A Jupiter üstökös-családjához (naptávolban a Jupiter pályája közelében húzódik a pályája) tartozó 46P/Wirtanen-üstökös 2018. december 16-án 11,6 millió km-re, tehát a Föld-Hold közepes távolságának mintegy harmincszorosára közelítette meg a bolygónkat, ami történelmi közelségnek számított. Az üstököst ekkor figyelték meg a Keck Obszervatórium (Hawaii-szigetek) Near-Infrared Spectrograph (NIRSPEC) infravörös távcsövével, amihez a megfigyelési időt a NASA biztosította – áll az űrhivatal honlapján.

A NIRSPEC méréseinek az elemzése pedig mostanra készült el, és ezek két meglepő eredményről is tanúskodnak. A 2018. december 17-18-án rögzített spektrumon elég sok molekulát sikerült kimutatni: a vízen kívül acetaldehidet, etánt, hidrogén-cianidot, ammóniát, formaldehidet, valamint metanolt metil-alkoholt azonosítottak a kutatók. Az első érdekesség pedig, hogy a metil-alkoholnak aránya nem csak a vízhez képest magas az üstökösön, de az aldehidekhez képest is. Ez azért fontos, mert a Wirtanen a Naprendszer ősködében alakult ki, és ezért ebből az arányból következtethetünk arra, hogy az ősködben a szén, a hidrogén, valamint az oxigén miképpen oszlott el.

Emellett azonban egy másik különlegességre is fény derült: alapesetben minél közelebb kering a Naphoz egy üstökös, a magjában található fagyott részecskék felmelegednek és elpárolognak – tehát jégből egyből gáz-halmazállapotúakká válnak, és a köztes folyékony halmazállapotot átugorják. Ezt a folyamatot kigázosodásnak nevezik, és ennek eredménye az üstökös kómája, tehát az üstökösök magja körül keletkező ködszerű gázfelhő. Ahogy pedig az égitest még közelebb kerül a Naphoz, a Napból áradó sugárzás „letolja” a kóma egy részét, és így alakul ki a csóva. A Wirtanen érdekessége, hogy a Napon kívül valami másféle folyamat is melegíti ezt az égitestet, mivel a kómában lokális hőmérsékleti kiugrásokat is azonosítottak.

A jelenségre több magyarázat is lehetséges: a Nap sugárzása a maghoz közeli, sűrűbb kómában ionizálja az atomokat, aminek eredményeként nagy sebességű elektronok áradnak ki, és amikor ezek egy másik molekulával ütköznek, átadhatják neki a mozgási energiájuk egy részét, ami hővé alakul. A másik teória szerint az üstökösről jégdarabok válnak le, amelyek a magtól távolabb szublimálnak, vagyis ebben az esetben is a magtól távol jelenik meg az energia.

További érdekesség, hogy a kutatók összevetették a mostani színképi megfigyeléseket a Hartley-üstökösnek a NASA EPOXI (korábban Deep Impact) űrszondája által rögzített adataival, és kiderült, hogy mindkettőben magas a metil-alkoholnak a vízhez viszonyított aránya, ami ráadásul független a két égitest Naptól mérhető távolságától is – vagyis az üstökösök kémiai összetételének egy új osztályozási lehetősége is felmerül.

(Kép: AWirtanen-üstökös 2018. december 16-án, forrás: NASA)

További cikkek a témában:

A sötét kémiával az élet titkainak nyomában Újabb nagy felfedezés érkezett az élet eredete utáni nyomozás laboratóriumaiból, ami talán a pánspermia elméletet is igazolhatja. A legújabb kutatás kimutatta, hogy a legegyszerűbb aminosav a csillagközi felhőkben is létrejöhet a sötét kémia segítségével.

13 millió medence víz repül a fejünk felett, és már esténként is látható a Neowise üstökös képében A C/2020 F3 (NEOWISE) üstököst 2020 március 27-én fedezte fel a NASA. A helyzete felfedezésekor a déli féltekéről látható Puppis (Hajófara) csillagképben volt, de most már az északi féltekéről látható és itt ér el napközelséget is, ami nagyobb csóvát, fényességet jelent. Utoljára a Hale-Bopp adott ilyen észlelési élményt 1995-ben.

Oumuamua – Különös látogató a csillagrendszeren kívülről Az Oumuamuát 2017 októberében vették észre egy csillagvizsgálóban Mauin. Ez az első, ember által is érzékelt objektum, amely egy másik csillagrendszerből érkezett. Az Oumuamua azonban nem csak ezért érdekes, hanem mert több kérdés maradt utána, mint válasz.