A Breakthrough Listen Initiative a valaha volt legátfogóbb kísérlet az idegen kommunikáció és technológia észlelésére, és erről korábban már mi is írtunk: a 100 millió dolláros projektet a milliárdos Yuri Milner támogatta, és Andrew Siemion, a Berkeley Egyetem kutatója vezeti. A 2015-ben indult Breakthrough Listen keretében lényegében megfigyelési időt vásárolnak rádióteleszkópokban, hogy idegen civilizációk nyomait kutassák, és akadtak is már érdekes jelekre, mint arról lentebb beszámoltunk:
Néhány tudós pedig most bebizonyította, hogy ez a hatalmas, folyamatban lévő vizsgálat akár egyéb módon is rögzítheti az idegenek jeleit még távolabbi helyeken, például olyan galaxisokban, amelyek a Tejútrendszer csillagaira fókuszáló képek hátterében jelennek meg – számol be róla a The Motherboard.
A szóban forgó extragalaktikus objektumok tehát nem a Breakthrough Listen fő célpontjai, de segíthetnek leszűkíteni „a nagyon erős földönkívüli adók jelenlétének a lehetőségét” az arxiv preprint szerveren közzétett új tanulmány szerint. A lényeg tehát, hogy a kutatók arra jöttek rá, hogy amikor a SETI keretében megfigyelnek egy csillagot, akkor az adatok nem csak magáról a csillagról érkeznek, de az égbolt egy bizonyos, a Holdunkkal megegyező méretű területéről is – magyarán akár erről a területről is foghattunk már jeleket. Ezek a jelek pedig már a megfigyelt csillag előterében, illetve hátterében elhelyezkedő csillagokról érkezhetnek – eddig azonban ezekkel az adatokkal nem lehetett mit kezdeni, mivel nem ismertük ezen csillagok távolságát. Az ESA 2013-ban fellőtt Gaia teleszkópja azonban épp ezt az eddig hiányzó adatot adja hozzá az egyenlethez, mivel egymilliárd égitest helyzetéről, távolságáról, valamint mozgásáról gyűjtött adatokat. Magyarán a Gaia adatainak felhasználásával immár érdemes visszatérni ezekhez a már megfigyelt csillagokhoz. A két kutató korábban már kiszámította azt is, hogy a Gaia segítségével olyan technológiai lenyomatok (idegen technológiára utaló jelek) is elcsíphetőek, amelyek több milliárd fényévvel távolabbról erednek az eredetileg megfigyelt csillag távolságához képest. Vagyis úgy kell a dolgot elképzelni, mintha lefotóznánk valamit mondjuk egy utazáson, de közben valaki a háttérben fotóbombázik egyet, vagyis belepofátlankodik szándékosan a képbe. Ezt lehet, sokáig észre sem vesszük, mivel nem ez volt a kép lényege, és épp így sikkadhattak el ezek az adatok is eddig.
Hogy kipróbálják, milyen lehetőség rejlik ebben az elképzelésben, a kutatók elkezdték összeírni egy teleszkóp adatai alapján a háttérben megfigyelhető objektumokat – kiderült, hogy csak ezekből az adatokból 143024 objektumra bukkantak rá – ezek közt akadtak sugárzó galaktikus magok, ütköző galaxisok, valamint legalább egy esetben rábukkantak egy olyan régióra is, ahol téridő úgynevezett gravitációs lencsévé csavarodik össze.
Mindez nagyon érdekes, de mi a helyzet az idegen civilizációkra utaló technológiai lenyomatokkal? Elképzelhető, hogy ilyesmit is rögíztettünk már, csak nem vettük észre. Természetesen egy ilyen extragalaktikus jeladónak irtó erősnek kellene lennie, hogy ilyen távolságból is érzékelhessük, de feltételezhető olyan technológia, amely eredményezhet ennyire erős antennákat – ilyenek lehetnek például a mikrohullámú sugárzók csillagközi vitorlákhoz.
Akárhogy is, ezzel a módszerrel annyi csillagról rendelkezünk hasznos adatokkal, hogy akár szerencsénk is lehet, és rábukkanhatunk valami mesterséges eredetű jelre. A kutatók szerint a nagyon közeli galaxiscsoportok és -halmazok lennének igazán ideális célpontok az ilyen jelek keresésére, mert így rengeteg csillagról szereznénk adatokat.
(Kép: Chris Dlugosz)