Az Európai Unió tagállamainak száma most először csökken a fennállása óta. Ez a kijelentés még akkor is igaz, ha beleszámítjuk a formálisan csak 1993 óta létező EU elődjeit is, az 1951-ben létrejött Szén- és Acélközösséget, valamint az 1957-től létező Európai Gazdasági Közösséget. Nem csoda, hogy a legtöbben teljesen elképzelhetetlennek tartották, hogy bárki kilépjen az egyre szorosabb szövetségből, még ha az 1973-ban csatlakozó britek mindig is kicsit különutasnak számítottak az unión belül.

A kilépés alapját egy némileg felelőtlen ígéret tette lehetővé, amikor David Cameron, akkori brit miniszterelnök 2013-ban megígérte, hogy amennyiben a konzervatívok megnyerik a következő választást, népszavazáson fognak dönteni arról, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja maradjon-e. Felelőtlen, abból a szempontból, hogy Cameron egyáltalán nem akarta kiléptetni az országot az EU-ból, azonban azt hitte, hogy egy népszavazáson a maradáspártiak fölényes győzelmet aratnának.

Nem így történt, a 2016 júniusában megtartott Brexit-népszavazáson a kilépéspártiak, ha minimálisan is, de többségbe kerültek (51,9% szavazott a kilépésre). Ezzel megindult egy több mint három évig tartó vesszőfutás, amely két miniszterelnök és számos más politikus karrierjébe került. A brexit eredeti időpontja 2019. május 22-e lett volna, de miután az Egyesült Királyságnak nem sikerült olyan megállapodást tető alá hoznia az EU-val, amit a brit parlament is támogatott volna, a kilépés időpontját előbb október 31-re, majd január 31-re tolták. Miután Theresa May megbukott, a Konzervatív Párt pedig Boris Johnsont nevezte ki miniszterelnöknek, rövid ideig úgy tűnt, hogy a Brexit talán soha nem fog megvalósulni. Az elődjénél harcosabb, akár a megegyezés nélküli brexitet is támogató Johnsonnak még a saját pártja képviselői közül is sikerült jónéhányat maga ellen fordítania, miközben az EU mereven elzárkózott attól, hogy a korábbi brexit-megállapodáson bármit is változtassanak.

Johnsonnak viszont a tavalyi év végén két fontos dolgot is sikerült elérnie, ami alapvetően megváltoztatta a kilépés dinamikáját: tető alá hozott egy olyan megállapodást az EU-val, amiben nem szerepelt a sokat vitatott "backstop", azaz "védőháló megoldás", december 12-én pedig elsöprő győzelmet aratott az előrehozott választásokon.

Innentől kezdve már csak formalitás volt, hogy az Egyesült Királyság kilépjen az EU-ból, ami ma, pontban éjfélkor be is következik. Na de milyen hatásai lesznek a szakadásnak a britekre, az EU-ra és Magyarországra nézve?

Erre egyelőre lehetetlen pontos választ adni, hiszen az Európai Unió ragaszkodott a több körös tárgyalásokhoz, így a két fél képviselői még csak ezután fognak tárgyalóasztalhoz ülni, hogy a hogyan továbbról döntsenek. Olyan kérdésekre kell választ adniuk, mint hogy az Egyesült Királyság tagja marad-e az Európai Gazdasági Térségnek, eközben pedig a briteknek határozniuk kell arról is, hogy az uniós szabályok mely elemeit tartják meg. Éppen emiatt 2020. december 31-ig nem sokat lehet majd érzékelni abból, hogy az Egyesült Királyság már nem tagja az uniónak, az átmeneti időszakban az eddigi szabályok maradnak érvényben. Ez persze nem jelenti azt, hogy rövid távon nem lesznek érzékelhető változások.

Egyesült Királyság az Európai Unión kívül

Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy bár a brexitnek leginkább csak vesztesei lesznek, a legnagyobbat az Egyesült Királyság veszíti a szakítással. A jövő idő ebben az esetben nem is annyira indokolt, hiszen a negatív hatások már rögtön a Brexit-népszavazás után jelentkeztek: a bizonytalanság már eddig is érezhető hatással volt a kereskedelemre, a foglalkoztatottságra és a befektetési hajlandóságra is, miközben a nagyobb pénzintézetek és multinacionális vállalatok sorban költöztették el a székhelyüket a világ egyik gazdasági fővárosából az EU más országaiba.

