Indiában és Thaiföldön évente átlagosan hárommilliárd használt flipflop végzi a tengerekben, amik aztán tovább gyarapítják az amúgy sem kevés mikroműanyag-mennyiséget. Egy apró, San Diegó-i laboratórium, az Algenesis munkatársai azonban úgy tűnik megtalálták a probléma megoldását: kifejlesztettek egy biológiailag lebomló, algalapú poliuretán habot, amit többek között a lábbelik belső, puha részének gyártásánál használnak. Az első modelleket a tervek szerint 2021-ben mutatják be, a papucsok pedig remélhetőleg nemcsak a kétszáztizenöt milliárd dolláros cipőipart alakítják át, hanem a műanyagipart is.

De mi teszi különlegesség az algapapucsot?

Először is egy pár lebomló flipflop előállításához sokkal kevesebb szén kell, mint a hagyományos műanyaghoz. A műanyag egyik alkotóeleme ugyanis a nyersolaj, ami sok más növény mellett a mélytengeri algákban természetesen is előfordul. Ezt kivonni belőlük viszont csak jelentős környezetszennyezés árán lehet. A kutatók azonban rájöttek, hogy irányított laboratóriumi körülmények között a folyamat magától is lezajlik. "Algából ugyanúgy kivonhatunk olajat, mint repcéből vagy szójából" - magyarázza Stephen Mayfield, az Algák Biotechnológiai Kaliforniai Központjának igazgatója, az Algenesis alapítója.

"Miután kinyertük az olajat, kémiailag feldolgozzuk a poliuretánok előállításához. ”

A nyersolajjal ellentétben, ami egyébként csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre a Földön, az alga bőségesen fellelhető, megújuló energiaforrásnak számít. (Az Algenesis egy helyi algafarmról szerzi be a flipflopok alapanyagait.) Sőt mi több, az alga fotoszintetizálás útján szenet von ki a légkörből. Ám az eddigi összegzés még mindig csak a kirakós első felét jelenti.

Mi történik, miután viselője elhatározza, megválik a papucstól?

Nos, a lábbeli ezután pont úgy viselkedik, mint bármilyen más biológiailag lebomló anyag: a vásárló bedobhatja a szemétbe azzal a tudattal, hogy az a különféle organizmusoknak és enzimeknek köszönhetően pár hónap alatt teljesen lebomlik. A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy a komposztálás az óceánokban is kivitelezhető legyen, ott ugyanis kevesebb található a lebontásért felelős enzimekből, a flipflopok többsége azonban sajnos ott végzi. Mayfield emellett hangsúlyozza, hogy az organikus műanyag - a mikroműanyaggal ellentétben - veszélytelen az élőlényekre, mivel az organizmusok olyan apró molekulákra bontják az anyagot, hogy az zavartalanul átmegy az emésztőrendszeren.

Tom Cook, az Algenesis elnöke szerint van egy másik fontos küldetésük, méghozzá lebomló flipflopokká alakítani a klasszikus műanyag darabokat.

És ezalatt nem az égetéses újrahasznosítási folyamatot érti. Elmondása szerint ugyanis az újrahasznosított műanyag előállításához mindenképp szükség van 'szűz' műanyagra, így például az ilyennek címkézett palackok is csak hét-ötven százalékban állnak újrahasznosított műanyagból. Cooke és Mayfield ezért inkább a molekuláris szinten történő újrahasznosítás felé fordulna, ami ahogy fogalmaznak: "minden hasonló folyamat Szent Grálja".

Cooke számára egyébként személyes ügy egy olyan lábbeli forgalmazása, ami a lehető legkevesebb pluszt terhet rakja a bolygóra. A férfi több mint két évtizede foglalkozik cipőgyártással, ahol elmondása szerint évente körülbelül huszonötmilliárd pár lábbeli készül a mintegy nyolcmilliárd főt számláló társadalomra vetítve. Az Algenesis saját flipflopján túl Cooke ezért kapcsolatba lép más vállalatokkal is, laboratóriumi anyagaik széleskörű elterjesztése érdekében. Reef, Cooke volt munkáltatója már bele is vetette magát a munkába, és Cooke szerint hamarosan piacra dobja az Algenesis műanyagát tartalmazó első zárt cipőket. Mayfield álma pedig az, hogy a

poliuretánon túl más, biológiailag lebomló műanyagokat is kifejlesszenek, amikkel aztán kiválthatják például a ruházatban használt poliésztert és az élelmiszer-csomagolásban a PVC-t.

Persze sok időbe telik, amíg elérik a megfelelő formulákat, de hamarosan talán bebizonyosodik, hogy a műanyagszennyezés-problémájának megoldása nem az anyag megsemmisítése, hanem újra feltalálása. Csak ezúttal környezetbarát módon.

(Fotó: Stephen Mayfield/courtesy UC San Diego)