A csernobili atomerőmű négyes blokkjának 1986-ban történt súlyos balesete után, a további sugárzást megelőzendő, 1986 júniusában a reaktor mielőbbi elszigetelésének fontosságát hangsúlyozta egy, a Kijevben mért sugárzási értékekről szóló jelentés, amelyben azt is megemlítik, hogy a szovjet Energiaügyi Minisztérium lassan hozza meg döntéseit a károsodott négyes blokk lezárásával kapcsolatban. A munkálatok végül elkezdődtek és összesen 400 000 köbméter beton, valamint hatalmas acélpanelek és a meglévő szerkezeti egységek felhasználásával megépült az a masszív betonburkolat, amely a lakosokat volt hivatott megvédeni a káros hatásoktól. A BBC-nek nyilatkozó Yaroslav Melnik, a munkások vezetője elmondta:

három műszakban dolgoztak, de egyszerre csak öt-hét percet tölthettek a helyszínen, a viselt ruhákat pedig a nap végén a szemétbe kellett dobniuk.

A szarkofág azonban csak átmeneti védelmet nyújtott, egyértelmű volt, hogy az évek múlásával az állapota romlani fog és ennél stabilabb és megbízhatóbb építményt kell létrehozni, méghozzá minél előbb. 1992-ben már kiírták a pályázatot a következő védőszerkezet tervezésére, amelynek igen szigorú követelményeknek kellett megfelenie: az élettartama száz évre szól, ellen kell állnia a Medvegyev–Sponheuer–Kárník-skálán mért legalább hatos erősségű földrengésnek és a klímaváltozás hatásainak, valamint az erős szeleknek és a kemény téli mínuszoknak is. A létesítmény fő ívét az épülettől távolabb szerelték össze, hogy a dolgozókat ezzel is védjék a sugárzás veszélyeitől, majd lassan a helyére tolták a 36 ezer tonnás szerkezetet, amely olyan terjedelmes, hogy akár a New York-i Szabadság szobor vagy a római Colosseum is elférne benne.

A New Safe Confinement, vagyis az első burkolatra épült második fedőszerkezet 2016 novemberében került a helyére és így az eredeti szarkofág alatt rejtőző, radioaktív üzemanyagot tartalmazó anyagok, többek között négy tonna radioaktív por és 630 000 köbméter nukleáris hulladék, jelenleg nem jelentenek egészségügyi kockázatot a környékbeliek számára, de a betonburkolat lebontása mégsem várhat tovább, mivel a szakértők szerint legfeljebb 2023-ig marad állva. A területért felelős SSE Chernobyl NPP leírása szerint a négyes reaktor megerősítésének vagy eltávolításának problémája már 1995-ben felmerült és a lehetséges akciótervek kidolgozása is megkezdődött, de a feladat nehézsége, valamint (elsősorban) a New Safe Confinement megépítése elodázták magának a szerkezet lebontásának a sürgősségét.

A projekt azonban már folyamatban van, a Chernobyl NPP az elmúlt egy év pilot fázisában már felmérte a helyszíni állapotokat és, miután a beadott dokumentumokat ellenőrizték az állami szakértők, augusztus 20-án megkapták az engedélyt arra, hogy a már meglévő és a bontás során keletkező radioaktív hulladékot kezeljék és tárolják.

"Ez az engedély biztosítja a szabályozói felügyeletet a komplexum folyamatban lévő műveleteivel kapcsolatban és a védőmű környezetre nézve biztonságos területté való későbbi átalakítása alatt."

- írja a ChNPP közleményében. A szervezet szerint a szarkofágot szervezetlen radioaktív hulladékot tartalmazó felszíni raktárként kell osztályozni, ideiglenes raktárként, amely a rekonstrukció fázisában van. Az elkövetkező lépések során (amelynek pontos dátumait még nem jelölték ki), első körben a leszerelés megtervezése következik majd, később pedig a konkrét kivitelezés, amely hatalmas mérnöki munkának ígérkezik.

"Megint olyasmit kell tennünk, amit még senki nem tett meg előttünk"

- mondta a projektről szólva Valeriy Seyda, a ChNPP főigazgatója. A következő évtizedekben pedig magukat a reaktorokat is lebontják majd, de erre még vélhetőleg 2065-ig kell várni a Power Technology leírása szerint. A hamarosan lebontott betonszarkofág elemeit megfelelő kezelés után, amelyet az NSC Műszaki Épületében fognak kivitelezni, elszállítják a helyszínről, egy részét feldolgozzák, a többit pedig eltávolítják majd.

(Fotó: Petr Pavlicek/IAEA)

További cikkek a témában:

A csernobili reaktorból származó gombák megmenthetik az űrhajósokat a radioaktív sugárzástól Csernobil lehet a kulcsa a Mars meghódításának egy új kísérlet szerint, a reaktorokon és környékükön elszaporodott gombafélék ugyanis nagy dózisban blokkolják a veszélyes sugarakat.
Néhány területen növekszik a maghasadás mértéke a csernobili atomerőműben Harmincöt évvel a katasztrófa után még mindig növekedő neutron értékeket detektálnak az ukrán tudósok, a folyamat méghozzá az egyik hozzáférhetetlen teremben zajlik. Lehetséges azonban, hogy a fisszió magától abbamarad.
Most már tudjuk, miként hatott a csernobili atomerőmű-baleset a túlélők leszármazottaira Az eddigi legnagyobb kutatás zárult le azzal kapcsolatban, hogy a sugárzásnak kitett személyek később született gyerekeinek génjeit károsítja-e a radioaktivitás.