A brexit-szavazás hatása a konkrét számadatokban is megmutatkozott. Bár a különböző elemzők más-más eredményre jutottak, abban egyetértés van, hogy az ország GDP-je a kilépés megszavazása óta 2,1-2,5%-kal elmaradt attól, amennyivel normál esetben növekedett volna. A Financial Times számításai szerint a kereseteknél ugyanez az arány 0,6-1,3%-ra tehető, egy másik tanulmány szerint pedig önmagában a Brexit-szavazás 1,7%-kal nyomta meg az inflációt a szigetországban 2017-ben, ami 404 fontnyi plusz terhet rótt egy átlagos háztartásra.

A Bloomberg elemzése szerint a brexit már eddig is 170 milliárd dolláros járulékos kárt okozott az országnak.

A közgazdászok szerint ez a tendencia közepes- és hosszútávon is folytatódni fog. A szakértők szerint az ország GDP-jének növekedése legalább 1,2, de akár 4,5%-kal is elmaradhat attól, mint ha az Egyesült Királyság az EU része maradt volna, a keresetekben pedig 1-10%-os lesz a kiesés. A kormány által megrendelt elemzés sem fest optimistább képet, eszerint az ország gazdasági növekedése a következő 15 évben legalább 2%-kal fog elmaradni attól, mintha az unió tagjai maradtak volna. Tegyük hozzá, hogy a legnagyobb hátrányokat jellemzően a "no deal", vagyis a megegyezés nélküli brexit esetére jósolták, amit ugye végül sikerült elkerülnie a briteknek.

Ahogy említettük, egyelőre kevés dologról lehet biztosan tudni, hogy hogyan fog működni a szakadás után, de mivel az Európai Unió ma már jóval több, mint egy gazdasági közösség, így általánosságban elmondható, hogy a brexit nagyon komoly változásokat fog hozni minden területen, legyen szó akár a jogrendszerről, akár a mezőgazdaságról, az energetikai szektorról vagy a tudományról. A britek elveszíthetik az EU által nyújtott kutatási támogatásokat, nem lehetnek többé a részvényesei az Európai Beruházási Banknak, nem szólhatnak bele az Európai Unió energetikai piacának szabályozásába (habár nagy mértékben függnek tőle), de elhagyják az Európai Unió Bíróságát, az Európai Közös Légteret és egyéb EU-s intézményeket is.

Ami a jogrendszert illeti, ebben a változás egész biztosan nem máról holnapra fog lejátszódni, hiszen az Egyesült Királyság az átmeneti időszakban a sajátjaként megtartja az EU-s szabályozásokat, az esetleges új törvényekről pedig csak később döntenek. Ugyanígy nem lesz komolyabb változás a határellenőrzésben sem, hiszen az Egyesült Királyság eddig sem volt része a schengeni övezetnek.

December 31-ig nem lesz érdemleges változás az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlást lehetővé tevő rendelkezésekben sem, habár pontosan lehet tudni, hogy a britek ezen változtatnának, és a munkavállalást szakképzettséghez kötnék. Ezzel még nekik is lehetnek problémáik, hogy mást ne mondjunk, a Premier League jelenlegi szabályai szerint jócskán nehezebb lesz a kluboknak az EU tagállamaiból származó játékost igazolniuk (ehhez ugyanis a játékosnak munkavállalási engedélyt kell szereznie az Egyesült Királyságban).

Különösen érdekes kérdés Gibraltár esete, ami a britekkel együtt elhagyja az EU-t, noha a lakosság 96%-a a maradásra szavazott. A Spanyolországgal folytatott tárgyalások alatt a brit kormány beleegyezett, hogy az EU-val a brexit után kötött megállapodások nem vonatkoznak majd automatikusan a félszigetre is, így Gibraltár egy kicsit függetlenebb lesz az Egyesült Királyságtól.

Ami akár szét is szakadhat a kilépés miatt.

