Jonathon Sharkey, a vámpír pankrátor

Sharkey 1964-ben született, pályafutása során pedig volt bokszoló, majd később hivatásos pankrátor, de rockzenészi karrierálmokat is dédelgetett. Mindebben még semmi rendkívüli nincs, csakhogy Sharkey saját bevallása szerint imádta a vámpírokat (akárcsak Lucifert), és szó szerint rendszeresen szívta a nők vérét "földöntúli szépségük, kecses nyakuk és formás karjuk” miatt. Az „Impaler” („Karóba húzó”) becenevű férfi a kétezres években erősen kritizálta George W. Bush külpolitikáját, majd miután karóba húzással fenyegette az elnököt, a titkosszolgálat hamarosan bekopogott hozzá. Ám nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor ellenszegült a törvénynek: többször ült börtönben hasonló fenyegetések miatt, sőt pedofíliával is megvádolták.

Gabriel Green, az ufóhívő

Gabriel Green eredetileg iskolai fotósként dolgozott, hírnevét az ötvenes években szerezte, állítása szerint ugyanis többször találkozott az Alfa Centauriról, repülő csészealjjal közlekedő földönkívüliekkel. Nem sokkal később pedig már arról beszélt, hogy telepatikus kapcsolatban áll az idegenekkel, akik segítőkészek, és szívesen megosztják tudásukat az emberiséggel. Green – aki egyébként az Egyesített Amerikai Repülő Csészealj Klubok Szövetségének alapító elnöke is volt – úgy döntött, megszerzett csillagközi tudását leghasznosabban a közjó érdekében kamatoztathatja.

1960-ban elindult az elnökválasztáson az Univerzális Repülő Csészealj Párt színeiben, „Amerika egy űrkorszakbeli elnököt érdemel” szlogennel.

Mivel terve kudarcba fulladt, két évvel később Kalifornia állam képviseletében megpróbált bejutni a szenátusba, 1972-ben pedig Iowa színeiben ismét elindult a választáson. A várva várt győzelem azonban sosem érkezett meg, mindössze kétszázan voksoltak rá.

Joan Jett Blakk, a transzvesztita előadóművész

A Terence Smith néven született előadó a hetvenes években vált az amerikai meleg underground közösség meghatározó alakjává, jelentősebb ismeretséget azonban csak a kilencvenes évek elején, politikai ambícióival szerzett. Blakk 1991-ben elindult Chicago polgármesteri címéért, egy évvel később pedig a Queer Nation Party (Queer Nemzet Pártja) színeiben megpályázta az elnökjelölt posztot. Kampányszlogenje a hivatalban lévő elnökre utaló „Lick Bush in ’92!” volt („Nyald ki Busht ’92-ben!", értsd. „Rúgd ki Busht ’92-ben!”). Blakk ezzel a húzásával szimpatizánsok helyett inkább haragosokat szerzett, de nem adta fel a küzdelmet. Négy évvel később ismét harcba szállt, ezúttal az akkori elnökre, Bill Clintonra utalva a „Lick Slick Willie in ’96!” felkiáltással, újabb három év elteltével pedig San Francisco polgármestere szeretett volna lenni. Extravagáns személyisége ellenére Blakk kampányígéretei nagyon is földhözragadtak voltak: eltökélt szándéka volt például a mindenkire kiterjedő egészségbiztosítási rendszer bevezetése.

Earl Browder, a szovjet kém

A kansasi földművesek gyerekeként nevelkedő Browder fiatalkora óta elkötelezett baloldali volt, 1930-ban pedig ki is nevezték az Amerikai Kommunista Párt főtitkárának. Szerinte egy bolsevista állam az USA-ban is működhetett volna, kialakítását viszont nem forradalom, hanem demokratikus választás útján szerette volna megvalósítani. 1936-ban és 1940-ben is elindult pártja színeiben az elnöki székért, az amerikaiak többségétől viszont távol álltak a marxista eszmék: mindkét alkalommal kevesebb mint százezer szavazatot sikerült megszereznie. Browder közismerten jó kapcsolatot ápolt a Szovjetunióval, amiből sohasem csinált titkolt. Az utókorra maradt megfigyelési akták tanúsága szerint azonban nem csupán ártatlan baráti beszélgetéseket folytatott Sztálin embereivel,

hanem bizalmas információkat adott a szovjet titkosszolgálatnak, sőt több családtagját és párttársát is beszervezte kémnek.

