Ahogy növekszik az extrém szárazság időtartama az amazonasi esőerdőkben, úgy pusztul ki egyre több nagy fa. Az Exeteri Egyetem nemrégiben elkészült tanulmányából ugyanakkor arra következtethetünk, hogy a növények kisebb képviselői jobban tűrik az aszályokat, ennek következtében pedig általuk olyan új generációt születhet, ami reményt ad az erdők számára – írja a Phys.org. A kutatók egy több mint egy évtizedig tartó brazíliai kísérletet vettek alapul, melyben a szárazság hatásait elemezték. Az adatok alapján

a kisebb fák meglepően pozitívan reagálnak az extra fényre minden olyan esetben, amikor a közelükben található nagyobb fák elpusztulnak.

Ilyen körülmények között a növények kevesebb csapadék mellett is gyorsan nőnek. David Bartholomew, a csapat vezetője szerint az Amazonas-medencében komoly átalakulás megy végbe a klímaváltozás miatt, így a fáknak egyetlen választásuk marad: alkalmazkodni. Az aktuális eredmények alapján az alacsonyabb fajták viszont jobban veszik a változó környezet adta akadályokat. A tizenöt évig tartó kísérletben műanyag tárolókkal fogták fel a csapadék ötven százalékát. A kutatók hatvanhat kis fánál gyűjtöttek be mintákat a vizsgálat területén és kontrollként a környező régiókban. A mesterséges aszály területén ezen növényeknél a fotoszintézis és a levéllégzés intenzívebb volt, és több levél is növekedett a kontrollcsoporthoz képest. A szakértők úgy vélik, hogy a magas fákat komolyan fenyegetik a szárazságok, és ahogy az aszályok egyre súlyosabbá válnak, úgy csökken majd fokozatosan az egyedszámuk. A viszonylag kis fák azonban idővel a lombkorona új generációját alakíthatják ki. Ahhoz, hogy megértsék, ez a folyamat miként hat majd az esőerdő biodiverzitására, további vizsgálatok kellenek.

Pár éven belül kezdetét veheti az amazonasi esőerdő összeomlása

A klímaváltozás hatásainak előrejelzésével kapcsolatban talán a legnagyobb nehézség, hogy a kutatók jól felépített - az egyébként a mindennapi életben működő - logikai rendszere egy ponton túl befuccsol. Sokan ugyanis értelemszerűnek tartják, hogy amennyiben a hőmérséklet fokozatosan emelkedik, akkor ennek hatásai is fokozatosan jelennek meg, így van idő az alkalmazkodásra. Nos ez valóban így van, ugyanakkor van egy pont, amit ha az éghajlati rendszerek és az életközösségek elérnek, akkor a dolgok nagyon gyorsan, visszafordíthatatlanul megváltozhatnak.

Ez a pont minden éghajlati rendszernél és ökoszisztémánál más és más, ezért megtalálásuk kiemelkedő fontosságú. Nem beszélve a felkészülésről, ami lehetővé teheti a megelőzést. Mindezért jelenleg is több kutatás zajlik, a legutolsó a Nature Communications szaklapban jelent meg negyven életközösségről, amelyből huszonöt tengeri, tizenhárom édesvízi, négy pedig teljes mértékben szárazföldi, köztük korallzátonyokkal, mocsarakkal, erdőkkel. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a világ legnagyobb ökoszisztémáinak jelenlegi stabilitása megtévesztő. Az erdővel borított terület csökkenése és a vízkörforgás változása nyomán

az Amazonas-medencében már 2021-ben eljöhet a fordulópont, és ettől kezdve a modellezés szerint negyvenkilenc év múlva az egész térséget nyílt szavanna fogja borítani esőerdő helyett.

Míg a karibi térség korallzátonyainál valószínűleg már elértük a fordulópontot, miután ezen életközösségeknek nyolcvan százaléka megsemmisült 1977 és 2001 között. A modellezés szerint a fennmaradó területek 2035-re teljesen eltűnnek. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a fentieket nem tekinthetjük tűpontos előrejelzésnek, viszont jól mutatják a fordulópont utáni folyamatok dinamikáját: nem évszázadok vagy ezredek kellenek egy ökoszisztéma komplett megsemmisüléséhez, hanem csupán évek vagy évtizedek. Ezért nem kellene eljutni a fordulópontig, és a klímaváltozás mellett az olyan közvetlen emberi beavatkozásokat is megfékezni, mint az erdőirtás vagy a túlhalászat. Mivel a fordulópont utáni gyors változás logikája az indiai és afrikai monszun vagy az Európát melegítő észak-atlanti áramlás éghajlati rendszereire is igaz, ezért félrevezető nyugodtan hátradőlni a székünkben azzal a tudattal, hogy ha eddig megúsztuk komoly baj nélkül az eddigi, globálisan 1,1 Celsius-fokos felmelegedést, akkor a következő egy fok sem lehet rosszabb. Lehet, hogy tényleg nem, de ezt nem tudhatjuk biztosan.

(Fotó: Pixabay)