1986. április 26. – ez a dátum jelöli a csernobili atomerőmű-balesetet, amely az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben történt. Csernobil az atomenergia felhasználásának a történetében a második legsúlyosabb tragédia, csak a majaki 1957-es Kistim-tragédia előzi ezt meg. Most, 35 évvel később pedig lezárult az eddigi legnagyobb kutatás, amelynek az egyik célkitűzése annak vizsgálata volt, hogy a túlélőknek a katasztrófa után fogant gyeremekeinek genetikai állományán nyomott hagyott-e a baleset. A Meredith Yeager vezette kutatás 2014 és 2018 között zajlott, és ebben az időszakban 130 gyerek DNS-ét vizsgálták, akik 1987 és 2002 között születtek. Azonban nem csak a gyerekek DNS-t fésülték át, de azért, hogy észrevegyék a különbségeket, megvizsgálták a szülők genomját is. A tanulmány azokra a családokra koncentrált, amelyekben legalább az egyik szülő Csernobil 70 kilométeres körzetében élt, vagy esetleg a katasztrófa elhárításán dolgozó, hatóságilag kirendelt „likvidátor” volt. A fennmaradt adatokból megállapították azt is, hogy a szülők milyen mértékű sugárterhelésnek voltak kitéve ezekben az időkben – példának okáért az apák ivarmirigyét átlagosan egy medence-röntgennel járó sugárterhelés százszorosa érte.
Ezután, hogy megállapítsák a sugárzás okozta hatásokat, a kutatók úgynevezett de novo (nem öröklött) génmutációk után kutattak a gyerekek DNS-ben. Ezek a de novo mutációk, mint arra a nevük is utal, nincsenek jelen egyik szülői DNS-ben sem, viszont megjelenhetnek a sugárzástól függetlenül, természetes módon is a sejtek (ideértve az ivarsejteket is) osztódásakor fellépő másolási hibaként. A de novo mutációkból generációnként 50-100 fordul elő természetes körülmények között, és ezekre nagy szükség is van, hiszen így jelenhetnek meg új tulajdonságok egy-egy populációban. Miként a BBC-nek nyilatkozó egyik szakértő fogalmazott: a de novo mutációk voltaképp az evolúció építőkövei. A kutatók feltevése mindezt figyelembe véve könnyen megérthető: amennyiben az öröklődésre a sugárzásnak van valamilyen hatása, úgy ezekben az esetekben több de novo mutációt kellene találni, mint ami természetesen fordulna elő. Ilyen összefüggésre azonban nem bukkantak a kutatók, sőt a de novo mutációk számát leginkább befolyásoló tényezőnek az apa életkora bizonyult.
A tudósok egyébként évtizedek óta vizsgálják, hogy akad-e összefüggés a sugárzás és a hosszú távú egészségkárosodás közt, de ezt eddig jellemzően az atomtámadások (Nagaszaki és Hirosima) túlélőin kutatták. Az atomtámadás azonban némileg másképp működik, mint egy ilyen baleset – az előbbi esetben hirtelen éri a szervezetet nagyobb sugárdózis, míg egy, a csernobilihez hasonló katasztrófa idején relatíve kisebb sugármennyiség hosszabb ideig károsíthatja az emberi testet.
Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a vizsgált gyerekek még nem a méhben fejlődtek a katasztrófa idején, hanem később fogantak. Ebben az esetben viszont úgy látszik, hogy még ha a szülői szervezetet relatíve komolyabb sugárterhelés is éri, annak sem lesz hatása a később fogant gyermeknél. Mindez azért is fontos, mert egy-egy ilyen katasztrófa után sokan épp azért nem mernek gyereket vállalni, mert félnek, hogy a radioaktivitás valamilyen kedvezőtlen hatással lenne az utódokra – legutóbb Fukusima kapcsán kerültek elő ezek a megfontolások. A szakértők szerint a mostani eredmények remélhetőleg ezeket a félelmeket is eloszlatják.
(Kép: Pixabay)