A videó akár egy ígéretes retró horrorfilm eleje is lehetne, ahogyan a mély hangú narráció felfesti a történet alaphelyzetét: “Tízezer évvel ezelőtt egy üvöltés a múlt emlékévé vált. De a mai napon visszatért” - szól a baljóslatú bevezető, farkasok hideg tekintetével illusztrálva, azonban a mozi a tizenötödik másodpercnél hirtelen máris 180 fokos irányt vált, és az alig két hetes kis Romulus és Remus vékony hangú vinnyogása egyből agyoncsapja a hangulatot: az apró farkasok ugyanis egyáltalán nem rémisztőek, még ha a nevük erre is predesztinálná is őket.

Romulus, Remus és a valamivel később született Khaleesi az őket megalkotó Colossal Biosciences cég elmondása szerint az első rémfarkasok, vagy más néven óriásfarkasok, amelyek a faj 12,5 ezer évvel ezelőtti kihalása után életre keltek a génmódosítás segítségével, azonban a génmódosítás természetének köszönhetően valójában az állatok nem tekinthetőek ténylegesen rémfarkasnak, inkább egy szürke farkas-rémfarkas hibridnek, aminek genetikai háttere sokkal többet tartalmaz a szürke farkasból, mint ősi rokonából. A cég kutatói a farkasokat a következőképpen állították elő: két rémfarkas fosszíliából (egy Ohióban talált 13 ezer éves fogból és egy idahói 72 ezer éves fülcsontból) DNS-t nyertek ki, majd ezek szekvenálása, azaz a bázissorrend meghatározása után összerakták az ősi genomok egy részét. Ezzel a módszerrel a korábbiaknál ötszázszor nagyobb területet sikerült lefedni a rémfarkasok teljes genomjából, mint korábban. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy az óriásfarkas legközelebbi ma is élő rokona a szürke farkas, amellyel a DNS kódjuk 99,5%-a egyezik.

A továbbiakban azonosítottak több olyan gént is, amelyek kifejezetten a rémfarkasokra jellemző, speciális tulajdonságokért feleltek,

például a világos, dús szőrzetért, az erőteljes állkapcsokért, az izmos termetért és más jellemzőkért, majd a szürke farkast donorszervezetként használva megalkották a hibrid embriókat. Ehhez egy szürke farkas véréből, pontosabban az abból származó epiteliális progenitor sejtekből megalapozták a sejtvonalat, és génszerkesztéssel módosítottak rajta, hogy a rémfarkas jellegzetes vonásait hordozza - a génszerkesztés során összesen 20 módosítást hajtottak végre, amiből 15 esetben szerkesztettek csak a rémfarkasokban jelen lévő variánsokat a genomba. Többek között a CORIN szerin proteázt, a HMGA2 gént és a MSRB3 gént vették célba a megfelelő “védjegyek”, úgymint a világos bunda, a nagy testméret vagy az egyedi fej-, és fülforma kialakítása céljából. Az egészséges embriókat végül kutya szukába ültették.

A kis farkasok születésük után valóban fehérek és robosztusak lettek, a Colossal Biosciences pedig folyamatosan dokumentálta az állatok első hónapjait. Romulus és Remus tavaly október 1-jén született meg, míg Khaleesi három hónappal később, vagyis az összes farkas kölyökkorú még. Romulus és Remus nevét talán nem is kell magyarázni, de azok számára a Khaleesi név oka is egyértelmű lehet, akik ismerik a Trónok Harca című sorozatot, illetve a sorozat alapjaként szolgáló regénysorozatot, A tűz és jég dalát: ennek egyik szereplője ugyanis Daenerys Targaryen, azaz khaleesi, a Trónok Harcában pedig feltűnik több rémfarkas is a szereplők mellett, igaz, hogy a Starkok, és nem a Targaryen család oldalán. A mitikussá vált állatok a valóságban körülbelül 12-13 ezer éve haltak ki, miután a modern emberek megjelentek a területeiken.

“Az emberek, farkasok és kutyák érkezése előtt a rémfarkas egyetlen versenytársa valószínűleg a kardfogú tigris volt. Később az alkalmazkodással kapcsolatos nehézségeik valószínűleg szerepet játszottak a kihalásukban.”

- írja a Colossal a farkasokról. Az óriásfarkasok hasonlítottak a mai szürke farkasokra, csak erősebbek és világosabbak voltak, a becslések szerint 56,7 - 79,4 kg közötti átlagos testsúllyal. Hogy a genetikailag módosított farkasok mennyire egyeznek akár külső, akár más jegyekben ősi elődjeikre, azt egészen pontosan nem lehet tudni, hiszen az óriásfarkasok fosszíliái nem festenek teljesen tiszta képet a fajról, de a Colossal Biosciences így is nagy lépésnek tartja a kölykök születését, mivel eltökélten kiállnak a kihalt állatok életre keltésének missziója mellett.

A de-extinction, azaz a kihalt fajok feltámasztása, fontos célt jelent a cég szerint, különösen, ha azok az emberek jelenléte miatt tűntek el a Földről annak idején. A fajok általában fontos szereplői voltak az ökoszisztémának, hiányuk megváltoztatta a körforgást, és visszatérésük jót tehet a természetes állapotok helyreállítása vagy egészségének, biodiverzitásának megóvása szempontjából egy-egy régióban, legalábbis az elképzelések szerint, persze az eltelt rengeteg idő alatt olyan módon változott meg a környezet, hogy kérdéses lehet a betelepítés előnye vagy kimenetele. Az óriásfarkasok például annak idején a lovak mellett bölényeket és feltehetően fiatal mamutokat fogyasztottak, ez utóbbiak pedig ma már nem állnak rendelkezésre, bár a Colossal Biosciences egyik kiemelt célja éppen a mamutok feltámasztása, amelyhez az első lépéseket meg is tették a mamutegerek létrehozásával.

A farkaskölykök egyelőre egy 8 négyzetkilométeres védett területen élnek, amelyet három méter magas kerítés vesz körbe, és tíz fős személyzet, valamint biztonsági őrök felügyelnek éjjel-nappal. A cég később azt tervezi, hogy az állatokat, illetve a később létrehozott hibrideket áttelepíti az indiánok által lakott védett természeti területekre. A rémfarkasok több százezer évvel ezelőtt Alaszkától Mexikóig megtalálhatóak voltak szerte Észak-Amerikában, valamint néhány dél-amerikai országban is. A jövőben, ha a biotechnológiai cégen múlik, újra járhatják a vadont, és előbb-utóbb újra felharsanhat az üvöltésük a szabadban is, addig is viszont a cég részletes útmutatót adott ki azzal kapcsolatban, hogyan érdemes tartani és gondozni a régi-új faj példányait. A Colossal a kihalt fajok feltámasztásával párhuzamosan a kihalófélben lévő fajok segítésére is koncentrál, ennek érdekében pedig az erősen veszélyeztetett vörös farkasokból is “készítettek” négy új példányt a rémfarkas-projekthez kifejlesztett epiteliális progenitor sejteket felhasználó módszerrel.

(Fotó: Colossal Biosciences)

Mamutegereket hoztak létre a mamutok feltámasztásán dolgozó tudósok A Colossal Biosciences kutatói nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy több ezer év után feltámasszák a gyapjas mamutot, a projekt pedig nemrég igencsak látványos mérföldkőhöz érkezett.