A november 12-ig tartó, kéthetes klímakonferenciától a legtöbben előzetesen azt várták, hogy a 2015-ös párizsi egyezménynél világosabb célokat fogalmaznak majd meg annak érdekében, hogy tartható legyen az a kitűzött cél, miszerint a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időkhöz viszonyított emelkedését 1,5 Celsius-fok alatt tartsák. Szakértők szerint ha ezt sikerülne betartani, azzal elkerülhetőek lennének a klímaváltozás legsúlyosabb következményei, mint például a halálos hőhullámok és a vízhiány. A világ átlaghőmérséklete jelenleg nagyjából 1,1 Celsius-fokkal magasabb, mint 170 évvel ezelőtt volt, elemzők szerint pedig az eddigi egyezmények betartásával csak az lenne reálisan elérhető, hogy a felmelegedést 2,4 Celsius-fok alatt tartsák.

A szénkorszak vége

A glasgow-i egyezmény ebből a szempontból erősen megosztja mind a szakértőket, mind pedig az azt aláíró országok képviselőit is: míg egyesek történelmi fordulatról beszélnek, mások szerint a megállapodás utolsó pillanatban "felvizezett" szövege nem tükrözi azt, hogy milyen radikális változásokra lenne szükség a klímakatasztrófa elkerüléséhez. A klímaegyezmény talán legfontosabb vívmánya, hogy nemzetközi egyezményben most először nevesítettek konkrét fosszilis tüzelőanyagot: a 197 résztvevő ország megállapodott abban, hogy csökkentik a szén szerepét az energiatermelésben, amely a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 40%-ért felelős. Többen is csalódottságuknak adtak hangot ugyanakkor amiatt, hogy a két legnagyobb szénfelhasználó, Kína és India vezetésével az országok egy csoportja az utolsó pillanatban megtorpedózta a megállapodás eredeti szövegét, így a szén kivezetése helyett csupán a szén csökkentéséről sikerült megállapodni.

A svájci környezetvédelmi miniszter, Simonetta Sommaruga a változással kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a megállapodás így nem szolgálja a 1,5 Celsius-fokos cél elérését, és hasonló álláspontra helyezkedett a klímakonferencia elnöke, Alok Sharma is, aki azt mondta, hogy "nagyon sajnálja" a történteket. Mások igyekeztek a pozitív oldalálról megközelíteni a helyzetet, a Greenpeace ügyvezető igazgatója, Jennifer Morgan például azt emelte ki, hogy bár az egyezmény szövegében egy szót megváltoztattak, de szerinte a konferencia így is világosan azt üzeni, hogy a szén korszaka a végéhez ért.

A klímaegyezményt aláíró országok amellett is elkötelezték magukat, hogy a szakértők iránymutatásának megfelelően 2030-ig a felére csökkentsék a világ szén-dioxid-kibocsátását, ugyanakkor az egyezmény nem tartalmaz konkrétumokat azzal kapcsolatban, hogy az egyes országoknak mennyivel és milyen gyorsan kéne csökkenteniük a saját kibocsátásukat. Többen szóvá tették, hogy az egyezmény szankciókat és büntetéseket sem helyez kilátásba arra az esetre, ha valamelyik ország nem tartaná be az ígéreteit, így kérdéses, hogy az abban foglaltaknak mennyire tudnak majd érvényt szerezni.

Hogy a glasgow-i klímaegyezmény mennyire kétféleképpen értelmezhető, azt tökéletesen megmutatják az Energy Transitions Commission adatai: a londoni székhelyű szakbizottság számításai szerint a COP26 előtti ígéretek betartásával 2030-ra évente mintegy 52,4 gigatonnányi üvegházhatású gáz került volna a levegőbe, amit a mostani klímaegyezménnyel sikerült 41,9 gigatonnára lefaragni. Ugyanakkor ahhoz, hogy az 1,5 Celsius-fokos cél tartható legyen, a kibocsátást 26,6 gigatonnára kéne mérsékelni az évtized végére, ettől pedig még mindig nagyon messze vagyunk. Az egyezmény ugyanakkor nyitva hagyott egy lehetőséget arra, hogy a világ a jövőben tovább közeledhessen ehhez a célhoz, ugyanis az aláírók abban is megegyeztek, hogy 2022-ben ismét találkoznak, hogy további kibocsátáscsökkentő intézkedésekről tárgyaljanak.

Modern kori Atlantisszá válhat egy óceániai állam, ahol arra készülnek, hogy teljesen elnyeli őket a víz Tuvalu igazságügyi minisztere elmondta: próbálják kitalálni, hogyan őrizhetnék meg jogi státuszukat akkor is, ha az óceán elnyeli a szigeteket.

Kié a felelősség?