Gibraltár ugyanis nem az egyetlen része az Egyesült Királyságnak, ami rendkívül elégedetlen lehet a brexittel. Skóciában a lakosság 62%-a szavazott a maradásra, ám az Egyesült Királyság részeként január 31-én ők is kilépnek az EU-ból. Az országban 2014-ben tartották népszavazást az Egyesült Királyságtól való függetlenedésről, amin kis többséggel, 55%-kal szintén a maradáspártiak győztek, azonban a skót első miniszter, Nicola Sturgeon rögtön a brexit biztossá válása után újabb kilépési népszavazást helyezett kilátásba, amire már 2020-ban sor kerülhet.

Ezt biztosan nem lesz egyszerű véghezvinni. Boris Johnson eddig kategorikusan elzárkózott egy újabb skót népszavazástól, aminek a kimenetele sem lenne egyértelmű: a felmérések szerint jelenleg nagyjából ugyanannyian támogatják az elszakadást, mint amennyien maradnának az Egyesült Királyságban. Ha Skócia mégis kiválna az Egyesült Királyságból, akkor sem kapnák vissza automatikusan az EU-tagságukat, hanem újra kezdeményezniük kéne a felvételüket az államszövetségbe.

De mi a helyzet az EU-val?

Nagy vonalakban ugyanaz, mint az Egyesült Királysággal. Bár tény, hogy a szakítás az uniónak jóval kevésbé lesz fájdalmas gazdasági értelemben, de a brexit rossz esetben akár identitásválságba is sodorhatja az államszövetséget. Ahogy a bevezetőben említettük,

az Egyesült Királysággal az EU második legnagyobb gazdasága távozik, emellett a második legnagyobb haderő és az egyik olyan tag (Franciaország mellett), amely állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának.

Az Egyesült Királyság Németország mögött az EU második legnagyobb nettó befizetője, az Európai Parlament adatai szerint 2017-ben 10,575 milliárd euróval járultak hozzá az EU költségvetéséhez. Bár ebből 6,326 milliárd eurót visszakaptak támogatás formájában, a britek így is az uniós kassza egyik legnagyobb befizetői voltak. Az EU a kiesett bevételek miatt minden bizonnyal kénytelen lesz szorosabbra húzni a nadrágszíjat, ami elsősorban az olyan elmaradottabb országokat érintheti érzékenyen, mint mondjuk Magyarország, ami az egyik legnagyobb haszonélvezője az EU-s támogatásoknak.

De a britek kiválásával egészen másfajta problémákkal is szembe kell nézni, például hogy mi legyen az Egyesült Királyság 73 képviselői helyével a 751 fős Európai Parlamentben. Egy 2018-as döntés értelmében a parlamenti helyek száma 705-re olvad, és 14 ország további képviselői helyeket szerez az eddigiek mellé: Franciaország és Spanyolország ötöt, Olaszország és Hollandia hármat, Írország kettőt, Svédország, Ausztria, Dánia, Finnország, Szlovákia, Horvátország, Észtország, Lengyelország és Románia pedig egyet-egyet.

Az biztos, hogy az Egyesült Királyság kiválása komoly átalakulást hozhat az európai politikai színtéren, hiszen a hatalmon levő Európai Néppárton kívül szinte az összes nagyobb frakcióban jelentős számban ültek brit képviselők: a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) 10 képviselőt veszít el a 154 tagot számláló frakciójából, a liberális Renew Europe 17-et (a 107-ből), a zöldek 11-et (74-ből), míg az Európai Konzervatívok 8-at (66-ból). A legnagyobb brit képviselőcsoport, a Brexit párt 23 képviselője egyik frakciónak sem volt a tagja, de az biztos, hogy az euroszkeptikusok is komoly veszteséget szenvednek.

És hogy milyen változásokat okozhat a britek kiválása az Európai Unió politikájában? A 2016-ban megjelent "Brexit: The Consequences of the EU's Political System" című tanulmányban Oliver Patel és Christine Reh ezeket a fő irányvonalakat vázolják fel:

• kevesebb támogatás a szerzői jogvédelemnek
• kisebb költségvetés, de megnövekedett hozzájárulások a tagországoktól
• adóharmonizáció és tranzakciós illeték támogatása
• kevesebb támogatás az atomenergiának, több a megújulóknak

A szakértők emellett egyetértenek abban is, hogy a britek kiválásával a liberális gazdaságpolitika kicsit háttérbe szorul, hiszen a hagyományosan ezt a vonalat erősítő britekre többé nem számíthatnak az olyan, szintén a liberális gazdaságpolitikát előnyben részesítő országok, mint Németország, Hollandia vagy a Skandináv országok, akiknek eddig együtt elég súlyuk volt ahhoz, hogy megvétózzák az Európai Tanács döntéseit.

