A kutatás megállapította azt is, hogy ez a gyakorlat az adott populációra jellemző, fennmaradó, generációkon átívelő, tanult és társadalmilag is befolyásolt. Az sem kizárt, hogy ez az első példa a kulturális alapokon nyugvó, token gazdaság működésére vadon élő állatok esetén. (Hasonló tanulmányok már születtek a labor falai között.) A token gazdaság amúgy egy olyan gazdasági rendszer, amely a viselkedés szisztematikus megerősítésén alapul. A megerősítésre használt eszközök a tokenek, amelyek egymás közt felcserélhetőek.
A kutatók a Pura Luhur Uluwatu templom (Bali szigetén található) területén élő közönséges makákókat vizsgálták. Ezek az állatok híresek arról, hogy a templomot felkereső turistáknak elrabolják a különböző tárgyait, majd azokat csak váltságdíjért – valami eleségért – cserébe adják vissza. Az első megfigyelés az állatokkal kapcsolatban, hogy nem minden makákó lop egyformán – a különbséget pedig az állatok életkora jelenti. Az idősebb makákók olyan tárgyakat rabolnak, amelyeket az emberek értékesebbnek tartanak. A tanulmány szerint ezek a már teljesen kifejlett majmok gazdasági döntést hoznak, vagyis azt a tárgyat lopják el, amiért több és jobb ételt várhatnak cserébe, mivel az a gazdájuk számára is jelentősebb értékkel bír.
A kutatók 333 szabadon élő majmot vizsgáltak 273 napon keresztül 2015-ben és 2016-ban. Ezután 2019 decemberében még másik 15 majom viselkedését is analizálták. A megfigyeléses alapú vizsgálathoz az adatot videofelvételekkel gyűjtötték olyan majmokról, amelyek körülbelül öt méteres távolságon belül bámulták a templomot felkereső látogatókat, akik legalább egy nem ehető, de ételre többé-kevésbé biztosan elcserélhető tárgyat hordtak maguknál. Ezeket a tárgyakat/tokeneket a kutatók hat csoportba sorolták kezdve a relatíve értéktelenebb üres tárolóktól (telefontok, kameratáska) egészen az elektronikai eszközökig és pénztárcákig. Ezeket aztán három újabb csoportba sorolták a szerinti érték szerint, hogy az emberek milyen gyakran kezdtek el ezekért a majmokkal alkudozni. Egy üres műanyagpalackért vagy egy hajcsattért az emberek ritkán kezdtek el üzletelni az állatokkal, a sapkákért és a lábbeliért már gyakrabban, míg a pénztárca vagy a mobiltelefon esetén majdnem biztosra volt vehető az alkudozás.
A megfigyelések szerint minél idősebb a majom, annál inkább lopott el értékesebb tárgyat. Vagyis az egészen fiatalok még nem túl sikeresen loptak értékes dolgokat, a még nem teljesen kifejlett állatok az előző csoportnál már sikeresebbek voltak, míg a kifejlett állatok jártak ebből a szempontból a legnagyobb sikerrel. Ám mindez nem csak a tolvajlásra, de az alkudozásra is igaz a makákók kapcsán. A kifejlett, felnőtt állatok sokkal válogatósabbak voltak ifjabb társaiknál mind az élelmiszer mennyisége, mind annak minősége (mennyire kedvelt elesége volt a makákónak) szempontjából, amikor drágább tárgyat kaparintottak meg. Ezt a viselkedést a majmok egészen a felnövekedésük alatt, négy éves korukig tanulják. Ahogy dr. Jean-Baptiste Leca, a tanulmány vezetőtudósa fogalmazott: ez a viselkedés társadalmi szempontból tanult viselkedés, amely generációkon át maradt fenn ebben a populációban legalább 30 éven keresztül.
Egyébként a templom majmait a helyi személyzet még tudja kezelni, ám a világ több pontján több galibát is okozhatnak a majmok. Indiában például befalják a termést, és a városokban és a falvakban egyaránt betörnek az emberek otthonaiba. Sőt arra is volt példa, hogy csapatostul ütöttek rajta egy egészségügyi dolgozón, és ellopták tőle az épp szállított vérmintákat, amelyeket koronavírusra teszteltek volna. A járvány egyébként a majmokat is kiállhatatlanabbá teszi: a turisták elmaradása ugyanis kevesebb ételt jelent a számukra, így jóval agresszívabbak lehetnek, mint korábban. Thaiföldön, a makákóriól híres Lobpuri városában például a hatóságok elkezdték a majmok ivartalanítását még tavaly.