A VR-sisakot fejlesztő Oculus alapítója, Palmer Luckey egy korábbi Twitter bejegyzésben felvetette a kérdést, hogy vajon miért tartjuk elfogadhatatlannak a való életben bekövetkező fizikai sérülésekkel vagy akár a halál fenyegetésével járó helyzeteket egy-egy videójátékkal kapcsolatban, mikor sok extrémebb sportág természetes velejárója a testi épség veszélyeztetése.
Luckey szerint az izgalmakat növelheti a rizikó
és ez is hozzájárul például a motorsportok vonzerejéhez, de a VR világok fejlesztői nem igazán vállalják a kockázatot, amivel az ilyen jellegű újszerű élményeknek a játékokba való becsempészése járna és sokkal inkább a felhasználók kényelmét és jólétét helyezik előtérbe a termékek tervezése során.
Néhány újító szellemű megoldás azonban egyre inkább a realisztikusabb érzések előhívására alapoz, amivel a fejlesztők valósághűbbé tehetnék a VR platformokat és az embereket teljesen beszippantó, immerzív élményt nyújthatnának, még akkor is, ha ez jár némi áldozattal, mivel a realisztikus adott esetben a kellemetlennel egyenértékű.
Ezt az irányt képviseli az Alkalmazott Tudományok Salzburgi Egyetemének kutatói által tervezett VR-sisak kiegészítő is, ami a szó szoros értelmében lélegzetelállító hatást gyakorol az eszköz viselőjére. A szájra illeszthető berendezés a légzést kontrollálja és amennyiben a virtuális térben a játékos oxigénhiányos környezetbe kerül, ezt az érzést kelti a való életben is, egy szervomotorral működtetett maszknak köszönhetően. Az AirRes szenzorai folyamatosan monitorozzák a felhasználó légzését és a szerkezet a maszkba épített korong pozíciójának változtatásával szükség esetén kevesebb vagy éppen több levegő juttat a szájba és orrba, sőt, akár teljes mértékben blokkolni is tudja a levegő bemeneti nyílását. A korongot szervomotor mozgatja és az érzékelő és a motor összeköttetése Bluetooth kapcsolaton keresztül valósul meg.
A fejlesztők célja persze nem az AirRes viselőinek konkrét veszélyeztetése, ezért több biztonsági mechanizmust is integráltak a berendezésbe, a korong például automatikusan nyitott pozícióba kerül, amint a vezérlőpanel észleli, hogy a kapcsolat akadozik vagy elveszik a motor és szenzor között. A légzést manipuláló kiegészítő nem csak valósághű érzéseket kelt a felhasználóban, hanem használható a mozgás és önkifejezés közvetítőjeként is, a maszk az erőteljesebb kilégzést "lefordítja" virtuális erőkifejtéssé, amivel a különféle tárgyak elmozdíthatóak.
A kutatók kétfajta tesztpályán, egy szabadulószoba és egy tűzoltási folyamat szimulációjában vetették próba alá az eszközt, és a tapasztalatok szerint a tárgyak mozgatásának feladatát nagyobb sikerrel teljesítették a maszkkal az alanyok, mint amikor csak joysticket használtak a munkához. A vélemények szerint a légzést kontrolláló berendezés viselése, audiovizuális effektekkel kombinálva, növelte az élmény immerzív jellegét, összehasonlítva a csak a maszkra, vagy csak az audiovizuális hatásokra támaszkodó verziókkal.
Az AirRes, bármennyire hatásosnak is bizonyult a tesztek alatt, a közeljövőben még nem fog gyártásba vagy a boltok polcaira kerülni, a megfelelő, könnyen viselhető kialakítás kivitelezése ugyanis egyelőre akadályokba ütközik. A maszk csak 280 grammot nyom, de így is sokkal nehezebben viselhetővé teszi a VR-sisakot, valamint a sisak és a maszk közötti késleltetés is problémát okoz. A kísérletben résztvevő alanyok nagyobb része a szervomotor zaját is kifogásolta, ami sokat ront az élmény immerzív jellegén és kizökkenti a játékosokat, pedig a cél éppen ennek ellenkezője lenne.
A fejlesztők azonban nem egyedül tervezik kijavítani a hibákat, hanem az eszköz terveit nyílt forráskódú formában megosztják más kutatókkal, hogy a légzésmanipulálás lehetséges felhasználási módjait a VR világban mostantól bárki feltérképezhesse és hamarosan megszülethessen az a készülék, amivel már a virtuális térben sem menekülhetünk el többé a valóság kényelmetlenségei elől.
(New Scientist Fotó: Getty Images/Nuclear lily)