A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker (vagy más néven a Végítélet Magbankja) Norvégia legészakibb részén található, Longyearbyen közelében, ahol a permaszfroszt ideális körülményeket teremt a folyamatos alacsony hőmérsékletet és viszonylag száraz levegőt igénylő tárolás megvalósításához. Ezen a kietlen vidéken építették meg a bunkert, ahol a világ genetikai sokféleségének fenntartására szolgáló magmintákat őrzik, amelyek az országok saját, helyi magbankjainak tartalékát jelentik: ide menekítették például azokat a szíriai terménymintákat is, amelyekből később a polgárháborúban tönkrement aleppói magtár tartalmát pótolták.

A svalbardi létesítmény emiatt rendkívül fontos szerepet tölt be a növények megőrzésének terén,

itt ugyanis nagyon kevés az esély rá, hogy bármilyen természeti vagy ember által okozott katasztrófa érhetné a magokat, így azok hosszú évszázadokra biztosíthatják a jó genetikai állapotban lévő termények ellátását a folyton változó, egyre melegedő éghajlatú bolygón.

A magtárat a Spitzbergák egyik hegyének a kőzeteiből vájták ki és, a környék hideg levegőjének ellenére, folytonosan hűtik, hogy megbízhatóan fenn tudják tartani a hosszú távú tároláshoz szükséges mínusz 18 Celsius-fokos hőmérsékletet. Az épület 130 méterrel a tengerszint felett található, így a jég olvadása és tengerszint-emelkedés ellenére sem fenyegeti áradással. A tárolót rendszeresen, évente három alkalommal kinyitják, hogy újabb és újabb magokat helyezzenek el benne, időnként pedig nyilvános eseményeket is tartanak, mikor több országból érkező, nagyobb szállítmányokat fogadnak a helyszínen. Jelenleg 1 214 827 minta található a három terem polcain összesen, de még számtalan másiknak akad hely, az egyik terem például egyelőre még teljesen üresen áll.

A magokat légmentesen lezárt alumíniumtasakokban tárolják, majd ezeket műanyag-, vagy fémdobozokban, de néha egyszerű kartondobozban teszik a polcokra, attól függően, hogy az adott ország mit választott tárolóeszköznek. A kartonok látványa és az egyszerű polcsorok miatt nem egy high-tech létesítmény, hanem egy egészen puritán raktár benyomását kelti a magbank, de a hűtési rendszerének fenntartását és a védelmének biztosítását a legmodernebb eszközökkel végzik.

Ahhoz, hogy láthassunk belülről is a Végítélet Magbankját, mostantól nem kell messzire utazunk, mivel az üzemeltetői egy virtuális túra keretében betekintést engednek az épületbe, sőt, magukat a készleteket is megtekinthetjük és egyes dobozok tartalmáról is kaphatunk információkat. A Seed Vault Virtual Tour oldalon a Start Tour opciót választva a magtároló külső területére érkezünk, ahol a képernyő jobb alsó sarkában látható virtuális asszisztens kísér minket utunkon, amennyiben rákattintunk a profilon található lejátszás gombra. A subtitles gombra kattintva feliratos formában is olvashatjuk az angol nyelven elhangzó bemutatót, de a feliratok nyelvéből nincsen túl nagy választék: angol, francia, német, spanyol, arab és kínai szöveget állíthatunk be. A térképen nyilakkal lehet megközelíteni egy-egy helyszínt és belépni az épületbe, illetve a különböző termekbe, de a felső sorban látható menü opción belül egyből kiválaszthatjuk valamelyik termet is és megnézhetjük a mintákat tartalmazó dobozokat.

(Fotó: Svalbard Global Seed Vault)

Kinyitották a Végítélet Magbankját A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker drámai beceneve ellenére praktikus célokat szolgál, viszont létezik a magbankok sorában egy létesítmény, amelynek valóban tragikus a története. A Leningrád ostroma idején történt eset jól illusztrálja, milyen lényeges a növények genetikai változatosságának megőrzése.