Mi történt a NASA-val Trump alatt?

2020 / 11 / 04 / Felkai Ádám
Mi történt a NASA-val Trump alatt?
Ambiciózus célok, beszivárgó politika és a magántőke mind markánsabb jelenléte jellemzi a NASA éveit Amerika egyik legmegosztóbb elnökének a regnálása alatt.

Politika, mindenütt az a fránya politika

A NASA-t jellemzően tudósok, korábbi űrhajósok, és ehhez hasonló, a politikához egyértelműen semmiképp sem kötődő szaktekintélyek irányították. Ezért is lett hatalmas felháborodás abból, hogy Trump ezt a hagyományt felrúgva egy oklahomai származású, republikánus kongresszusi képviselőt: Jim Bridenstine-t nevezte ki az Űrhivatal élére. A döntés olyannyira szembe ment az addigi gyakorlottal, hogy még republikánus oldalról is sok kritikát kapott. Marco Rubio, republikánus párti floridai szenátor úgy fogalmazott, hogy Bridenstine kinevezése pusztító következményekkel jár majd a NASA számára – utalt arra, hogy az Űrhivatal ezután menthetetlenül átpolitizálódik. A döntést azonban 2018-ban a Szenátus is jóváhagyta.

Bridenstine kinevezése a kétéves munkássága tükrében azonban sokak szerint távol állt a katasztrófától, hiszen amolyan kétpárti vezetői szerepbe pozicionálta önmagát, és idővel az űrkutatás szereplőinek is elnyerte a bizalmát. A CNN-nek nyilatkozó szakértők megegyeztek abban, hogy Bridenstine egy komplex helyzetben manőverezett, amely során egyaránt figyelembe kellett vennie Trump óhajait, és megóvnia a NASA-t attól, hogy a politikai csatározás tárgyává váljon. Az események azonban nem egyértelműen mutatják ezen kettős törekvések sikerét.

Irány a Hold! (De minél előbb)

Trump választási mondata, a „Make America Great Again!” látványosabban nem is lehetne reprezentálható, mint az amerikai űrkutatás „feltámasztásával”. Az idézőjel annak szól, hogy az amerikai űrkutatás eddig sem hevert holtan, mindössze némileg megváltoztak a prioritásai.

Miért nem jártunk a Holdon közel fél évszázada? Közismert, hogy az Apollo-11 küldetés juttatott először embert a Holdra 1969. július 20-án. Az Apollo missziók közül az utolsó a 17. volt, amelynek keretében 1972. december 11-én az ember sokadszorra is kiléphetett Földünk útitársára – ekkor utoljára körülbelül egy fél évszázadig. A kérdés, hogy miért.

Az persze szent igaz, hogy ezek a prioritások ritkán hoztak olyan látványos, a tévében könnyen bemutatható eredményt, mint a Holdra szállás. Ennek ellenére is sokakat meglepett a korábban showmanként is tevékenykedő elnök terve, miszerint az USA ismét asztronautát tervez küldeni a Holdra, méghozzá 5 éven belül. A meglepetés oka lehet, hogy a NASA-nál is többen az alelnök, Mike Pence által tett bejelentésből értesültek a tervről. Bridenstine egyébként maga is elárulta a CNN-nek, hogy ő ugyan értesült a bejelentés tartalmáról már korábban is, de ez a „korábban” mindössze 1 hónapot jelent. Egészen addig a NASA a Holdra szállás 21. századi dátumául 2028-at jelölte ki.


A. Shepard kitűzi a Holdon az amerikai zászlót

Persze csak egészen alapvető matematikai képességekre van szükségünk, hogy utánajárjunk, mi lehet a sietség oka. A 2016-ban beiktatott Trump második ciklusa épp 2024-ben érne véget, amennyiben megnyerné a mostani választásokat. Bridenstine ekkor egyébként nehéz helyzetben találta magát: a 2024-es dátum egyértelműen politikai töltetű, ám ehhez képest kétpárti támogatást kellett szereznie ahhoz, hogy biztosítsa a vállalkozáshoz a szükséges 30 milliárd dollárt (ezt a NASA éves, 20 milliárd dolláros költségvetésén felül kellene megszerezni). Ennek a 30 milliárdnak az összelapátolása egyébként eddig még nem jött össze.

A beragadt pénz oka, hogy a Kongresszus tételes listát szeretne arról látni, hogy ez a brutális összeg mire fog elfolyni, a NASA azonban csak körülbelüli becsléssel tud szolgálni. Ráadásul a 2024-es céldátum többek szerint sem igazán áll a valósággal köszönőviszonyban. Ezen tényezők ellenére Bridenstine 2 éve alatt folyt a terv előkészítése.

Minden eladó, az űr miért ne lenne az?