Habár kémkedésért sohasem kellett felelnie, Browder egy rövid időre mégis börtönbe került. Az 1940-es elnöki kampánya idején éppen eljárás folyt ellene útlevél-hamisításért, melyben bűnösnek találták és négy év börtönre ítélték. Később kirúgták a kommunista pártból, ugyanis azt hangoztatta, hogy a szovjet típusú kommunizmus és az amerikai kapitalizmus jól megfér egymás mellett.

Lyndon LaRouche, a holokauszttagadó

Az 1922-ben született és 2019-ben elhunyt Lyndon LaRouche 1976 és 2004 között minden választáson elindult, így összesen nyolcszor próbálta megkaparintani az elnökjelöltséget vagy magát az elnöki széket. LaRouche politikai ideológiája a marxizmustól kezdve a szélsőjobboldalig igencsak színes palettán mozgott a történelem során. Elsőként az Amerikai Munkáspártot, majd később saját minipártjait képviselte, de próbálkozást tett a demokrata párti jelöltség megszerzésére is.

A közvéleménynek azonban nem tetszett, hogy LaRouche nyíltan és vehemensen tagadta a holokausztot, és egy globális zsidó összeesküvés létezését hangoztatta. Sőt minden e világi rosszért, a kábítószertől kezdve a sátánizmuson át egészen a KGB létezéséig a zsidókat okolta. 1989-ben a bíróság tizenöt év börtönre ítélte, miután kiderült, hogy az előző évi választási kampánya során több mint harmincmillió dollárt elsikkasztott a hívők adományaiból. Végül öt évet töltött rács mögött, de még ez sem tántorította el attól, hogy elinduljon az 1992-es elnökválasztáson, mialatt szintén a börtön vendégszeretetét élvezte.

Victoria Woodhull, az USA első női elnökjelöltje

Aki mit sem törődve a korlátokkal, ötven évvel a nők választójogának elfogadása előtt elindult az elnöki posztért. A szegény családban nevelkedett Woodhull kezdetben médiumként járta az országot, és „mágneses gyógyítással” kereste kenyerét, idővel azonban betört az üzleti életbe, és ő lett a Wall Street első női brókere. 1872-ben elhatározta, hogy politikai pályára lép, és hamarosan az Egyenlő Jogok Párt (Equal Rights Party) jelöltjeként az akkori regnáló elnök, Ulysses S. Grant egyik kihívója lett. Woodhull kampányának egyik központi témája a női egyenjogúság kérdése volt. Az általa hirdetett társadalmi reformok a korszakban egyértelműen extrémnek számítottak: a nőknek szabad akaratukból történő házasságkötést, gyerekvállalást és válást ígért, ahogy a szavazójogot is megadta volna a nőknek, valamint nyíltan kiállt a halálbüntetés eltörlése mellett.

Woodhull kampánya már önmagában erős sajtóvisszhangra talált, az igazi löketet azonban az adta meg, amikor néhány nappal a választások előtt obszcenitás vádjával letartóztatták. Az általa kiadott politikai lap ugyanis egy tekintélyes egyházfő vélt házasságtörő viszonyáról publikált cikket. Egyesek szerint Woodhull letartóztatásával a hatóságok megpróbálták megakadályozni, hogy az elnökjelölt a törvényeket megszegve szavazhasson. Arról nincs információ, hogy végül mennyi szavazatot sikerült begyűjtenie, de annyi bizonyos, hogy még ahhoz sem elegendőt, hogy akár egyetlen elektori szavazathoz juthasson. Woodhull nem adta fel, később még kétszer megpróbált eljutni az elnökjelöltségig, hiába.

További cikkek a témában:

George Washington nem akart elnök lenni, és a száját is utálta kinyitni Megannyi furcsa történet kering az USA első elnökével kapcsolatban, közülük is a két legérdekesebb, hogy miért akarta elutasítani az elnökséget, és miért olyan furcsa a szájtartása a róla készült fotókon.

Mi történt a NASA-val Trump alatt? Ambiciózus célok, beszivárgó politika és a magántőke mind markánsabb jelenléte jellemzi a NASA éveit Amerika egyik legmegosztóbb elnökének a regnálása alatt.

A férfi, aki még a börtönből is elindult az amerikai elnökválasztáson Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon. Akár ez is lehetett volna Eugene Debs mottója, aki ötször indult az elnöki székért, és bár beleülni sosem tudott, amíg világ a világ, Amerika biztosan nem felejti el a nevét.

(Fotó: Getty Images Hungary, Wikimedia, Források: Victoria-Woodhull, New York Times,  Britannica, ChicagoTribune, Britannica, CheatSheet, History)