Az Európai Űrügynökség és a Japán Űrügynökség (JAXA) közös missziójának, a BepiColombónak keretében a Mercury Transfer Module-on utazó két űrszonda, a Mercury Planetary Orbiter (ESA) és a Mercury Magnetospheric Orbiter (JAXA) a Merkúrt vizsgálja majd egészen közelről, miután valamikor 2025-ben keringési pályára állnak a bolygó körül.

A távoli égitest ha nem is felfedezetlen, de még sok titkot rejtő helyszínnek számít, mivel korábban csak a NASA Mariner-10 szondája és a szintén NASA által indított MESSENGER figyelte meg közelebbről, ezek közül is a Messenger volt az egyetlen, amely pályára is állt körülötte, hogy évekig gyűjtse róla az adatokat. A két küldetés során számos újdonságot sikerült felfedni a Merkúrral kapcsolatban:

• megmérték a nappali (187 Celsius-fok) és az éjszakai (mínusz 183 Celsius-fok) hőmérsékleti maximumokat
• meglelték a bolygó vulkanikus múltjára utaló nyomokat
• magas koncentrációban magnéziumot és kalciumot tartalmazó területeket fedeztek fel az égitest 'éjjeli oldalán'
• megfigyelték, hogy bolygó mágneses mezeje jelentős mértékben északra tolódott a középponttól

A mostani lesz az első Európa és Japán által indított küldetés a Merkúrra és a Messenger 2015-ös megsemmisülése óta, mikor az eszköz a bolygóba csapódott feladatai elvégzése után, ez lesz az első műholdas misszió, amely a Naprendszer legbelső bolygóját közelről figyeli majd.

A BepiColombo 2018-ban indult útjára és a modul azóta utazik a célhelyszín felé, a hosszúra nyúlt út oka, amely még most sem ér majd véget, az, hogy a keringési pályára való állás előtt megfelelően le kell fékezni az időközben felgyorsult űreszközt, ehhez pedig sok kitérőre van szükség a környező égitestek körül. Ahogy az ESA írja, az alapvetően nem jelentene problémát, hogy a szonda gyorsan halad, mivel a Merkúr keringési sebessége a Nap körül is meglehetősen gyors, de ha a modul túl sebesen száll el a bolygó mellett, akkor a kis méretű Merkúr gravitációs ereje nem elég hozzá, hogy elkapja és a közelében tartsa.

You might be wondering "Why does it take so long to get to Mercury? "Why do we need so many flybys?" ? as we cruise towards our first of six #MercuryFlyby... here's some background? https://t.co/LJiZI5P6ix pic.twitter.com/VodTEwQRWA

— Bepi (@ESA_Bepi) September 28, 2021

A fékezés az űrben nem olyan egyszerű feladat, ehhez a környező objektumok gravitációs erejét használják ki, amellyel módosítani tudják az irányt és leadni a felesleges energiát. A BepiColombo esetében sok ilyen manőverre van szükség a pályára állás előtt: 2020 áprilisában a Föld, októberében a Vénusz, 2021 augusztusában újra a Vénusz, ma éjjel pedig a Merkúr közelében repülve végezte/végzi el a flyby műveleteket, ezután még további öt alkalommal kerüli meg a Merkúrt a teljes program végrehajtásához. Legközelebb jövő június 23-án, utoljára 2025 január 9-én közelíti meg a bolygót, majd végül 2025 december 5-én megérkezik a Merkúrra, pontosabban mellé.

Ekkor kezdődik a küldetés izgalmas része: a két megfigyelőeszköz különválik egymástól, a japán szonda a mágneses mezőt térképezi fel, hogy az általa gyűjtött információk segítsenek megérteni a mező kialakulásának körülményeit és a kutatók összehasonlíthassák a Föld mágneses terével, míg az ESA eszköze a bolygó felszínét, topográfiáját, belső szerkezetét, hőmérsékletét, gravitációs mezejét és a kráterek lehetséges jégrétegeit fogja kutatni többek között.

Az űreszköz magyar idő szerint holnap hajnalban, vagyis október másodikán 1 óra 34 perckor fogja elérni a Merkúrt, nagyjából 200 kilométer távolságban repül el tőle. A felszínről készített 1024 x 1024-es felbontású fekete-fehér képeket (egyelőre nincs lehetőség ennél jobb felbontású felvételek készítésére, de a végső érkezés után a többi kamera is szolgálatba áll majd) valamikor vasárnap reggel láthatjuk majd az Európai Űrügynökség elmondása szerint.

(Fotó: NASA, ESA)

További cikkek a témában:

Egy űrszonda a héten már életre utaló nyomokat keresett a Vénusz felhőiben Ez gyorsan ment – mondhatnánk, de valójában szerencsés véletlenek összjátékáról van szó. A BepiColombo űrszonda amúgy is odatartott, és már képet is készített a lángoló bolygóról.
Több mint félmillió km/h-val száguldott a leggyorsabb ember alkotta eszköz A Nap és a Vénusz között ingázó Parker napszonda már eddig is a leggyorsabb ember alkotta eszköznek számított, azonban a legutóbbi perihelion alkalmával jelentősen felülmúlta a korábban felállított rekordot.
A Vénusz minden felszínére kerülő emberi eszközt elpusztított eddig, de az emberiség mégis visszatér hozzá a következő évtizedben Az Akacuki űrszonda egyedül kering a Vénusz körül 2015-ös pályára állása óta, de hamarosan vége szakad magányának, nem csak a NASA, hanem az Európai Űrügynökség is missziót indít néhány éven belül a forró bolygó felé.