálódásra.

Az endorfintermelés csupán a torta egy kis szelete

Sportolóknál már korábban kimutatták, hogy például hosszútávfutás közben bizonyos esetekben módosult tudatállapot keletkezik. Erre találták ki a „runner’s high” kifejezést, amit szakemberek leggyakrabban a futók eufóriájaként emlegetnek, ugyanis akik átélték, azt vallották, hogy felhőtlen boldogságot, lebegést, harmóniát, és hatalmas energialöketet éreztek. Azelőtt az endorfinnak tulajdonították ezt a hatást, ami a hosszútávfutásnál is termelődik, és ez is terjedt el a köztudatban, noha a tanulmányok nem erősítették meg egyértelműen, hogy az edzés során felszabaduló endorfin befolyásolja a központi idegrendszert. Az újabb kutatások azonban már bizonyítékot találtak arra, hogy az endorfin mellett az endokannabinoid rendszer is aktiválódik hosszabb távú fizikai aktivitás esetén, valamint az szintén rendelkezik az endorfin hatásaival, így a fájdalom tompításával, vagy az érzelmi és kognitív folyamatok befolyásolásával.

Mindez tehát arra utal, hogy érdemes lenne újragondolni az endorfin-elméletet, elvégre nagyon úgy fest, hogy a futás közben létrejövő módosult tudatállapot inkább az endokannabinoidoknak, azon belül is az anandamidnak köszönhető.

Pszichológusok szerint az endokannabinoidok mindemellett szorosan kapcsolódnak az agy jutalmazó rendszeréhez is, vagyis fokozzák a dopaminkibocsátást, ami szintén növeli a boldogságszintet, de a függőség kialakulásával is összefüggésbe hozható. A kutatók úgy vélik, ez a megváltozott tudatállapot nemcsak futás, de jóga vagy a tai-chi gyakorlása közben is kialakulhat, mivel ezeknél is kimutatták az anandamidszint emelkedését, a hatás pedig szinte teljesen megegyezett a „futók eufóriájával”.

Mi köze a memóriához?

Kannabinoidokra érzékeny receptorokat találhatunk az emlékek tárolásával kapcsolatos agyterületeken, így pedig érthető, hogy az anandamid kihat a memóriára, egészen konkrétan a negatív emlékek elhalványulására és a kondicionált stresszválasz csökkenésére. Egy egereken végzett, 2002-es kutatásban azt vizsgálták, hogyan hatnak az endokannabinoidok a félelmet, menekülést kiváltó emlékek elhalványulására. Az egereknek megtanították, hogy egy bizonyos hangot kell társítaniuk az áramütéshez (a hang kiadását rendszeresen áramütés követte), később pedig, amikor már csak a hangot hallották, lefagytak az ingertől.

Ez az úgynevezett klasszikus kondicionálás, ami szerepet játszik például a PTSD, a fóbiák és a krónikus fájdalom kialakulásában is.

A kísérletvezetők szerint a lefagyás egyúttal arra is utalt, hogy a hanghoz kapcsolódóan megvalósult a kondicionálás, az emlék pedig megszilárdult és később is előjött. Kis idő múltán aztán elkezdték gyengíteni ezt a kapcsolatot úgy, hogy ismételten lejátszották a hangot, de áramütés nélkül. Azoknál az egereknél, ahol aktívan működött az endokannabinoid rendszer, a rossz emlék idővel elhalványult, egyre kevésbé mutattak félelmi reakciót, míg végül a lefagyás is teljesen megszűnt. Ellenben az endokannabinoid-rendszerrel nem rendelkező rágcsálóknál később sem csökkent a félelemreakció. Vagyis a fenyegető emlékek elhalványulásában fontos szerepe lehet az endokannabinoidoknak, amit egy 2020-as kutatás is alátámaszt, melyben indikátorral kimutatták az anandamid szerepét a kondicionált stresszválasz csökkenésében.

(Fotó: Needpix)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.