A nemzetközi bolygóvédelmi közösség időről-időre teszteli, hogy mennyire képesek hatékonyan érzékelni, illetve a pályáját kiszámítani egy Föld felé közelítő aszteroidának – áll a NASA sajtóközleményében, amelyben a legutóbbi, 2021-ben zárult bolygóvédelmi gyakorlatról beszámolnak. Korábban egyébként a NASA tartott egy szimulációt arról egy konferencián, hogy mi történne, ha egy olyan aszteroida tűnne fel, amely be is csapódik a Földbe:
A gyakorlat során levont tanulságok éles helyzetben segíthetnek egy, a Földbe csapódó égitesttel kapcsolatos katasztrófa elhárításában, de legalábbis a károk enyhítésében. Ennek érdekében tehát tavaly több mint 100 csillagász vett részt egy közös munkában, melyben egy potenciálisan veszélyes aszteroidát lényegében eltávolítottak a védelmi rendszer adatbázisából, és a feladat az volt, hogy ezt az égitestet ismét érzékeljék, és a pályáját kiszámolják. Az égitest ebben az esetben a hírhedt Apophis aszteroida lett, amely Eiffel-torony nagyságú méretével komoly fenyegetést jelentene a bolygóra, és egy időben reálisnak látták az esélyét, hogy 2029-ben ütközhet a Földdel – azóta kiderült, hogy ennek még vagy évszázadig legalább nincs komoly kockázata. Erről az aszteroidáról korábban egyébként már írtunk a lenti cikkünkben:
A gyakorlatot az International Asteroid Warning Network (IAWN) és a NASA alá tartozó Planetary Defense Coordination Office (PDCO) irányította, és talán lelőjük a csattanót, de kiderült, hogy a kezdeti észleléstől a nyomon követésig a nemzetközi bolygóvédelmi közösség gyorsan fel tud lépni, hogy azonosítsa és felmérje az új Föld-közeli aszteroida által jelentett fenyegetést. A gyakorlat során nem csak „újra felfedezték” az Apophist, de ismételten megállapították a fizikai jellemzőit, és még azt is kiszámolták, hogy esélyes-e, hogy becsapdójon a bolygóba, és ha igen, akkor hol.
Az aszteroidát a gyakorlat során 2020. december 4-én érzékelte először a NASA által finanszírozott Catalina Sky Survey Arizónában, és ekkor meg is állapították az égitest pontos helyzetét az égen, majd ezt továbbították a Minor Planet Center (MPC) felé. Ekkor az aszteroida vadiúj észlelésként lett megjelölve (még egyszer: a gyakorlat kedvéért „úgy tettek”, mintha az Aopohist még nem ismernénk). A kezdeti észlelést további megerősítések követték a világ minden tájáról – így a hawaii ATLAS és Pan-STARRS intézményekből. Ahogy pedig az Apophis feltűnt a NASA NEOWISE (Near-Earth Object Wide-field Infrared Survey Explorer) űrteleszkóp látómezejében, akkor az MPC összekötötte a NEOWISE megfigyeléseit az említett földi teleszkópokéival. A NEOWISE szerepe amúgy igen fontos, mert a földi teleszkópok érzékelését ronthatja a légkör páratartalma, amely elnyel bizonyos fényhullámhosszt. Az „új” aszteroidát az MPC december 23-án, tehát az eredeti észleléstől számítva kevesebb mint egy hónappal később jelentette be. Ezt követően a résztvevők gyorsan kiegészítő méréseket végeztek, melyekből kiderült, hogy az aszteroida becsapódhat-e a Földbe.
Ezt követően már 2021 márciusában, amikor az aszteroida elég közel ért, a kaliforniai 70 méteres Goldstone Solar System Radar már képet is készített az égitestről, valamint emellett precíz számításokat végzett a sebességéről és a távolságáról. Ezen számításokkal (valamint pár egyéb méréssel) már sikerült elég pontosan kiszámolni az égitest pályáját, és kizárni a 2029-es becsapódás valószínűségét. Azt egyébként tehát tudjuk, hogy az Apophis még vagy 100 évig biztosan nem találja el a Földet, és a későbbi számítások kizárhatják az ennél későbbi időpontokat is, a mostani gyakorlat azonban értelemszerűen a legközelebbi esélyes dátumra, tehát 2029-re koncentrált.
Az aszteroida méretének ismeretében a NASA kaliforniai Szilícium-völgyben található Ames Kutatóközpontjában részt vevő tudósok megbecsülhették azt a becsapódási energiát is, amelyet az Apophishoz hasonló aszteroida szállítana. A résztvevők így pedig egy sor valósághű becsapódási helyet szimulálhatnak a Föld felszínén, amelyek valós helyzetben segítséget nyújtanának a katasztrófavédelemnek az esetleges evakuálásban.
A gyakorlat sikerét az is kiemeli, hogy minderre a járványhelyzetben került sor, amikor sok szakértő távmunkában dolgozott.