Glasgow-ban heves vita bontakozott ki annak kapcsán is, hogy a fejlett nyugati országoknak milyen mértékben kéne támogatniuk a fejlődő országokat a klímaváltozás elleni küzdelemben. A szén kivezetésével kapcsolatos megbeszéléseken India, Dél-Afrika és Indonézia például azzal érvelt, hogy nem állnak rendelkezésükre az ehhez szükséges anyagi források, a nyugati országok pedig eddig nem folyósították a beígért összegeket. Tíz évvel ezelőtt a gazdagabb országok abban egyeztek meg, hogy évente százmilliárd dollárral támogatják a szegényebb államok klímacéljait, ugyanakkor ezeknek a pénzeknek végül csak egy része érkezett meg, így a segítségre szoruló országok éves szinten több tízmilliárd dollárt nem kaptak meg. A mostani egyezményben ezzel kapcsolatban arról állapodtak meg, hogy 2025-ig minimum a duplájára emelik a szegényebb országoknak juttatott támogatások mértékét.

Több ország szerette volna azt is elérni, hogy az aláírók hozzanak létre egy a fentitől független alapot, amelyből azokat az államokat kárpótolnák, amelyeknek a klímaváltozás visszafordíthatatlan károkat okozott az ország területében, kultúrájában vagy infrastruktúrájában. Az ezt támogatók azzal érveltek, hogy míg a nyugati országok csupán a világ lakosságának a 12%-át adják, az elmúlt 170 évben ezek az országok bocsátották ki az összes üvegházhatású gáz felét. Vagyis miközben a klímaváltozásért elsősorban a fejlett országok felelősek, a felmelegedés hatásai a szegényebb országokat érintik a legsúlyosabban. A gazdagabb országok végül elutasították ennek az alapnak a létrehozását, a megállapodásba így csupán annyi került bele, hogy párbeszédet kezdenek a kompenzációval kapcsolatban.

Glasgow-ban napirendre került a karbonkreditek kérdése is, vagyis hogy vannak olyan cégek, országok, amik a kibocsátásuk csökkentése helyett másoktól vásárolnak kvótát, ezzel teljesítve a rájuk vonatkozó előírásokat. Ezzel kapcsolatban az országok képviselői átláthatóbb elszámolásban állapodtak meg, így nehezebb lesz trükközni a kvóták felhasználásával.

Kevesebb szénerőmű, több fa

A konferencián számos különmegállapodás is született. Bár kevés konkrétumot tartalmaz, de így is nagy horderejű fejlemény, hogy az USA és Kína aláírtak egy olyan egyezményt, amelyben kölcsönös vállalásokat fogalmaztak meg. Ebben az ázsiai ország többek között ígéretet tett a metánkibocsátásának csökkentésére, és arra is, hogy 2026-tól a szénkibocsátását is csökkententi fogja. Több mint száz ország, köztük az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és Brazília is aláírta azt a megállapodást, amelynek értelmében 2030-ig beszüntetik az erdőirtásokat, és szintén több mint száz ország írt alá különmegállapodást arról is, hogy az évtized végéig 30 százalékkal csökkentik a metánkibocsátásukat.

Bár a klímaegyezménybe ez végül nem került be, negyven országnak abban is sikerült megegyeznie, hogy belátható időn belül bezárják a szénerőműveiket. Az egyezményt több, a szénenergiára jelentősen támaszkodó ország is aláírta, például Lengyelország, Vietnam és Chile, ugyanakkor a legnagyobb kibocsátók közül sem az Egyesült Államok, sem Kína, sem Oroszország, sem pedig Ausztrália nem tett ígéretet a szénerőművek bezárására.

Lars Koch, az ActionAid nonprofit szervezet munkatársa a megállapodással kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az gyakorlatilag zöld lámpát ad a gazdag országoknak arra, hogy a jelenlegi mértékben folytassák az olaj- és földgázkitermelést. Némi előrelépést viszont ezzel kapcsolatban is hozott a konferencia, hiszen több ország, köztük Franciaország, Svédország, Dánia és Costa Rica megalapították az "olaj és gázon túli szövetséget", amelynek keretében ígéretet tettek arra, hogy leállítják az olaj- és gázkitermelést. Ez egy hosszabb távú célkitűzés, az EU egyik legnagyobb olajkitermelőjének számító Dánia például 2050-es céldátumot határozott meg ennek teljesítésére, míg a szövetség más tagjai, például Kalifornia egyelőre nem határoztak meg pontos időpontot.

(A cikkhez felhasznált források: The New York Times 1, 2, BBC, Fast Company, Borítókép: Christoph Soeder/picture alliance via Getty Images) 

További cikkek a témában:

"Vitán felül áll, hogy az emberiség hozzájárul a Föld felmelegedéséhez" - kiadták az IPCC legújabb tanulmányát a klímaváltozás állásáról A Föld hőmérséklete növekszik, az extrém időjárási események, főként a hőhullámok, biztosan gyakoribbá válnak, a hideg pedig ritkábban látott vendég lesz. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hatodik jelentésének első, nem túl pozitív részlete figyelmeztetőként szolgál a világ kormányai számára a remények szerint.

COP26: Negyven ország int búcsút a szénnek, a legnagyobb szennyezők azonban nem A szénerőművek nagyon komoly mértékben járulnak hozzá a felmelegedéshez, a most zajló klímakonferencián épp ezért többen is megszabadulnának tőle. Mi a helyzet hazánkkal?

Izlandon beindították a világ legnagyobb szén-dioxid-semlegesítő üzemét A Climeworks gépe évente négyezer tonna szén-dioxidot von ki a levegőből.