Az Ulfberht kardokat időnként „viking kardokként” említik a cikkek, aminek oka, hogy ezek a fegyverek viking temetkezésekből kerültek elő. A legkorábbi, általunk is ismert ilyen fegyver időszámításunk szerint 850-ből származik, és mostanáig olyan 170 darab került elő – a legtöbb a mai Norvégia és Finnország területéről, de akadtak Ulfberht kardra Ukrajnában és Oroszországban is. Ezeken a helyeken a korabeli (pogány) temetkezések során a harcost fegyverével együtt hantolták el. A pogányság azonban ebben az időszakban (kb. IX-XI. századról beszélünk) csak Európa népességének egy részét adta. Ez azért fontos kitétel, mert a kereszténység kifejezetten tiltotta, hogy a halottakkal mindenféle világi hívságot, így akár fegyvert temessenek el, így a kardok lelőhelyei nem feltétlen esnek egybe azzal a területtel, ahol ezek a fegyverek valóban elterjedtek, egyszerűen csak ezeken a helyeken őrizte meg őket jóval nagyobb eséllyel egy sír. Sőt a feltételezések szerint jóval több Ulfberht kard keringhetett Európában, mint amennyire a megtalált darabszámból következtetni lehetne. A viking temetkezés említett sajátossága lehet az oka annak is, hogy a kardok ebből a periódusból kerültek elő.

Na de mi egyáltalán az „Ulfberht kard”? A legtöbb cikk akár odáig is elmerészkedik, hogy középkori fénykardnak nevezze a kiemelkedő minősége miatt. Ebből annyi igaz, hogy a legjobb Ulfberht kardok tégelyacélból készültek, tehát egy olyan acélból, amelynek gyártását 1740-ben találta fel Benjamin Huntsman. Ulfberht kardok pengéin az Ulfberht felirat olvasható, illetve ennek valamely változata, illetve időnként akár más szavak (Ingelrii) vagy akár invokációk: in nomine domini (az úr nevében), néha pedig a penge másik oldalán is akadnak szimbólumok. Összességében ezen fegyverek legjobb darabjai évszázadokon át olyan kiemelkedőnek számítottak, hogy más kard meg sem közelíthette őket. És ugyanígy: egy részük olyan vacak volt, mint amilyet szinte még sosem kovácsoltak addig.

Több kérdés is felmerül: ki vagy mi lehetett Ulfberht, honnan került be Európába a tégelyacél (ha egyáltalán bekerült), és milyen műhelyek tudták ezt a rendkívül nagy szaktudást igénylő anyagot megmunkálni? A tégelyacél feldolgozása olyan összetett, érzékeny és bonyolult folyamat ugyanis, hogy ezt egy északi kovács magától sosem találta volna ki, még ha hozzá is jut ilyen típusú acélhoz. A szakértők ezért azt feltételezik, hogy a kardokat a korszak jelentősebb gazdasági, kulturális és ipari centrumában, a Frank Birodalomban készítették.

Erre számos jel utal azon kívül is, hogy komolyabb és képzett munkaerőre volt szükség egy ilyen kard elkészítéséhez. Az első maga a felirat, az Ulfberht, amelyet nem viking rúnákkal, hanem Karoling-minuszkulával írtak rá a pengére. Emellett maga a név, az Ulfberht is a Frankokhoz köthető, ahol több változatban is megtalálható volt (Uolfberht, Wolfbert), mivel nem volt egységes helyesírás, és a neveket hallás után jegyezték le a szerzetesek, ahogy azt éppen helyesnek érezték. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a felirat a kardokon a következőképp festett: +VLFBERH+T – a keresztek pedig máig használt szimbólumok az egyházi elöljárók neveiben. Ezért aztán több tudós is amellett érvel, hogy Ulfberht egy frank egyházi előkelőség lehetett, és a kardokat egy apátságban vagy monostorban készítették. Ez annyiban nem lenne meglepő, hogy ezek akkortájt ipari központokként is működtek. A legismertebb frank uralkodó, Nagy Károly angolszász tanácsadója, Alcuin (vagy Albinus) négy apátságot is vezetett, és ezek összesen húszezer rabszolgát birtokoltak, ami igen komoly munkaerőnek számított akkor is.

Ennek megfelelően a +VLFBERH+T felirat valószínűleg amolyan márkajelzés lehetett, mint a Nike vagy a Ferrari, és legjobbakat valami egyházi manufaktúra állíthatta elő évszázadokon át. És mivel ismerten jó minőségű fegyverről volt szó, gyorsan megjelentek a hamisítványok is különböző helyi kovácsoknál (akár viking kovácsoknál is). A kutatók a megtalált fegyvereket öt nagyobb minőségi csoportba sorolták be, és ezek közül a legjobbak tényleg kiváló kardok voltak, olyanok, melyeket évszázadokig egyetlen penge sem közelített meg. A legrosszabbak viszont csapnivalóak. A kutatók felfedezték azt is, hogy a legjobb minőségű fegyvereken helyesen szerepel a +VLFBERH+T felirat, míg a többin mindenféle variáció található meg. A feltételezések szerint ennek oka tehát, hogy megjelentek a hamisítványok, és mivel ezek kovácsai jó eséllyel nem is láttak valódi Ulfberht kardot, ezért csak rákörmöltek valamit, amit hallottak, ráadásul a vásárlóik sem ismerték a valódi fegyvert, sőt jó eséllyel olvasni sem tudtak. Egyébként a felirat elváltozása, mint folyamat, ma is tapasztalható, a Koppenhágai múzeumban árult replikákon sem a helyes felirat olvasható, hanem ez: + ULFBERHT +

Az utolsó, jelen cikkben tisztázandó kérdés a tégelyacél eredete. Sokáig ezt indiai importnak, vagy esetleg a muszlim területekről (a mórok lakta spanyol központokon keresztül) származó importnak gondolták, azonban az újabb kutatások szerint ez az anyag készülhetett akár a Frank Birodalomban, akár máshol Európában. Robert Lehmann a 2012-ben a Weser alsó-szászországi szakaszán a folyó kavicsai közt talált kard összetételét analizálta, és arra jutott, hogy különböző sajátságok alapján az acél is Európából származik, méghozzá a Frankfurt környéki Taunus-hegységből. Mivel pedig azt is tudni, hogy a környéken a monostorok részt vettek fegyvergyártásban, illetve hogy a gyártás azon a környéken szokott történni, ahonnan az alapanyag származott, a kutatók feltúrták a környéki monostorok feljegyzéseit, hátha valahol rátalálnak a rejtélyes Ulfberhtre, de egyelőre nem jártak sikerrel.

(Források: allthatsinteresting, historynet, Kiel Egyetem, warhistoryonline, wikipedia)

(Kép: Wikipedia Commons/Dominic Zschokke)

További cikkek a témában:

Mese habbal, vagy a középkori ember tényleg irtózott a fürdéstől? A középkor és a rendszeres fürdés első hallásra Makó-Jeruzsálem távolságúnak tűnik, pedig a korabeliek komolyan vették a tisztálkodást, gyakran túlságosan is.

Egy új kutatás szerint a középkor elején nem feltétlen voltak a nemi szerepek kőbe vésve A következtetést egy 50 éve Finnországban talált sír újratanulmányozására alapozzák, és eszerint a nem bináris beállítottságú emberek akkortájt a közösség megbecsült tagjai lehettek.

Mit műveltek Magyarországon a strigák és a maleficák? Hányféle boszit tartottak számon, és közülük Magyarországon miért csak az egyiket üldözték?