A Délnyugati Kutatóintézet (SwRI), az Amerikai Egyetemek Űrkutatási Társasága (USRA) és az Arkansasi Egyetem kutatói nemrégiben közös projekt keretében vizsgálták, vajon mekkora kárt okozhatnának a Mars ökoszisztémájában a földi eredetű élőlények, illetve közlekedési eszközök. Ehhez mindenekelőtt számításokat kellett végezniük, és fizikai körülmények között megvizsgálni, egyáltalán fennmaradhatna-e bármilyen formában az élet a vörös bolygón. A Mars környezete meglehetősen hideg és száraz, ennek következtében a víz vagy megfagy, vagy elpárolog. Kivéve akkor, ha magas koncentrációban tartalmaz sót, egy erősen sós oldat ugyanis egyrészt jóval alacsonyabb hőmérsékleten megfagyna, másrészt lassabban párologna, a Mars felszíne pedig nem szűkölködik sóban, így azok sűrű sóoldatai is megtalálhatóak.

Dr. Alejandro Soto, az SwRI munkatársa, a Nature Astronomy szaklapnak nyilatkozott kutatásukról: „Olyan területek után kutattunk a bolygón, ahol a körülmények és a víz hőmérséklete ideális az élet szaporodásához. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon ezek a helyszínek lakhatóak-e, ezért a klímán és az űrszondák mérésein alapuló modellszámításokat végeztünk, majd megállapítottuk, hogy a sóoldatok hol és meddig maradnak stabil állapotban.” Eredményeikből arra következtettek, hogy bár egyes sóknak köszönhetően

a Mars felszínének akár negyven százalékán előfordulhat folyékony halmazállapotú víz, de ennek előfordulása csupán a marsi év két százalékára korlátozódik.

Hozzátették, hogy ugyan a földi extremofil élőlények között akadnak extra jó tűrőképességű egyedek, a Marséhoz hasonló körülmények még számukra is ellehetetlenítenék az életben maradást. Érdekesség, hogy az időjárási adatok szerint a sós oldatok akár hat órán keresztül is folyékonyak maradhatnak a bolygó felszínén, ami valamivel több a korábbi becslésekhez képest. Az oldatok hőmérséklete mégis olyannyira alacsony, hogy a földi létformák egész biztosan elpusztulnának.

Akkor hogy találhattak mégis organizmusokat?

Sokan talán még nem hallottak az 1976-os Viking-küldetésről, melynek során a NASA szakemberei egy sikeres kísérletben bebizonyították, hogy a Marson létezik élet. Legalábbis ezt állítja Gilbert Levin, egykori NASA-alkalmazott kutató. A Viking-küldetésről azt érdemes tudni, hogy 1976-1977-ben a Viking-űrszondák leszálló egységei az élet jelenlétének kimutatására irányuló kutatásokat végeztek a Marson. A szakemberek három részes kísérletsorozatban a felszíni rétegből vett mintákat különféle módszerekkel vizsgálták, ugyanis azt gondolták, hogy az esetleges marsi élőlények anyagcseréjének meghatározó eleme a légköri szén-dioxid vagy szén-monoxid. Tesztelés során a marsi talajhoz nitrogénes tápoldatot kevertek, majd az egyveleget jelzőanyagként szolgáló radioaktív szénizotóppal dúsították. Elméletük szerint az oldat beindította volna a feltételezett organizmusok anyagcseréjét, illetve radioaktív szénkibocsátást eredményezett volna. Levin vezetésével a Labeled Release nevű eljárást több ezerszer lefolytatták földi talajmintákkal, és minden alkalommal élőlények aktivitását észlelték. Az első eredmények legmerészebb reményeiket is felülmúlták:

az egymástól több ezer kilométerre lévő két szonda műszerei mikroorganizmusokra bukkantak a vörös bolygó talajában, egészen pontosan a landolás helyszínén.

Az elkövetkező próbálkozások azonban megcáfolták kezdeti megállapításaikat, így a NASA végül egyszerű szervetlen kémiai reakcióként könyvelte el a felfedezést, és leállította a további kutatásokat. Levin szerint azonban át kellene értékelni a Viking-küldetés eredményeit, mivel az elmúlt pár év bizonyítékai arra utalnak, hogy a Mars légköre

metánt és ammóniát tartalmaz, ami akár élettevékenységből is eredhet, ráadásul a bolygón egykor kiterjedt felszíni vizek voltak. Hozzátette: a közelmúltban több, extrém körülmények közt is megélő élőlényt azonosítottak, melyek akár a Marson is fennmaradnának.

Levin továbbá kifogásolja a Mars 2020-at is, ami szerinte nem rendelkezik az élet kimutatására alkalmas műszerrel. Ehelyett a robot a talajmintákat visszaküldené a földre, amiket aztán társai laboratóriumban elemeznének. Végezetül megjegyezte, hogy manapság a technika fejlettsége lehetővé teszi a Viking-űrszondák eszközeinél jóval érzékenyebb eszközök bevetését, ezért többek között erre is ösztönzi a szakmabelieket.

Metán a Marson

Amennyiben a Marson valóban léteznek mikrobák, úgy azok is a metán forrásai lehetnek. A régmúlt mikroorganizmusai által termelt metán ugyanis beágyazódhatott akár a jégbe is, amely olvadásakor felszabadulhat a gáz a légkörbe. Ezen kívül nemcsak biológiai, de bizonyos geológiai folyamatok szintén termelhetnek metánt: például a szerpentinizáció, egy hőt és vizet igénylő kőzetátalakulási, kéregben zajló folyamat. (A metán ebben az esetben melléktermék.)

(Fotó: Needpix)