A CNN számolt be nemrégiben az angliai Readingi Egyetem kutatócsoportjának különleges drónjairól, amelyek a felhőkbe repülve elektromos impulzusokkal gerjesztenének csapadékot a felhőkből. Hamarosan megkezdődik a gépek tesztidőszaka, csakhogy nem Angliában, hanem Dubajban. A kutatócsoport lemodellezte a felhők viselkedését, melynek során rájöttek, hogy ha a vízcseppek
eltérő elektromos töltésűek, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy összetömörülnek, és esőcseppekké duzzadnak,
ellentétben az azonos töltésű képződményekkel. Az esőcseppek mérete azért sem elhanyagolható tényező, mert Egyesült Arab Emírségekhez hasonló vidékeken, ahol a felszín fölött magasan terül el el a felhőréteg és a hőmérséklet is magas, ezért az esőcseppek elpárolognak, mielőtt földet érnének. Az alábbi fotón a drón prototípusa látható:
A kutatók fáradozásait eddig úgy tűnik siker koronázta, megépítettek ugyanis négy két méteres szárnyfesztávolságú, katapultról indítható, negyven percig repülni képes, robotpilóta által vezérelt drónt. A járművek szenzorai érzékelik a hőmérsékletet, a páratartalmat és környezetük elektromos töltését, valamint - a Bath-i Egyetem mérnökeivel való közreműködés keretében - ellátták azokat egy olyan eszközzel is, amely a megfelelő elektromos impulzusokat bocsátja ki. (A projektet reprezentáló tanulmány eredetileg a Journal of Atmospheric and Oceanic Technology folyóiratban jelent meg.)
Az emberiség lényegében születésének első percétől fogva törekszik az időjárás befolyásolására, az elmúlt évszázad pedig kétségkívül meg is teremtette ehhez a szükséges tudományos-technológiai alapokat. A világ országai közül is kiemelkedik Thaiföld, ami az elmúlt évtizedekben élen járt az esőcsinálásban (legutóbb például Bangkokot igyekezett megtisztítani a szmogtól.) , és részben emiatt több alkalommal is ott rendezték a Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakmai konferenciáit. Plusz érdekesség, hogy a 2016-ban elhunyt IX. Rama thai király szakkönyvet is írt a mesterséges esőzésekkel kapcsolatos kutatási eredményeiről. Szintén érdekesség, hogy a WMO adatai szerint az időjárás befolyásolásán jelenleg
hatvan ország dolgozik, ugyanis ennyien csatlakoztak a szervezet ezzel foglalkozó nemzetközi szakosztályához.
A NewScientist-nek nyilatkozó szakember szerint az emberiség az 1940-es évek végétől próbálkozik a mesterséges csapadék fakasztásával, melynek egyik legelterjedtebb módszere az, hogy a felhőben lévő vízcseppeket mesterségesen kicsapatják. A szakma által kifagyásnak nevezett folyamat megindítására jellemzően szilárd szén-dioxidot vagy ólomjodidot, esetleg jodoformot alkalmaznak. A keletkezett anyagok aztán légvédelmi ágyúkkal, rakétákkal vagy repülőgépekkel kerülnek a légkörbe.
A vizet gőz, illetve jégkristályok formájában tároló felhőkből természetes esetben is csak akkor lesz csapadék, ha a vízmolekulák számára van egy hely, ahová kicsapódhatnak. A hozzáértők ezeket az úgynevezett kondenzációs magokat juttatják be a felhőkbe. Az esőzéshez azonban két feltételnek is teljesülnie kell: esőt fakasztani ott lehet, ahol vannak már felhők, a talaj menti levegő páratartalmának pedig legalább hatvan százalékosnak kell lennie.
(Fotó: University of Bath via CNN)