George Washington nem akart elnök lenni, és a száját is utálta kinyitni
2020 / 11 / 25 / perei.dora
George Washington nem akart elnök lenni, és a száját is utálta kinyitni
Az Egyesült Államok első elnökválasztása előtti esélylatolgatások nem hagytak kétséget afelől, hogy a többség szerint ki lesz a brit koronától újonnan függetlenedő birodalom első vezetője. A történelmi jelentőségű választásból a virginiai származású George Washington került ki győztesen, aki addigra minden fronton bizonyította rátermettségét; elsőként a a frontvonalon, hiszen ő volt a függetlenségi háború (1775–1783) főparancsnoka és győztes hadvezére, de szerepet játszott az Egyesült Államok alkotmányának megírásában (1787), valamint az elsők között alá is írta a dokumentumot.

Vonakodott az elnöki kinevezéstől

Az első elnökválasztás időpontja 1789 januárjára, két évvel a konföderációs alaptörvényt felváltó új alkotmány elfogadása, és hat évvel a britekkel kötött párizsi béke után esett. Bár az Egyesült Államok elnökét hivatalosan megválasztó elektori kollégiumban mindenki támogatta Washingtont, ő azonban - leginkább büszkesége miatt - csak a huszonnegyedik órában döntött úgy, hogy megméretteti magát a választáson.

Aggályait eleinte azzal indokolta, hogy "gyalázatos" dolognak tartja egy választott hivatal betöltését,

és csak azután gondolta meg magát, amikor Alexander Hamilton (a másik alapító honatya) és politikustársai felhívták figyelmét az elnöki cím visszautasításával járó kellemetlenségekre. Az alkotmány értelmében az államok maguk dönthettek róla, hogy miként választanak elektorokat. Ebből a célból csak két állam, Pennsylvania és Maryland tartott választást, máshol az államok törvényhozásai választották ki az elektori kollégiumba küldött tisztviselőket. Ez az eljárás azonban számos problémát felvetett, New York például annyira megosztott volt az új alkotmányt támogató föderalisták és antiföderalisták között, hogy se elnöki elektorokat se szenátorokat nem tudtak megválasztani. A tizenkettedik alkotmánymódosítás elfogadása (1804) előtt az elnök és az alelnök megválasztásának folyamatát az Alkotmány második cikkelyének első szakasza szabályozta, melynek értelmében az államok által kijelölt elektorok két-két személyt jelöltek az elnöki pozícióra. A legtöbb jelölést kapott személy lett az elnök, a második pedig az alelnök. A tizenkettedik alkotmánymódosítás elfogadása óta az elektorok külön szavaznak az elnökjelöltekre és az alelnökjelöltekre. A föderalisták John Adamset akarták alelnöknek, Hamilton azonban gyorsan rájött, hogy ha mindenki Adamsre szavaz, szavazategyenlőség alakulhat ki, ami után az sem kizárt, hogy ő lesz az elnök. Hamilton végül néhány szavazatot „átirányított”, így

Washington elsöprő fölénnyel megnyerte a választást.

A hivatalos végeredmény szerint Washington hatvankilenc, Adams harmincnégy John Jay kilenc, John Hancock négy, a többi jelölt pedig összesen huszonkét szavazatot kapott.

Mire elnök lett, csak egyetlen foga maradt

A virginiai ültetvényes családból származó George Washington tizenhét évesen még földmérőként dolgozott, öt évvel később azonban már egy önkéntes haderő élén harcolt a francia és indián háborúban, ahol egyfajta nemzeti hősként tisztelték, akit 'elkerül a puskagolyó'. (A legenda alapját a Monongahela folyónál vívott csata adta, ahol kétszer kilőtték alóla a lovát, öltözékét pedig négy helyen átfúrta a lövedék.) A fiatalember egyébként azon önkéntesek tisztje volt, akiknek franciákra irányuló sortüzével kezdetét vette a francia és indián háború.

