Sokféle űrállomás és űrhotel koncepció látott már napvilágot az elmúlt években és a világ leggazdagabb embereinek tervei között is szerepelnek az ISS utódjául szolgáló vagy éppen a Marson való hosszabb távú tartózkodást lehetővé tevő űrállomások és űrbeli városok építésének elképzelései, de az, hogy hogyan lehetne az űr valóban sikeres és fenntartható kolonizálásához szükséges életkörülményeket megteremteni, még kevésbé kutatott téma. Egyelőre az is kétséges, hogy a Marsra való eljutás akadályainak elhárítását, például az asztronautákra ható sugárzás elleni védelem biztosítását miként valósítják meg az űrügynökségek, sőt, a jóval közelebbi, Holdra tervezett emberes missziók elindítása is folyamatosan késlekedik, ezért a konkrét fejlesztések inkább ezeknek a rövidebb távú és közelebbi céloknak az elérését szolgálják.

A Mars terraformálása, vagyis a Földhöz hasonlóvá és emberi életre alkalmassá tétele túlságosan nagyszabású munka, amit ugyan nem zárnak ki teljesen a jövőbeli űrbeli benépesítési lehetőségek közül a kutatók, de azt még a legradikálisabb elképzelések kiötlői sem ígérik, hogy egyszerű lenne ennek a megvalósítása. James Green, a NASA Bolygótudományi Részlegének korábbi vezetője, például 2017-ben úgy nyilatkozott az ügynökség Planetary Science Vision 2050 Workshopján, hogy az általa bemutatott tervek egy, a Marsot védő magnetoszféra létrehozására a Mars-Nap viszonylat egyes Lagrange-pontján, nem kifejezetten a bolygó légkörének megváltoztatását szolgálnák, hanem csak a természetes folyamatok jelentős felgyorsítását, ami az emberek számára is barátságosabb klímát hozna létre a bolygón, belátható időn belül.

Egy másik, szintén Green részvételével készült, idén januárban megjelent tanulmányban más lehetőségeket is feltérképeztek a tudósok a magnetoszféra kialakítására - eszerint, többek között, a bolygó 1800 km sugarú vasmagjának felolvasztásával lehetne beindítani azokat a folyamatokat, amelyek a földihez hasonló védőburok megjelenését eredményeznék a vörös bolygó körül. Ehhez azonban százmilliárd darab egy megatonnás hidrogénbomba felrobbantása során keletkező energiamennyiségre lenne szükség, vagyis a kivitelezése (egyelőre) nem kimondottan realisztikus, méghozzá ez csak az első lépés lenne az emberi jelenlét megalapozásához vezető terraformálás számos előkészítési munkájának a sorában.

Ha a terraformálás még az Arthur C. Clarke által elképzeltnél is nehezebb munkának ígérkezik is, az emberi lakosság letelepedése egy távoli égitesten nem zárható ki, csak más formában fog megvalósulni:

például mesterséges gravitáció segítségével.

A japán Kiotói Egyetem SIC Human Spaceology Center és a Kajima építőipari vállalat közös projektjében olyan hatalmas, forgó épületeket terveznek, amelyek mesterséges gravitációval teremtenek földihez hasonló életteret a lakók számára, hogy azok mentesülhessenek a mikrogravitációs környezet egészségre káros hatásaitól. Az épületek, amelynek holdi verziója a Luna Glass, marsi változata a Mars Glass nevet kapta, egy teljes, zárt ökoszisztémát alkot, ami folyamatos forgás közben fenntartja azt a centrifugális erőt, ami a mindennapos zavartalan élethez szükséges: a henger alakú építmények 20 másodpercenként tesznek meg egy fordulatot és magukban foglalják a lakóépületek mellett az ideális életkörülményekhez nélkülözhetetlen zöld területeket és vízfelületeket is.

Ezzel a berendezéssel tulajdonképpen a Földön található környezet minden olyan hozzávalóját beépítik az űrvárosokba, ami az otthonosság megteremtéséhez és a pszichológiai és fizikai jólét biztosításához kell, de ami még fontosabb, hogy az itt élő emberek, bármilyen hosszú idő után is képesek lesznek visszatérni a bolygóra, anélkül, hogy a szervezetüknek újra akklimatizálódnia kellene a gravitáció hatásaihoz.

A japán kutatók elmondása szerint a terv lényege, hogy lehetővé tegyék az űrben történő szülést és a Földön kívül született gyerekek egészséges növekedését, emellett a kolóniák tagjai számára olyan lakhatási körülményeket, amelyek révén fenntarthatják azt a testfelépítésüket, amit már megszoktak itt, a Földön. A Luna Glass és Mars Glass egységeket hatszögletű modulokból álló járművek (Hexagon Space Track System) kötnék össze egymással: ezekkel a űrvonattokkal járnának az égitestek között a telepesek és a kabinokban szintén fenntartanák a mesterséges gravitációt. A holdi és marsi épületek között is vonatszerű eszközökkel közlekedhetnének a lakosok, könnyedén áthidalva egy-egy épület közti távolságot.

(Fotó: Kajima Corporation, R. A. Bamford et al/Acta Astronautica)

2030-ig elkészülhet a mesterséges gravitációval ellátott űrszálloda, ami akár háromszáz vendéget is tud egyszerre fogadni A NASA korábbi munkatársai nem kis fába vágták a fejszéjüket a Voyager Stationnel, ami mintha egyenesen a jövőből érkezett volna