Az ausztrál Alauda Aeronautics kitűzött célja, hogy a Forma-1-hez hasonló autóversenyeket eggyel magasabb szintre emelje, méghozzá szó szerint és megalapozza a légi járművekkel való versenyzés hagyományát, ami egyúttal a repülő autók, vagyis eVTOL-ok képességeinek demonstrálására és fejlesztésére is szolgál. A cég erre a célra fejlesztett Airspeeder eVTOL-ja valójában nem repülő autó, mivel nincsenek kerekei, bár hosszú orrésze miatt formájában valamelyest emlékeztet a talajon való versenyzéshez használt járművekre. Ahogy a Xpeng AeroHT X2 prototípusa sem nevezhető egyelőre valódi repülő autónak, úgy az Airspeeder sem mutat nagy eltérést a más cégek által fejlesztett egy helyből való fel-, és leszállásra alkalmas járművektől, de az Alauda elképzelései szerint a különleges légi megmérettetések teljes egészében a levegőben zajlanak majd, így a hibrid, autó/repülő kialakításra nincs is szükség.

Az első gyorsulási versenyt tavaly novemberben rendezték meg, ennek során a feladat mindössze annyi volt, hogy egyenes pályán repüljenek végig a résztvevők és a lehető legnagyobb sebességgel tegyék meg a távot. Az első valódi versenyre májusban került sor, bár az eseményt inkább párbajnak lehet elkönyvelni, mivel a győzelemért csak két versengő fél: Zephatali Walsh és Fabio Tischler szállt szembe egymással. A futam alatt számos olyan manővert hajtottak végre a riválisok, amilyet a földi pályákon is lehet látni: már az első körben három előzés során is átvették egymástól a vezetést, majd kiállásra is sor került, ami alatt ha nem is kereket, de akkumulátort cseréltek a drónokban a csapatok. A cég közleménye szerint a végső győzelmet azzal szerezte meg Walsh, hogy egészen közel, egy méterrel a másik jármű alatt reptette el az általa vezetett eVTOL-t, ami

"jól illusztrálja a dráma nagyságát, mikor a Forma-1-es autók fordulási képességével és a vertikális irányíthatóság harmadik dimenziójával rendelkező járművek szoros közelségben versenyeznek egymással." -

írja az Alauda a manőverrel kapcsolatban.

Volt azonban egy nagy különbség a tradicionális és légi Forma-1 között, mégpedig a járművek vezetőinek elhelyezkedése, az Airspeedereket ugyanis csak távolról irányították a sofőrök, a járművek az egy kilométeres pályán üresen repültek. A tervek szerint a futamok fokozatos fejlődés során nyerik majd el azt a formájukat, amelyet már valóban légi autóversenynek lehet nevezni, a következő lépésként több résztvevő bevonásával rendezik meg az eseményt, azután, néhány éven belül következhet a pilótákkal repülő Airspeederek próbatétele. A fejlesztések a versenyek izgalmasabbá tétele mellett az eVTOL-ok, vagy ahogyan a cég alapítója, Matthew Pearson nevezi őket, a repülő autók hatékonyságának növelését is szolgálják, olyan új megoldásokat eredményezve, amelyek a más célra használt eVTOL-ok és drónok építésében is hasznosnak bizonyulhatnak.

Ennek egyik példája az akkumulátorok tervezése az Mk3-ba, amelynek során az energiatároló egységet sokféle, egymásnak néha ellentmondó szempont figyelembevételével kellett megépíteni: egyrészt minél kisebb súlyú akkumulátorra volt szükség, hogy a versenyzők a lehető leggyorsabban tudjanak repülni, másrészt jelentős mennyiségű energiát kellett biztosítani a rengeteg manőver elvégzéséhez és a gyors tempó fenntartásához. Az akkumulátorok kialakításáért felelős Annie Mossman elmondása szerint a tervezés során az volt az elérendő cél, hogy 95%-kal emelje az akkumulátor teljesítményét, úgy, hogy közben a súly csak 50%-kal növekedjen, emiatt teljesen új struktúrát kellett kidolgoznia. Az akkumulátorok végül cserélhetőek lettek, egy beépített sínpár segítségével könnyedén ki lehet emelni a lemerült egységet és a helyére csúsztatni a következőt, így a "boxkiállások" alatt gyorsan elvégezhető a csere. A cserélhető akkumulátorok más elektromos járművek esetében is hatékony segítséget jelenthetnek a hosszú ideig tartó töltés helyettesítésére.

A versenyen az eVTOL-ok adatgyűjtési és irányítási képességein is múlik a siker, emiatt ezeket a rendszereket is úgy fejlesztik ki, hogy nagy sebesség mellett is megfelelően működjenek. A járművek lidarok, radarok és gépi tanulási algoritmusok alkalmazásával térképezik fel a környezetet, a pálya határait pedig olyan elektronikus védőrendszerrel jelölik ki, ami a földi versenyek útpadkáinak vagy a falaknak feleltethető meg - amennyiben egy jármű eléri a határt, a sebessége automatikusan csökken.

A baleseteket ütközésgátló rendszer előzi meg,

de ennek kialakítása szintén a verseny szempontjainak figyelembevételével készült, ami azt jelenti, hogy a járművek egymáshoz való egészen közeli repülését nem akadályozza. A pilótákat a megmérettetés előtt hónapokkal tréningezik arra, hogy hogyan lehet egy ilyen viszonylag nagy méretű (4 méteres) járművet biztonságosan és gyorsan irányítani, de a verseny során a csapattal és a járművel való kommunikáció is lényeges szerepet kap.

A májusban tartott első versenyről szóló felvételekből az Alauda egyelőre csak egy ízelítőt tett közzé, de hamarosan a teljes futamról szóló videót elérhetővé teszik a cég ígérte szerint.

(Fotó: Alauda Aeronautics)

Robotautóverseny már létezik, csak egyelőre borzasztóan unalmas Max Verstappennek egyelőre nem kell aggódnia, hogy a robotok elveszik a munkáját.