A Földön eddig több tömeges fajkihalási hullám is végigsöpört, és egy kutatócsoport szerint most is egy ilyen kezdetén járunk – a különbség annyi, hogy ezért most szerintük mi emberek vagyunk a felelősek. Korábban már mi is írtunk a Föld tömeges kihalási eseményeiről, és az ezek mögött feltételezett okokról:

Talán egy titokzatos égitest miatt, de huszonhétmillió évenként masszív fajkihalás söpör végig a bolygón Sötét anyagot, rejtélyes, aszteroidákat eltérítő barna törpét és a földi vulkanikus tevékenységet, illetve ezek valamilyen érthetetlen együttállását sejtik Föld ciklikus tömeges fajkihalásának a hátterében. A talán most zajló kihalási esemény azonban különbözik az eddigiektől.

A fenti cikkünkben írtuk le azt is, hogy egy tömeges kihalási hullám azt jelenti, hogy a bolygó a biodiverzitásának egy jelentős hányadát veszti el gyorsabban annál, mintsem hogy ez pótolható lenne – mindez pedig relatíve (földtörténeti szempontból) rendkívül gyorsan: kevesebb mint 2,8 millió év alatt történik meg. Természetesen fajok mindig tűnnek el, 1 millió év leforgása alatt a bolygó fajainak 5-10 százalékos kihalása normálisnak tekinthető, azonban ennél bármilyen nagyobb arány, mondjuk egy 10 százalékos fajpusztulás már szignifikáns eseménynek mondható.

A paleontológusok öt nagy tömeges kihalási eseményt azonosítottak a fosszíliák alapján. Az ordovíciai időszak végén, mintegy 443 millió évvel ezelőtt, a becslések szerint az összes tengeri faj 86%-a eltűnt. A devon időszak végén, mintegy 360 millió évvel ezelőtt, az összes faj 75%-a kihalt. A perm korszak végén, mintegy 250 millió évvel ezelőtt történt az eddigi legsúlyosabb kihalási esemény, 96%-os kihalási rátával. A triász időszak végén, mintegy 201 millió évvel ezelőtt az összes faj 80%-a eltűnt. A leghíresebb tömeges kihalás pedig a kréta korszak végén, mintegy 65 millió évvel ezelőtt történt, amikor az összes faj 76%-a kihalt, beleértve a dinoszauruszokat is. Ezeken a tömeges eseményeken felül kisebb kihalási események is előfordultak, amelyek mind jelentősebbek voltak tehát a normál rátánál.

Ezekhez társul tehát a most jó eséllyel elinduló, hatodik, emberi tevékenység kiváltotta esemény a Robert Cowie, a Hawaii Egyetem Pacific Biosciences Kutatóközpontjának professzora által vezetett csapat szerint. Mint azt a kutatók írják a Vice cikke alapján:

„A hatodik tömeges kihalás a szárazföldön és édesvízben is egyre valószínűbbnek tűnik”

A kutatók szerint ezen állítás tagadása azt jelenti, hogy valaki fejjel előre nekirepül az immár hegységnyi adatnak, amely bizonyítékként rendelkezésre áll, és többé „nincs helye a szkepticizmusnak”. Cowie és munkatársai számos olyan tanulmányra hivatkoznak, amelyek a kládok közötti fajok kihalását katalogizálják, de a cikk elsősorban a puhatestűekkel, a csigákat, kagylókat is magában foglaló gerinctelen családdal kapcsolatos kutatásaik köré épül. Ez a fókusz szerintük ellensúlyozza azt az aránytalan figyelmet, amelyet a gerincesekre, például a madarakra és az emlősökre fordítanak a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) veszélyeztetett fajok vörös listáján. Mint azt a kutatásvezető hozzátette:

„Az IUCN madarak és emlősök kihalásával kapcsolatos információi valószínűleg meglehetősen pontosak. Azonban a gerinctelen állatok, például rovarok, csigák, pókok és rákfélék egy apró töredékét nem értékelték megfelelően, amelyek az állatok sokféleségének 95 százalékát teszik ki.”

Korábbi tanulmányok szintén az IUCN adatait használták fel, hogy megcáfolják azt az elképzelést, hogy a hatodik tömeges kihalásba lépünk. Cowie és munkatársai a szárazföldi csigák és meztelen csigák kihalási arányára hivatkoznak, és azt állítják, hogy ez a kihalási hullám igenis el fog kezdődni. Az adatokból extrapolálva a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a fajok 7,5-13 százaléka kihalhatott 1500 óta – ami tehát már szignifikáns arány pláne ennyire rövid idő alatt.

A fentebb linkelt cikkünkben írtunk arról a tanulmányról is, amely amellett érvelt, hogy egyrészt nem kell tömeges fajkihalásra számítani, másrészt a közeljövőben a klímaváltozás önmagában nem fog ilyen tömeges kihalást előidézni, habár a normálisnak tekinthető arányhoz képes így is két nagyságrenddel nagyobb a fajok jelenlegi pusztulása. A kutatók viszont hozzáteszik azt is, hogy ezek a számok nem jelentik annak cáfolatát, hogy jelenleg ilyen esemény felé tartunk. A tanulmány szerint az általunk kiváltott változás ugyan kevésbé drasztikus, mint egy aszteroida becsapódás, de egy kisebb kihalási eseményt így is elindíthat. Ez azt jelenti, hogy fajok egy része lassan, de biztosan fog eltűnni a bolygóról, de nem érjük el azt, hogy a Föld összes fajának 60 százaléka eltűnjön – ami tehát tömeges kihalásnak tekinthető. A mostani kutatás során Cowie és csapata tehát a különböző gerinctelenek kihalása alapján azt állítja, hogy igenis tömeges kihalásról van szó.

Arra egyébként már korábban is számos ökológus felhívta a figyelmet, hogy a kihalás akkor megállapított aránya csak becslés, és lehet, hogy pontatlan, elsősorban éppen azért mert a gerinctelen fajokon átsiklottak a feljegyzések.

(Kép: Pixabay/rostichep)