Minden bizonnyal megerősödve kerülhet ki a brexitből az eurózóna is,

aminek eddig éppen a britek voltak a legnagyobb ellenzői, ám a kiválásukkal nem marad olyan gazdaságilag meghatározó ország az unióban, ami nem a közös valutát használja. Hasonló hatással lehet a brexit az EU védelmi terveire is, mert bár a brit hadsereg elvesztése nyilvánvalóan érzékeny veszteség, ám az Egyesült Királyság kiválása lehetőséget adhat a közös hadsereg ügyének előmozdítására, aminek eddig szintén a britek voltak a legnagyobb kerékkötői.

A britek kiválása adminisztrációs szempontból is okoz kisebb problémákat, az olyan EU-s intézményeknek, amelyeknek a székhelye eddig Londonban volt, most költözniük kell. Ilyen többek között az Európai Gyógyszerügynökség és az Európai Bankhatóság.

Nagy kérdés, hogy mi lesz az angol nyelvvel, ami eddig az Egyesült Királyság révén volt az EU hivatalos nyelve. Bár az angol a brexit után elvileg többé nem tartozik majd az Európai Unió hivatalos nyelvei közé, de tekintve, hogy a beadványok 80%-a angol nyelven készül, közvetítőnyelvként minden bizonnyal megtartja az eddigi szerepét.

Na és mi lesz velünk?

Ahogy már fentebb említettük, Magyarországot az Egyesült Királyság kiválása abból a szempontból mindenképp érzékenyen érinti, hogy kisebb lesz az EU költségvetése, ez pedig minden bizonnyal a támogatások mértékében is meg fog látszani. De más területeken is érezhető lesz a hatás, hogy mást ne mondjunk, az Egyesült Királyság 2017-es adatok szerint Magyarország tizedik legnagyobb külkereskedelmi partnere, az exportforgalmunk 3,4%-a irányult a szigetországba.

Az Egyesült Királyságban felmérések szerint 1,2 millió kelet-európai munkavállaló dolgozik, 2017-ben 98 ezer magyar állampolgár élt az országban. Bár a brexit rövid távon nem hoz változást a helyzetükben, ám ha az átmeneti időszak vége után is az Egyesült Királyságban akarnak maradni, akkor

2021. június 30-ig egy online regisztrációs eljárás keretében kérvényezniük kell a letelepedett jogállást.

Azok, akik még nem élnek öt éve az Egyesült Királyságban, ideiglenes tartózkodási engedélyért folyamodhatnak, ennek határideje szintén 2021. június 30-a. Arról ugyanakkor még Magyarország Londoni Nagykövetségének a honlapján sincs egyértelmű információ, hogy akik az átmeneti időszakban érkeznek az Egyesült Királyságba, igényelhetik-e az ideiglenes tartózkodási engedélyt.

Bár 2021. január 1-től megszűnnek az uniós állampolgárokra vonatkozó beutazási és vízumszabályok, ám a tervek szerint a rövidebb időre történő (hat hónapnál nem hosszabb) utazásokhoz a brexit után sem kell vízumot igényelnünk. Az viszont egyelőre egyáltalán nem biztos, hogy az átmeneti időszak lejárta után továbbra is elég lesz a személyi igazolványunk az országba való belépéshez, előfordulhat, hogy ehhez útlevélre is szükségünk lesz.

Az átmeneti időszak lejárta után egy sor szabály változik a vámokkal kapcsolatban is, amiről a NAV egy külön tájékoztatót is kiadott. Ilyen például, hogy az Egyesült Királyságban történő exporthoz valamint az onnan történő importhoz a vállalkozóknak EORI-számra (gazdasági szereplő nyilvántartási és azonosítási száma) lesz szükségük. Ugyanakkor az Egyesült Királyság a brexit után is része marad a Tranzit- valamint a TIR-egyezménynek, így az áruszállítást a kilépés nem érinti.

(Forrás: BBC, The New York Times, Wikipedia 1, 2, 3, 4, Portfolio.hu, Borítókép: EP)