Ez már csak azért is probléma, mert 2006-ban a Marson olyan szezonálisan megjelenő vonalakat találtak jellemzően kráterekben, amelyek akár folyékony víz kiáramlásai is lehetnek. Ezeket a jelenlegi eszközök pedig nem tudják megközelíteni. De érdekes lehet még a bolygó barlangjainak is a tanulmányozása, hiszen ez menedéket nyújthat az eljövendő emberi kolóniák számára a szélsőséges hőmérséklet, a homokviharok, valamint az ultraibolya sugárzás elől. Ráadásul ezeken a helyeken a mára letűnt esetleges marsi életre is nagy eséllyel lehet nyomokat találni, illetve ha az élet valamilyen formában mégis megmaradt a planétán, az itt fog az egyik legnagyobb eséllyel előfordulni. Ezek a barlangok pedig időnként olyan hatalmasak, hogy a Földről is látni őket teleszkóp segítségével, ám a négykerekűek a felderítésükre így is teljesen alkalmatlanok.
Több ötlet született arra, hogy milyen marsjáró lenne az ideális. Ilyen terv a DuAxel, amely két Axel egységből áll. Ez az alakváltó rover kifejezetten a fent említett, szezonálisan megjelenő vonalak tanulmányozására lenne alkalmas. De a legújabb eszközt, a Perseverance-t is felszerelték egy röpképes drónnal, hogy az tanulmányozza a magasból a környéket, így a négykerekű ne hajthasson rá olyan felszínre, amelyen elakad.
A legújabb elképzelés azonban (visszatekintve legalábbis) annyira adja magát, hogy az a csoda, hogy csak most jutott valakinek az eszébe: elvégre nem csak kerékkel élhet a marsjáró, hanem akár lábakkal is. A lábak segítségével közlekedő robotok pedig rugalmasabban tudnak elboldogulni a kedvezőtlen felszíni viszonyok között.
Az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) által szervezett éves találkozón hangzott el a NASA/JPL-Caltech előadása, amelynek keretében bemutatták a „marsi kutyát”. A marsi eb nem csak mozgékonyabb, de az eséseket követően talpra is tudja küzdeni magát, ami bőven túlmutat a hagyományos roverek képességein. Ezen kívül a mesterséges állat 12-szer könnyebb az eddigi eszközöknél, így szállítása is olcsóbb és egyszerűbb. Ha mindez nem lenne elég, a kutya a kegyetlen felszínen még jóval gyorsabban is halad: ez a Földön végzett tesztek alapján 5 km/h sebességet jelent szemben a Curiosity 0,14 km/h-jával.
A kutya a Boston Dynamics vállalat robotebének, Spotnak egy módosított változata: Au-Spot. Az eszközt több mint 60 tudós és mérnök szerelte fel a legújabb szenzorokkal és szoftverekkel, hogy Au-Spot önállóan szkennelhesse és feltérképezhesse a környezetét, és képes is legyen elnavigáni azon. Au-Spotba Lidart, vizuális- és hőkamerákat, valamint mozgásérzékelőket is építettek, melyek segítségével képes 3D térképek megalkotására. Ezen kívül mesterséges intelligencia segítségével a kutya megtanulja, hogy milyen felszíni elemeket kell elkerülni, valamint ezáltal lesz képes Au-Spot a tudományos szempontból érdekes tárgyak azonosítására is. Egy kommunikációs modul segítségével pedig az eb akkor is tudja a kapcsolatot tartani a felszínnel, ha éppen földalatti járatokat derít fel. Au-Spot már rengeteg tesztfeladaton teljesített, melyekben a marsi körülményeket szimulálták itt a Földön. (Természetesen nem ezt az egységet a mostani formájában küldenék fel a Marsra, hanem ez egyelőre csak demonstrálta, hogy független, "köldökzsinór" nélküli, és lábbal közlekedő robotok mennyire helyt tudnának állni a marsi talajviszonyok között megfelelő érzékelőkkel és szoftverekkel felszerelve.)
(Címlapkép/nyitókép: NASA/JPL-Caltech)