Elindult az első nagy bolygóközi misszió a Marsra, ennek apropóján itt egy érdekes kulisszatitok
2020 / 08 / 01 / perei.dora
Elindult az első nagy bolygóközi misszió a Marsra, ennek apropóján itt egy érdekes kulisszatitok
Tökéletesen működő önvezető járművet gyártani földi körülmények között sem piskóta, egy idegen bolygóra viszont még nehezebb. A NASA szakemberei azonban nem ismernek lehetetlent.

A napokban indult útnak a NASA új marsjárója, ha minden jól megy, 2021-re pedig megérkezhet célállomására, a vörös bolygóra. Az eszköz geológiai minták után kutat majd a landolás helyszínének választott Jezero-kráternél, és remélhetőleg innen kerülhetnek az első marsi kőzetminták a Földre. Persze ehhez először meg kell találni a kőzetmintákat pár ultramodern számítógép segítségével. Mivel ez a mostani küldetés lényegesen más lesz a korábbiakhoz képest, ezért Philip Twu, a NASA Jet Propulsion Laboratóriumának robotrendszerekkel foglalkozó mérnöke a Mars első önvezető autójának nevezte el az eszközt. A marsjáró működése megegyezik a földi önvezető autókéval: a rászerelt

lézerszkennerekkel gyorsan, nagy felbontásban feltérképezi a körülötte található objektumokat, fejlett detektorai pedig mindeközben rengeteg adatot gyűjtenek.

Csakhogy amíg a földi autonóm járművek a létező legmodernebb technológiát alkalmazzák, a marsjáró elsődleges számítógépes vezérlése nagyjából egy 1997-es PC gyorsaságának megfelelő. Az eszköz azért tud mégis önvezetőként viselkedni, mert a NASA-tól kapott egy második, robotvezérlőként működő számítógépet. A szakemberek ezzel lényegében felgyorsítják a felderítés folyamatát, a korábbi eszközöknek ugyanis pár percenként meg kellett állniuk, hogy felmérjék környezetüket és kitalálják, merre haladjanak tovább. Az új komputerrel ellátott verzió ezt már menet közben kitalálja anélkül, hogy bármibe beleütközne. A fejlesztők természetesen a marsjáró ütemtervét is gondosan megtervezték: elsőként le kell dobnia egy kis helikoptert a repülési tesztekhez, majd tucatnyi sziklamintát kell gyűjtenie, és valahol a Mars felszínén meg kell találnia a legalkalmasabb helyet a tárolásukra. (Egy későbbi küldetés során majd visszahozza a 'zsákmányt' a Földre, a kutatók pedig tanulmányozhatják az élet jeleit.)

Ahhoz viszont, hogy az eszköz minden rászabott feladatát teljesíthesse, képesnek kell lennie az önálló navigációs döntések meghozatalára.

A Mars 2020 küldetés fő céljai a leszállóhely geológiai történetének meghatározása, különös tekintettel a földön kívüli élet kutatása szempontjából releváns ősi környezetre és geológiai változatosságra; az egykori lakhatósági viszonyok megállapítása, és potenciális életnyomok keresése az őket jól megőrző kőzetrétegekben; tudományosan értékes minták gyűjtése és esetleg visszaszállítása a Földre. A NASA 2013-ban jelentette be hivatalosan a Mars 2020 küldetést, miután a bolygókutatással foglalkozó szakemberek négy tudományos konferenciát tartottak a legalkalmasabb landolási helyszín kiválasztására. A marsi űrszondák leszállóhelyeit többlépcsős folyamatban értékelik a küldetésért felelős kutatókkal és mérnökökkel együttműködve, azok tudományos értéke és technikai kockázatuk alapján. A Mars 2020 esetén a minta-visszahozatal igényei, a terület asztrobiológiai, azaz a földön kívüli egykori és jelenlegi élet kutatásának szempontjai, valamint földtani gazdagsága volt meghatározó. A NASA legfrissebb információi szerint 2020. július harmincadikán műszaki problémák léptek fel a Perseverance hordozórakétájánál, az irányítóközpontba érkező adatok pedig arra utalnak, hogy a Mars-járó rakétája biztonsági üzemmódba kapcsolt. A szakértők szerint alighanem arról van szó, hogy a Föld árnyéka miatt a hordozórakéta egy része túlságosan lehűlt.


A Jezero-kráter felvétele

Miért épp a Jezero-kráter?

A Jezero-kráter körülbelül négymilliárd éve keletkezett, a Mars Noachian geológiai korszakában, egy kisebb aszteroida becsapódását követően. Ekkor a bolygón a mostanihoz képest teljesen eltérő viszonyok uralkodtak. A Nili Fossae régióban található, negyvenöt kilométer átmérőjű kráterbe két, deltákat képező folyó torkollott, ez a kráter pedig több tízezer évig helyet biztosított egy tónak.  Később a kráter alját valószínűleg vulkáni eredetű kőzetek töltötték ki, több fázisban, megközelítőleg 3,5 milliárd és 2,4 milliárd évvel ezelőtt.

Jóval később, a marsi szél általi erózió formálta jelenlegi állapotára a krátert és környezetét.

A Jezero-kráterben egykor egy kétszázötven köbkilométeres krátertó állt, a lefolyást pedig egy abból kivezető folyóvölgy biztosította. A kutatók szerint a tó ideális élőhelyet teremthetett potenciális marsi mikroorganizmusoknak.
A kráterbe torkolló két ősi folyónak több mint harmincezer négyzetkilométeres vízgyűjtő területe volt. Az ebből és a folyómedrek útvonalából származó kőzetek belemosódtak a kráterben található üledékbe, ahol a marsjáró megvizsgálhatja majd őket. A Mars körüli pályáról végzett mérésekből kiderült, hogy az egykori folyók által létrehozott két folyódelta agyagásványokat és karbonátos kőzeteket tartalmaz. Az egykori delták végén található, utolsó üledékes rétegben olyan apró szemű lerakódások találhatók, amelyek ideálisak életre utaló nyomok tárolására.

(Fotó: NASA/JPL)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 

 


Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.