A szóban forgó NFT egy JPG-fájl, lényegében egy digitális kollázs, melynek a címe: „Everydays – The First Five Thousand Days”. Az Everydays Beeple (igazi nevén: Mike Winkelmann) 2007 óta készített képeinek egyetlen alkotásba rendezése – ez 5000 képet jelent, melyeket a művész 5000 nap készített (innen is ered tehát a cím). Az aukció 100 dollárról indult, és a kéthetes árverés utolsó órájában több mint 180 licit érkezett, végül a Christie’s két perccel még meg is hosszabbította az árverést, amely idő alatt a legnagyobb ajánlat megduplázódott: 30 millió dollárról 60 millióra ugrott. A végeredmény? Az Everydays lett a harmadik legdrágább, még az alkotó életében értékesített művészi alkotás, és ami ennél is fontosabb: a legdrágább NFT – számol be róla a The New York Times.
Míg a fenti állítás első része könnyen értelmezhető, az talán kevésbé világos, hogy mi az az NFT, szóval ideje kitérni erre is: az NFT a non-fungible token rövidítése, amit nem helyettesíthető tokennek lehet fordítani (így magyarul akár az NHT rövidítést is használhatjuk bátran). Ez a típusú digitális eszköz 2017-ben rohanta le a kriptovaluták világát méghozzá igen meglepő módon: egy sereg digitális macska képében. A CryptoKitties nevű játékban (amely egyébként az ethereum ERC-721-es szabványának egyik legelső alkalmazása volt) minden cica valójában egy-egy külön tokent jelképezett. Ez tehát a magyarázat a nem helyettesíthető elnevezésre, mivel a macskák nem cserélhetőek fel egymással, szemben a helyettesíthető tokenekkel, mint amilyen mondjuk az arany, a készpénz vagy akár az utóbbi digitális változata: a kriptovaluták – ez utóbbiak ugyanis egyenértékűek: tehát az én pénztárcámban az 1000 forintos bankó épp annyit ér, mint ami a tisztelt olvasó pénztárcájában található.
A kriptomacskák értékei viszont tehát eltérőek. Mindebből az következik, hogy az NFT elsősorban az egyedi dolgok, ritkaságok – és így akár művészi alkotások képviseletére alkalmas, sőt adott esetben az NFT maga lehet az alkotás. Az NFT pedig rendelkezik egy csomó előnnyel, mind az alkotó, mind a vásárló szempontjából: a blokklánc technológia és az okos szerződések együttes alkalmazásával ugyanis létrehozható a digitális termékek decentralizált adatbázisa (tehát olyan adatbázis, amely felett senkinek nincs tényleges befolyása, nem variálhatja át az adatokat), amely minden egyes digitális termék jelenlegi és előző tulajdonosait megmásíthatatlan módon őrzi egy adott blokkláncon.
A Christie’s egyébként már értékesített korábban NFT-t, de ez az első eset, hogy tisztán NFT került náluk a kalapács alá – tehát maga az alkotás az azt képviselő nem helyettesíthető token is egyben. Beeple szerint pedig ez igen nagy szó, mivel a művészek már több mint 20 éve hoznak létre digitális alkotásokat, de eddig ezek birtoklására és gyűjtésére nem kínálkozott igazán elfogadható mód. Az alkotó szerint ezért éppen a művészettörténet következő fejezetének a születését látjuk: a digitális művészettörténet világrajövetelét. Beeple lelkesedése érthető, nem csak a mostani bolttal járt jól, de ráadásul az okos szerződés technológiának hála 10 százalék részesedés üti ezentúl a markát, mindahányszor a kép gazdát cserél. Egyébként ez volt az első alkalom a Christie’s fennállása során, hogy fizetségként kriptovalutát is elfogadtak – az Everydaysért ugyanis Ethereummal is lehetett fizetni.
2018-ban egyébként a kriptovalutákkal együtt az NFT éppen születő piaca is csúnyán beleállt a földbe, de mostanában kétségtelenül visszatérőben van. Múlthéten például a Kings of Leon rockbanda a könnyűzeneiparban elsőként háomféle NFT formátumban dobta piacra a legújabb albumát. Ám nem csak művészi alkotások jelenhetnek meg ilyen tokenként, de a digitális történelem relikviái is: Jack Dorsey, a Twitter vezérigazgatója például a legelső tweetjét küldi ebben a formában árverésre (Dorsey a befolyó összeget egyébként jótékony célra ajánlja fel).
A műgyűjtők és galériák érzései azonban vegyesek az Everydays aukciójával kapcsolatban. A Christie's művészeti tanácsadója, Todd Levin szerint egyrészt nagyon izgalmas figyelni ezt a történelmi fordulópontot, másrészt azonban most már olyan összegekről van szó, amelyek eltorzíthatják és megsebezhetik ezt a születő piacot. Egy műgyűjtő ennél jóval sarkosabban fogalmazott, szerinte ezzel a művészet már nem egy tárggyal való kapcsolatról szól, hanem a pénzcsinálásról. Noah Davis (aki a Christie's első NFT-árverését vezényelte le) szerint viszont mindennek óriási az esélye arra, hogy felforgassa a hagyományos aukciós piacot, és nem is elsősorban a mostani rekord ár miatt, hanem egy ennél is profánabb okból: az egész ügyletben nem szerepelt tényleges tárgy. A tárgy hiánya pedig az aukciósház számára azt jelenti, hogy nincs tárolási-, valamint kezelési költség, és nem kell katalogizálni (az NFT lényege, mint arról fentebb szó esett, hogy saját maga katalógusa is egyben), fényképezni, sőt drága biztosítást sem szükséges kötni erre az alkotásra, mivel a blokklánc technológia miatt lehetetlen ellopni, a digitális formátum miatt pedig nem érheti sérülés. Mindez pedig igen vonzóvá teszi a hasonló alkotásokat. Levin szerint ennek következményeként több NFT-re lehet majd mostantól licitálni, de attól nem kell tartani, hogy ettől eltűnnének a festmények, a szobrok, vagy úgy általában a tárgyi alapú művészet.
(Címlapkép/nyitókép: Flickr/ETC)