A magánszektor mind markánsabb jelenléte nem elsősorban a Trump-adminisztrációhoz köthető. A mostanra a többség számára ismerősen csengő Commercial Crew kezdeményezés Barack Obama elnöksége alatt indult útjára, és a lényege az volt, hogy a NASA minél költséghatékonyabban juttathasson asztronautákat az ISS fedélzetére. Ebben a cikkünkben foglaltuk össze, hogy az említett kezdeményezésre miért került sor, illetve miként szenvedett ki a Space Shuttle bizonyos szempontból pont amiatt, hogy a NASA elkezdte tervezni már akkor a visszatérést a Holdra. A Commercial Crew látványos eredményt hozott most nyáron, amikor Elon Musk vállalata közel egy évtized után először lőtt fel amerikai űrhajósokat Amerika területéről.

Az Obama-éra kezdeményezése tehát Trump alatt érett be (amit az utóbbi nyilván nem bánt), de több jel is arra utal, hogy különös korunkban a hidegháború űrversenye is kifacsartan tér vissza. Már nem politikusok, vagy a különböző űrhivatalok vezetői szólogatnak be egymásnak, hanem a SpaceX magáncég vezetője áll nyilatkozatháborúban a Roszkoszmosz vezetőjével. És miközben nagyot dobbantak a patrióták szívei, amikor a SpaceX rakétája a magasba emelkedett (holott nem biztos, hogy ez jobban kíméli a pénztárcájuk mint egy bajkonuri start), nem sokkal később ismét egy Szojuz szállított amerikai űrhajósokat az ISS fedélzetére, méghozzá a szokott időhöz képest kétszer olyan gyorsan. Az első hivatalos Crew Dragon utat pedig technikai problémák miatt folyamatosan csúsztatni kellett: a legutóbbi időpont a kilövésre november 15-e. A Boeing – a Commercial Crew másik talpon maradt versenyzője Musk cége mellett – Starlinere pedig technikai problémák miatt egyelőre még emberes kilövést sem tud maga mögött, ráadásul a fedélzetén egy út nagyjából annyiba kerül majd, mint amennyit a Roszkoszmosz kért el a fuvarért.

Magyarán akármennyire is nevezhetjük a Trump érát az űrkutatás piacosításának időszakaként, az idáig vezető tendenciák bőven a múltból, az Obama-korszakból indulnak. Más kérdés, hogy a biznisz Trump alatt pörög sosem látott fordulatszámon.

Ezt a holdkompot kérném... Vagy inkább ezt!

Az egész helyzet visszásságát mi sem mutatja jobban, hogy ott a Holdra szállás többek szerint irreális 2024-es céldátuma, de jelenleg az ehhez szükséges technológiákból szinte semmi sem áll rendelkezésre. Nagy tervekből azonban továbbra is sincs hiány: Bridenstine és Pence többször is kijelentették, hogy a következő Holdra szállás már a tartós jelenlét kezdete az égitesten. Idővel az emberek akár élhetnek és dolgozhatnak is a Holdon, sőt a Hold lehet a marsi kolóniák előkészítő terepe több szempontból is. Mi magunk is írtunk több fejlesztés alatt álló technológiáról, melyek a Holdra szálláshoz szükségesek, de idővel a Marson is beválhatnak. Ezek jellemzően remekül mutatnak egy cikkben, valamennyit még akár villantani is lehet belőlük, mint például ebből a szuper szkafanderből itt, de ezek sem feledtetik a tényt, hogy perpillanat nem létezik a Holdra szálláshoz oly szükséges holdkomp.

Azt viszont, hogy Bridenstine jelenléte mennyire semleges politikai szempontból a NASA élén, éppen a holdkomp körüli kavarás kérdőjelezi meg. Bridenstine ugyanis a Commercial Crew program mintájára magánvállalatokkal fejlesztetné ki a landoláshoz szükséges egységet. Ezek a cégek aztán némi pénzt kapnának a NASA-tól a kutás-fejlesztéshez (ami szintén így történt a Commercial Crew program esetén is). Mindez azt is jelenti, hogy az adott vállalat birtokolná a kifejlesztett kompot, de a NASA kiválaszthatná, hogy ezek közül melyiket szeretné használni.


Jim Bridenstine (Forrás: Flickr/NASA HQ PHOTO)

A demokraták felől azonban több támadás is érte azt az elképzelést, amely lényegében az Obama-féle Commercial Crew programot használja sorvezetőnek. A Demokrata Párt több politikusa is kifejezte a nemtetszését, amikor Bridenstine előállt a tervével, hogy a kompot magánvállalatok fogják kifejleszteni, és közel egymilliárd dollárt osztott ki Jeff Bezos Blue Originja, a SpaceX, valamint a Dynetics cégek között. Az említett vállalatok maguk végeznék a komp kifejlesztését, és egymással versenyeznének a NASA megbízásáért. Nem világos azonban, hogy ha ilyen módon ki lehet fejleszteni rakétát és űrhajót, miért nem lehet holdkompot. Több politikus ráadásul bírálta a program pénzügyi szempontból vett átlátszatlanságát is.

