A Temze a maga 346 kilométeres hosszával távolról sem nevezhető a leghosszabb folyónak, még az Egyesült Királyságban is akad nála hosszabb, a 354 kilométeres Severn folyó képében, mégis több mint 200 helyen lehet különböző hidakon és alagutakon átkelni rajta. A 2850 kilométeres Dunán, Európa második leghosszabb folyamán, több mint 130 híd ível át és hamarosan újabbak is épülnek. A Níluson, amelyet bizonyos számítások alapján a világ leghosszabb folyójának tartanak csak Kairóban több hidat is építettek és az indiai Szúrat városban, a "hidak városában" több mint 120 híd található, igaz, hogy ezek közül viszonylag kevés szolgál a Tapti folyón való átkelésre, nagyobb részük utak és sínek felett vezet át. Létezik azonban egy hatalmas folyó a világon, amelyen méretei ellenére egyetlen hidat sem építettek még és a partjai között csak vízi járművekkel lehet közlekedni.

Ez a folyó az Amazonas, ami bizonyos számítások szerint a Nílust megelőzve a leghosszabb folyó a világon és kétségkívül a legnagyobb vízhozammal és vízgyűjtő területtel rendelkező folyam. Dél-Amerika három országán, Perun, Kolumbián és Brazílián kígyózik keresztül és a beléje torkolló folyókkal és mellékfolyóikkal együtt az Amazonas-rendszer több más ország, például Bolívia és Ecuador területére kiterjedve Dél-Amerika közel 40%-át hálózza be. A folyó vízgyűjtő területe 7 millió négyzetkilométer és másodpercenként annyi vizet szállít az Atlanti-óceánba (átlagosan 219 000 köbméternyit), mint amennyivel 88 olimpiai úszómedencét lehetne megtölteni, de a mennyiség az esős évszakban tovább növekszik. Azzal kapcsolatban, hogy vajon a Nílus vagy az Amazonas a Föld leghosszabb folyója, régóta vitáznak a szakemberek: egyes becslések szerint a Nílus több mint 6600 kilométer, míg az Amazonas 6400 kilométeres, de vannak, akik utóbbi hosszát inkább 6992 kilométerben határozzák meg. A kérdés tisztázását nagyban bonyolítja, hogy mindkét folyó kiindulópontja nehezen megközelíthető terepen található: a Nílusé, pontosabban a Fehér-Nílusé a Viktória-tó környékén, ahol a Sudd nevű óriási mocsár sok gondot okozott a felfedezőknek, de későbbi megállapítások szerint egyébként sem a John Hanning Speke (és még sokak) által feltételezett Viktória-tó, hanem az itt található Kagera folyó a valódi forrás.

Az Amazonas forrásaként régen a Marañón folyót tartották, később az Apurímacot, legújabban pedig a Mantarót, de a Nílushoz hasonlóan szintén vitatott kérdést jelent a kiindulópont definiálása. A brazil felfedező, író és környezetvédő, Yuri Sanada idén tervezi elindítani azt a nagyszabású expedíciót, ami végül pontot tehet az ügy végére: az Amazonason végigutazva méréseket végeznek a folyóval kapcsolatban, hogy eldönthessék, valójában milyen hosszú is a folyó.

Az Amazonas, akár a Föld leghosszabb, akár a második leghosszabb folyója, egy dologban kiemelkedik a folyamok között:

nem található rajta ugyanis egyetlen híd sem.

Annak ellenére, hogy a vize kettéválasztja Brazília jelentős részét és számos település található mellette, eddig mégsem készítettek rajta ilyen jellegű átkelőhelyet, az átjutást vízi (vagy légi) járművekkel oldják meg a helyiek és az utazók. Az ok valójában egyszerű: a folyót körülvevő terület kiépített infrastruktúrában nagyon szegény, vagyis a hidakat jelenleg nem lehetne utakkal összekötni, ezért nem lenne sok értelme vagy gazdasági haszna a megépítésüknek. Az Amazonas egyik mellékfolyóján, a Rio Negrón készítettek egy hidat, a Ponte Rio Negrót, amelyet 2011-ben nyitottak meg, de ez az összekötő még azelőtt szeli át a folyót, hogy az összefolyna az Amazonasszal. A 3,59 kilométeres híd Manaus és Iranduba városok között húzódik és a lakosok számára hasznos újítást jelentett a megjelenése, mivel az apró Irandubából és a környező kis falvakból így könnyebben lehet utazni a kétmillió fős lakosságú Manaus nagyvárosába és fizetni sem kell a kompért. 2010-ben az egyik helyi lakos, Jandira Costa úgy nyilatkozott a Guardiannak, hogy alig várja a híd megnyitását, ami gyorsabbá és kényelmesebbé teszi az utat, de alapvetően az Amazonas környezetében a komppal való közlekedés a partok között, illetve a hajózás a folyón a bevett gyakorlat az utazások során.

