Az elmúlt időben mi is többször írtunk róla, hogy a klímaváltozás megakadályozásának egyik kevésbé valószínű, de tudományos körökben egyre inkább lehetséges alternatívaként számon tartott módja az úgynevezett szoláris geomérnökség. A módszer lényege, hogy a napfényt felfogó és visszatükröző részecskék milliárdjainak a légkörbe juttatásával visszaverjék a Földet érő napsugárzás egy részét, ezzel megakadályozva a bolygó felmelegedését. Ez a folyamat a természetben is tetten érhető, többnyire nagyobb vulkánkitörések után: a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése például több mint egy éven keresztül éreztette a hatását az átlaghőmérséklet csökkenésében, de korábbi korokból feljegyeztek olyan eseteket is, amik ennél is jelentősebb hatást gyakoroltak az éghajlatra.

A szoláris geomérnökség lehetőségével ma már számos kutató foglalkozik aktívan, többek között a Harvardon is, ahol már külön programot is létrehoztak a módszer kidolgozására. A Szoláris Geomérnökség Program keretében a kutatók tavaly már egy kísérletet is előkészítettek, amelyben egészen kis mennyiségű, mindössze két kilogrammnyi kalcium-karbonát légkörbe juttatásával vizsgálták volna az anyag viselkedését, ám a projektet felügyelő tanácsadó testület döntése nyomán a tesztet végül 2022-re kellett halasztaniuk.

Egy január 17-én kelt, több mint hatvan szakértő által aláírt nyílt levél szerint azonban az lenne a legjobb, ha a szoláris geomérnökséget azonnal elfelejtenénk. A kutatók ebben arra szólítják fel a világ kormányait, az ENSZ-t és más döntéshozókat, hogy ne állítsák be úgy a szoláris geomérnökséget, mint a klímaváltozás egyik lehetséges megoldását, mert véleményük szerint az több problémát okozna, mint ahányat megoldana.

A kutatók modellezik, hogy milyen lesz a világ 2070-re, ha megkezdődik a szoláris geomérnökség A sokáig majdhogynem tabuként kezelt módszert egyre többen tanulmányozzák, egyelőre csak szimulációkon. A legújabb modellek létrehozásában az Amazon is besegít.

A kutatók három indokot sorakoztatnak fel az állításuk mellett:

• A szoláris geomérnökség egy olyan terület, amit nem értünk, és a maga teljességében soha nem is fogunk megérteni, ugyanis az időjárásra, a mezőgazdaságra és az élelmiszer- és vízellátásra gyakorolt hatásai olyan sokrétűek és régiónként eltérőek lehetnek, amit lehetetlen pontosan kiszámítani.
• A szoláris geomérnökséggel kapcsolatos spekulációk keltette remények veszélyeztetik az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat, és visszatarthatják a kormányokat, vállalkozásokat és a szélesebb társadalmat attól, hogy mindent megtegyenek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének érdekében.
• A levél aláírói szerint emellett a jelenlegi globális kormányzási rendszer nem alkalmas a szoláris geomérnökség feletti politikai ellenőrzés fenntartásához, ez pedig azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy mivel a technológia relatíve olcsó, a gazdagabb országok önállóan kezdenek bele a projekt végrehajtásába, nem törődve más államok érdekeivel.

Ahogy azt a hírről beszámoló Science Alert megemlíti, a kutatók aggályait több korábbi tanulmány is alátámasztja, amelyek arra jutottak, hogy a Nap elhomályosítása megzavarhatná a dél-ázsiai és nyugat-afrikai monszunokat, ami a termés visszaeséséhez vezethetne, több százmillió ember élelmezését sodorva veszélybe. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) a legutóbbi jelentésében szintén arra figyelmeztetett, hogy "a szulfátok sztratoszférába juttatása gyengíti az afrikai és ázsiai nyári monszunokat, és szárazságot okozhat Amazóniában". Ezzel szemben a kutatások azt is kimutatták, hogy a szoláris geomérnökség segíthetne csökkenteni a szárazságot Afrika délebbre fekvő területein.

A nyílt levél szerzői a fentebb felsorolt érvek mellett azt is megemlítik, hogy a szoláris geomérnökség úgynevezett terminációs sokkot okozhatna, vagyis ha a projektet a későbbiekben leállítanák, az azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy a bolygó felszíni hőmérséklete radikálisan emelkedni kezdene. A kutatók emiatt azt javasolják, hogy írjanak alá egy olyan nemzetközi megállapodást, amelynek értelmében a kormányok a jövőben nem támogatják az ilyen irányú kutatásokat, nem engedélyezik a szoláris geomérnökségre irányuló kültéri kísérleteket és nem biztosítanak szabadalmi jogokat sem az ezzel összefüggő technológiákra.

A mostani nyílt levélben is felmerült aggályokra korábban David Keith, a Harvard Szoláris Geomérnökségi Programjának vezetője is reagált, aki azt mondta, hogy véleménye szerint sok tudós eltúlozza a technológiában rejlő lehetséges kockázatokat. A fizikus a szoláris geomérnökséget az antibiotikumokhoz hasonlította, amelynek túlzott alkalmazása akár halálos is lehet, de a megfelelő hatástanulmányok elvégzésével biztonságosan lehet alkalmazni.

(Borítókép: Getty Images)

Izlandon beindították a világ legnagyobb szén-dioxid-semlegesítő üzemét A Climeworks gépe évente négyezer tonna szén-dioxidot von ki a levegőből.