A Halley kutatóállomásnak régre visszanyúló története alatt már sokadik alkalommal változtattak az állomás kialakításán, a mostani Halley VI-os változat azonban az első, amelyet állandó helyváltoztatásra terveztek. Ennek oka, hogy az épületet az Antarktisz egy olyan részén helyezték el, ahol a jég állandó mozgásban van és a viselkedése kiszámíthatatlan lehet a körülmények éppen aktuális összjátékának következtében. A Halley VI moduláris szerkezete miatt viszonylag könnyen mozgatható, ezért a jég állapota alapján dönthetik el a kutatók, hogy mikor válik veszélyessé egy-egy helyszín és mikor jön el az ideje a költözésnek.

Ez legutóbb 2016-ban következett be, mikor a Brunt selfjégen egy hatalmas törés alakult ki, ami azzal fenyegetett, hogy elvágja az állomásnak otthont adó területet a jég többi részétől. A költözés két éven át tartott, de időközben nem várt események történtek, ami miatt kétséges, hogy az új helyszín tényleg biztonságos-e, illetve, hogy meddig marad az. Az állomást üzemeltető BAS (British Antarctic Survey) szeptember 13-án adott hírt róla, hogy a legújabb vizsgálatok szerint a Brunt selfjég gyorsabban mozog, mint valaha: az eddigihez viszonyítva négyszeresére gyorsult a tempója.

A jég korábban átlagban 1-2 métert haladt a tenger irányába naponta, de most 4 métert tesz meg minden nap.

A változás oka nem a klímaváltozás hatásaiban keresendő, inkább a közelmúltbeli események tehetnek az átalakulásról, konkrétan annak a jégtömbnek a leszakadása, ami januárban vált le a jég többi részéről. Az A-81 elnevezésű jéghegy 1550 négyzetkilométeres és a létrejötte után a Chasm 1 törésvonal végleg egybeforrt a Halloween-töréssel, ami a Brunt selfjégtől északkeleti irányban található és a törés akár tovább is nyílhat a későbbiekben. A jéghegy leszakadása mozdíthatta el a selfjeget az addigi csatlakozási pontjától is, amelynél a tengerfenékhez kapcsolódott, így az addigi viszonylagos stabilitása megszűnt és immár gyorsabban halad a szokottnál. A McDonald Ice Rumples nevű területen történő lehorgonyzás 67 éven át nyújtott relatív kiegyensúlyozottságot a jégnek, amely most olyan sebességgel halad, mint azok a selfjegek, amelyeket nagyon gyorsan mozgó gleccserek táplálnak.

A Halley állomás jelenleg 20 kilométerre található a jég szélétől, egy viszonylag stabil régióban, de a biztonság kedvéért a téli időszakra kiürítik az épületet és csak az antarktiszi nyár egy részében (novembertől februárig) dolgoznak a helyszínen a kutatók. A téli hónapokban az állomást távolról üzemelteti a BAS, az ehhez szükséges infrastruktúrát a 40 fős csapat novembertől készíti elő. A környék állapotát folyamatosan monitorozzák a szakértők, de úgy ítélték meg, hogy a munkát nem kell elhalasztani, mivel a körülmények egyelőre nem jelentenek kockázatot a kutatók számára. A későbbiekben lehetségesnek tartják, hogy a selfjég újra kapcsolódik majd a tengerfenékhez, ezt a sebesség csökkenéséből fogják észrevenni.

(Fotó: BAS)