A káposztabolha nevű bogárfaj neve sokak számára talán ismeretlen, amit viszont mindenképp érdemes tudni róla, hogy bár egészen aprócska, társaival összeverődve hatalmas károkat okoz a földeken. (A bolha elnevezést ugráló természete miatt kapta, egyébként a levélbogarak közé soroljuk.) A káposztabolha ráadásul nemcsak esztétikailag roncsolja a növényeket azáltal, hogy szinte teljesen szétrágja leveleiket, de előidézheti kiszáradásukat, elpusztíthatja a fiatal hajtásokat, ráadásul számos növénybetegséget terjeszt.

Véletlenül jött megoldás

Angol kutatók épp a káposztabolhák egyik csoportját, a Psylliodes chrysocephalat vizsgálták, amikor véletlenül ráleltek a vegyszermentes rovarirtás kulcsfigurájára, egy élősködő darázsra. A felfedezés érdekessége, hogy bár a kísérleti alanyok laboratóriumban nevelt növények és káposztabolhák voltak, a darazsak valahogy így is felbukkantak. Némi extra kutatómunka után persze kiderült, hogy a parazita darazsak már alighanem begyűjtésük előtt megfertőzték a káposztabolhákat.

A megfigyelt káposztabolha-populáció a darazsak hatására ugyan nem pusztult el, ellenben összeomlott, így pedig már nem tudtak kárt tenni az ültetvényben.

Ez pedig a vegyszermentes rovarirtás szempontjából hatalmas előrelépés a jövőre nézve.

Így dolgozik a parazita darázs

Mivel az élőlény mérete is egészen apró, így könnyen a káposztabolhába rakhatja petéit, amelyek fejlődésük során elpusztítják a káposztabogarat. A darázs, tudományos nevén Microtonus brassicae faját a kutatók kizárólag genetikai elemzéssel tudták meghatározni, mivel egy 2008-as leírást leszámítva semmilyen információ nem készült még róla. A jelenlegi vizsgálatok azonban lehetővé tették részletes megfigyelését, illetve leírását, melyet az Entomologia Experimentalis et Applicata szakfolyóiratban publikáltak. A szakértők időközben arra is felfigyeltek, miként ültetik bele a nőstény darazsak petéiket a káposztabolhákba, valamint, hogy a paraziták képesek a szűznemzésre.

A mintegy két és fél milliméteres lárvák a káposztabolha szervezetében fejlődtek ki, miközben a bogár még élt, majd a testén kívül bebábozódtak.

A darázs peterakásától számítva a bábból való kikeléséig átlag negyvenhárom és fél nap telt el. Az említett káposztabolhafaj egyébként főként az olajáért termesztett őszi káposztarepcét pusztítja, ám az irtásukhoz használt neonikotinoidok betiltása óta nem sikerült megfelelő védekezőszert találni ellenük. A parazita darazsak azonban úgy tűnik kiválthatják a káros hatása miatt betiltott rovarirtót,  azok ráadásul két egymástól független helyen is felbukkantak, ezért a kutatók szerint nagy számban előfordulhatnak a természetben.

"A parazita darazsak meglepően hatékonyan elpusztították a káposztabolhát. Bár bizonyos értelemben így akadályozták a kutatást, de nyilvánvalóan nagyon szerencsés vagyunk, hogy ez kiderült" - mondja Dr. Rachel Wells, a John Innes Center (JIC) vezető kutatója.

Hozzátette: a jövőben minden bizonnyal nagy hasznukat veszik majd a darazsaknak, a neonikotinoidok betiltása óta ugyanis óriási mértékben nőtt a káposztabolhák száma.

Szerfüggővé válhatnak a méhek?

A vegyszerek a mezőgazdasági termelés velejárói, és bár kétségkívül fontos szerepük van a vegyszermentes, bio termesztésnek is, egyelőre azok még nem elég fejlettek a Föld komplett lakosságának ellátásához. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a vegyszerek szabályozására, hiszen azok hosszútávon több kárt okoznak mint hasznot. A neonikotinoid típusú rovarölő szerek az utóbbi években a kutatók munkájának célkeresztjében álltak; a többnyire a csírázó mag kártevői ellen alkalmazott vegyületek kémiai felépítése a dohányban megtalálható, nikotinhoz hasonlít. Részben ezért terjedtek el a kilencvenes évek második felében, mert a korábban alkalmazott rovarölő szerekhez képest jóval kevésbé voltak veszélyesek az élővilágra nézve. A fordulat 2006-ban jött, amikor a világszerte elképesztő mértékű kaptárpusztulások után a méhészeknek és a tudósoknak egyaránt át kellett gondolniuk eddigi módszereiket.

Az elmúlt tíz-tizenkét évben lefuttatott vizsgálatok ugyanis egymástól függetlenül kimutatták, hogy a neonikotinoid típusú vegyületek nemcsak a kártevőkre, de a hasznos méhekre és poszméhekre szintén komoly veszélyt jelentenek. Az Európai Unió ezért 2013-ban részlegesen, majd 2018-ban szinte teljesen betiltotta alkalmazásukat. A figyelmeztetések ellenére azonban a világ más részein, különösen Észak-Amerikában a vegyipari óriáscégek lobbierejének köszönhetően a mai napig használják a környezetpusztító anyagot.

A neonikotinoid közvetlenül ugyan nem halálos, ám megzavarhatja a méhek tájékozódó képességét, valamint csökkentheti a királynő termékenységét, így végső soron teljes kolóniák pusztulását okozhatja.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) ezért is ítélte kockázatosnak a neonikotinoid típusú szerek használatát. A Science magazinban pedig 2017-ben jelent meg kutatás a témával kapcsolatban, minekutána a vegyipari óriások legfőbb érve az volt a neonikotinoid alkalmazása mellett, hogy nincs egyértelmű bizonyíték, amely a gyakorlatban, szántóföldi körülmények között is megerősítette volna annak káros hatásait. A londoni Imperial College és a Queen Mary University kutatói a Science cikkén felbuzdulva megvizsgálták, milyen hatással vannak a veszélyes vegyületek a beporzást végző rovarokra. Mint kiderült, elképzeléseikhez képest jóval nagyobb az esélye annak, hogy rovarölő szerrel szennyezett táplálék kerül a kolóniába; kísérletük során (eltérő mennyiségű) neonikotinoiddal szennyezett cukoroldatot adtak a méheknek egymás mellé helyezett tálkákból. Az élőlények eleinte teljesen véletlenszerűen választottak a felkínált táplálékból, ám ez hamarosan megváltozott. A magas dózisú vegyszert tartalmazó cukoroldatot fogyasztó méhek egyre gyakrabban tértek vissza a számukra veszélyes tálkákhoz, sőt az edények átrendezése sem hozott változást. Vagyis a poszméhek nemcsak szívesebben fogyasztották, de keresték és fel is ismerték a vegyszeres eledelt. Ez leginkább azért aggasztó, mert a kutatók egyelőre nem tudják a jelenség pontos okait, arról nem beszélve, hogy a természetben előfordulhat, hogy

a méhek szívesebben beporozzák a vegyszerrel kezelt növényeket, ezáltal egyre több méreganyagot juttatnak saját szervezetükbe, valamint az egész kolóniába.

(Fotó: Needpix, Wikimedia, Entomologia Experimentalis et Applicata)