Néhány évvel ezelőtt az akkori brazil elnök, Jair Messias Bolsonaro az Amazonas térségének fejlesztését szorgalmazta és ennek keretében egy híd építését is tervbe vette, ami Pará államban készült volna el, Óbidosnál, ahol az Amazonas a legkeskenyebb, emellett a projekt tartalmazta egy gát építésének és a BR-163 autópálya meghosszabbításának terveit is. Az infrastruktúra fejlesztése a volt elnök és a kormány más tagjai szerint elősegítené, hogy a kihasználatlan területek gazdaságilag virágzó régiókká váljanak és az Amazonas szomszédságában élő 30 millió embernek, amelyből 10 millióan a szegénységi küszöb alatt élnek, munkát és bevételt hozzanak.

A környezetvédők viszont attól tartanak, hogy az utak valami más előtt is megnyitják a kaput: az esőerdők pusztítása előtt.

A Greenpeace 2005-ös közleményében a sáros és járhatatlan BR-163 autópálya akkor még csak tervezett felújítása ellen emeltek szót, mondván, hogy az 1700 kilométer hosszú út fejlesztésével kezdetét veszi majd az esőerdők még nagyobb fokú irtása és a végeláthatatlan szójaültetvények megjelenése, legalábbis akkor, ha a kormány nem vezet be (és tartat be) nagyon szigorú intézkedéseket. Ehhez hasonlóan járt a Ponte Rio Negro híd is, amelyről egy 2018-as tanulmányban állapították meg, hogy hozzájárul a környék erdőirtásához - a felmérések és szimulációk szerint a nagyvárost a kis településekkel és erdővel összekötő híd megnyitása 106%-kal növeli a kiirtott területek nagyságát, főként a peremvárosiasodás miatt és a tervezett BR-319 autópálya még inkább elősegítheti a folyamatokat.

A hidak építésének gátat szab egy másik tényező is, mégpedig az Amazonas méreteinek nagyfokú ingadozása. Míg a folyó a júniustól novemberig tartó száraz évszakban általában 3-10 kilométer széles, addig az esős évszak beköszöntével egyes helyeken akár 55 kilométeresre is bővülhet és a vízmélység is métereket változik. A partokon jelentős mennyiségű hordalék gyűlik össze és a puha talaj szintén nem kedvez az építkezéseknek. A már korábban említett probléma, az utak hiánya pedig nehézkessé tenné nem csak a híd összekapcsolását a főbb útvonalakkal, hanem a konstrukció kivitelezését is. A Live Science-nek nyilatkozó Philip Martin Fearnside, Brazíliában dolgozó amerikai biológus szerint a Bolsonaro által tervezett híd létrehozása egyébként is túl nagy kiadásokkal járna a híd révén befolyó gazdasági profittal összehasonlítva.

Az Amazonason tehát egyelőre nem valószínű, hogy tömegével jelennének meg a hidak, de a mellékfolyóin építkeznek: Peruban például a Nanay híd szeli át a Nanay folyót, ami 2 kilométeres hosszával az ország leghosszabb hídja. A szerkezet Bellavistát és Santa Tomást, illetve Iquitost köti össze, ezzel enyhíti a város elzártságát és egyúttal hasonló környezetvédelmi aggályokat ébreszt az esőerdők biztonságával kapcsolatban, mint az Amazonas-medence más infrastrukturális fejlesztései.

(Fotó: Ricardo Lima/Ramesh Thadani/Getty Images)