Mégis kinek a Holdja ez?

A NASA az utóbbi időben pedig elmegy a falig, már ami a magántőke bevonását illeti. Mint korábban írtuk, az űrhivatal messzire jutott abban, hogy felállítsa a jogi precedensét az idegen égitesteken folyó kereskedelmi tevékenységeknek. Eddig az égitestek tulajdonjogát az az 1967-es Outer Space Treaty-ben (Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén) megfogalmazott elvekben rögzítették. Eszerint egyetlen ország sem jelentheti be igényét a Holdra vagy más égitestre, éppen úgy, ahogy az Antarktika esetén sem merülhetnek fel területi követelések.

Az űrhivatal azonban már májusban elkezdte kidolgozni a jogi hátterét annak, hogy országok és vállalatok a Holdon tevékenykedhessenek. Ennek a jogi gyűjteménynek a neve: Artemis Accords, és ebben szerepel úgynevezett biztonsági zónák (safety zones) kialakítása. Ezekben a zónákban lehetőség nyílna bányászati tevékenységekre és a Hold vizsgálatára. A NASA szakembere szerint amúgy az idegen égitesteken végzett bányászati tevékenység szabályozása ahhoz hasonlatos, mint ami jelenleg a világ óceánjaival kapcsolatban érvényben van. Példájuk szerint a nyersanyagok felhasználása annak megfelelő jogi háttérrel történhetne, ahogy a tonhalak kerülnek kifogásra az óceánokból.

Ha Trump nyer, a ciklusának a végére lejár az ISS szavatossága

Nagy kérdés, hogy mi legyen a Nemzetközi Űrállomás sorsa. Mint az több, mostanság esett incidensből kiderül, az állomás orosz részén igencsak köhögnek már az alkatrészek. Azonban a tervek szerint az egész állomás 2024-ig működhetne. Ezt azonban meg lehet hosszabbítani 2028-ig is. Bridenstine – nem meglepő módon – az ISS esetén is apránként áthárítaná a fenntartási költségeket magáncégekre. Ennek egyik legkézenfekvőbb módja az űrhotel, amelyhez a szükséges modult a tervek szerint 2024-ben lövik majd fel, amit az Axiom Space magáncég működtetne. Az űrturizmus nem lesz olcsó, 55 millió dollárba kerül majd 10 nap az állomáson.


Az ISS-t két évtized alatt fokozatosan építették fel

Ám még ha sikerülne is kiszervezni az Állomást magáncégekhez, felmerül a kérdés, hogy ha egyszer valóban fel kell adni majd az ISS-t, akkor mi fogja azt helyettesíteni. A Nemzetközi Űrállomás ugyanis több, mint egy mérsékelten kényelmes, Föld körüli pályán keringő konzervdoboz. Az ISS szimbólum. A nemzetek összefogásának a jelképe. A Trump-Bridenstine éra egyik nagy mulasztása, hogy semmilyen hasonló jelentőséggel bíró víziót nem kínál ennek eljövendő helyettesítésére. Az Artemis programban partnernek eddig mindössze a japán és az európai űrhivatalok – vagyis az USA hagyományos szövetségesei jelentkeztek be. Az Artemis Accords-ot pedig hét ország írta eddig alá az Egyesült Államokon kívül, de ez sokkal inkább az űr felparcellázásának az első lépése, mint az emberiség közös erőfeszítése a tudomány előremozdításának a céljából. Mindezekből ráadásul Oroszország és Kína (amely országgal amúgy is feszült az USA politikai viszonya) egyaránt kimaradtak. Oroszország odáig ment, hogy az említett programot USA-központúnak nevezte – nagyon más akkordok ezek, mint amelyeket az ISS megpendített.

(Borítókép: Pixabay)


Egy egyszerű megoldás, amivel végre ténylegesen kihasználhatod azt a sávszélességet, amiért fizetsz
Egy egyszerű megoldás, amivel végre ténylegesen kihasználhatod azt a sávszélességet, amiért fizetsz
A legtöbb ember valószínűleg nem is tud róla, de a sávszélességnek, amiért komoly pénzeket fizetnek az internetszolgáltatójuknak, csupán egy részét használják ki. Most mutatunk egy olyan megoldást, amivel ez a probléma egyszer s mindenkorra megoldható.
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Szülő–gyermek kapcsolatra alapuló közös programokkal – például golf- és vitorlásversenyekkel – igyekszik előmozdítani a generációváltás kérdését a Raiffeisen Bank. Az intézmény az egyre szélesebb körű banki és befektetési megoldások mellett olyan eseményeket is szervez, amelyeken a fiatalabbak és az idősebbek egyaránt jól érzik magukat, érdeklődésük összeér. A jelenünkben „turbósodó” generációváltás tematikájáról kérdeztük Bálint Attilát, a Raiffeisen Bank privátbanki üzletágának a vezetőjét.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.