Karizmájának és páratlan bátorságának köszönhetően huszonnyolc éves korára ezredesi rangot kapott, majd a politikába is bekapcsolódott, legendává azonban a függetlenségi háború amerikai főparancsnokaként emelkedett. Habár több csatát elvesztett, mint amennyit megnyert, a tizenhárom gyarmat kivívta szabadságát. Katonái és a lakosság egyaránt mélyen tisztelte, különösen miután megtiltotta embereinek a fosztogatást. Csaknem kétméteres magassága, kiváló fizikuma és öltözködési stílusa ellenére

Washingtonnak több foga hiányzott, így száját szinte mindig szigorúan összezárva tartotta, ez köszön vissza a korabeli festményekről is.

A hűvös, visszafogott, megfontolt, meglehetősen távolságtartó, ám a zenés-táncos esteket kedvelő politikus még fiatalon veszítette el a fogait, feltehetőleg kifejezetten egészségtelen étrendjének, genetikai adottságainak és különféle fogászati betegségek következtében. Mikor ötvenhét éves korában elnökké vált, már csak egyetlen foga maradt. A megoldást a műfogsor jelentette, amiből az elkövetkezendő évek során többet is elhasznált. Közülük mindössze egy maradt fenn teljes egészében az utókornak, amit egykori vernoni birtokán lévő múzeumban őriznek.

Fából műfogsor?

A műfogsor már a tizennyolcadik század végén is gyakorinak számított, de a kivitelezésük természetesen össze sem hasonlítható a mai modern fogsorokhoz képest. Gyakran nem illeszkedtek tökéletesen az adott egyén szájbelsőjéhez, aki így erős fájdalmat érzett evés vagy beszéd közben (már amennyiben viselte a protézist). Az alapanyagok olykor ráadásul kifejezetten veszélyesen voltak viselőjükre, ahogy az eszköz minősége is hagyott maga után némi kívánnivalót. A Washington által utoljára hordott műfogsor megmaradt alsó része jelenleg a New Yorki Orvosi Akadémia tulajdona. Fogorvosa, John Greenwood készítette azt követően, hogy az elnök elveszítette utolsó fogát is.

A fogorvostudomány ugyanakkor fordulóponthoz érkezett a tizennyolcadik században: a fogászat atyjának tartott Pierre Fauchard 1723-ban kezdte el alkalmazni a fogtömést. 1760-ban az Angliából Amerikába vándorló John Baker lett a történelem első fogorvosa, akinek orvosi diplomája is volt. Néhány évvel később Paul Revere már fizetett hirdetésekben bátorította pácienseit, hogy térjenek be fájó fogaikkal bostoni rendelőjébe. 1790-ben Joseph Flagg készítette el az első fogorvosi széket, ami alig emlékeztet a mai ülőalkalmatosságokra. Ugyanebben az évben John Greenwood feltalálta az első lábbal hajtható fogorvosi műszert. Sajnos ezen úttörő eredmények ellenére a műfogsorok ugyanolyan kellemetlenek maradtak, mint korábban, és

nem csupán rosszul illeszkedtek és fájdalmasak voltak, de még az állkapocshoz illeszkedő kereteik is mérgező ólomból voltak elkészítve.

A felső fogsor fogait általában szamaraktól vagy lovaktól szerezték, míg az alsó részt tehenektől vagy elhunyt rabszolgáktól. A szerkezet úgy volt megálmodva, hogy alaphelyzetben az ember szája nyitva van, annak zárva tartása pedig kifejezett fizikai erőfeszítésbe került magától Washingtontól is, ami nem csupán fájdalommal járt, hanem az arc torzulásával és az ajkak kevéssé természetes módon történő összezárásával. A George Washingtonnal kapcsolatos egyik legelterjedtebb legenda szerint az elnök fából készült fogsort viselt, ám ez puszta szóbeszéd.

Ez is érdekelhet:

A férfi, aki még a börtönből is elindult az amerikai elnökválasztáson

Térképként tekintett az emberi arcra, és áramot vezetett betegeibe

A muszlim tudós, aki a középkori robotika atyja volt

(Fotó: Pixabay)


Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.