Három a magyar igazság

Magyarország területének három olyan adottsága is van, ami elősegíti a káros folyamatokat. A hazai szerencsés vízrajzi viszonyok, nagy számú hőforrás, a múlt századi nagy folyószabályozásokkal és lecsapolásokkal, illetve a világátlagnál vékonyabb földkéreggel párosulva azt eredményezi, hogy a geotermikus energia már kis mélységben is bőségesen rendelkezésünkre áll, viszonylag magas hőmérsékletet biztosítva.

Hőforrások hazánkban

Balf, Bük, Parádfürdő, Kiskunhalas, Szeged, Szolnok, Sikonda, Nagyatád, Kaposvár, Csokonyavisonta, Zalakaros, Bükkszék, Mezőkövesd-Zsóri-fürdő, Harkány, Hévíz, Csisztapuszta, Bogács, Kéked, Budapest, Esztergom, Miskolctapolca, Nagyigmánd, Tiszajenő, Debrecen, Sárvár, Igal, Hajdúszoboszló, Erdőbénye, Csopak, Cserkeszőlő, Karcag, Tiszaföldvár, Túrkeve, Nagyszénás, Sóshartyán. Az előző helységek mindegyikében található gyógy-, és/vagy termálvíz. Magyarországon sokkal nehezebb olyan települést találni, ahol nincs gyógy vagy hőforrás, mint olyat ahol van. Az ország ráadásul tele van olyan vízfeltörésekkel is, melyek semmilyen különösebb megállapított egészségügyi hatással nem rendelkeznek, csupán meleg a hőfokuk.

Ezekre a természeti erőforrásokra jelentős turisztikai ipart épült rá, melyek aktívan felhasználják termálvizeinket, vendégül látva a pihenni, gyógyulni vágyókat az egész országban. A fürdőkben elhasznált vizet tilos visszajuttatni a föld alá, ezért általában hűtőtavakba engedik, és végül természetes vizeinkben köt ki. 

Az emberi felelőtlenség miatt ezek a “természetes akváriumok” hemzsegnek a melegkedvelő, akár trópusi környezetből idehozott állatoktól és növényektől. Az idegen fajok természetszerűleg túlélnek, szaporodnak ezekben a tavakban, kifolyókban, hiszen védve vannak a fagytól. Mindeközben evolúciójuk is látványosan felgyorsul, a melegebb hőforrásoktól egyre hűvösebb vízterületekre merészkednek, és végül gyakran elszakadva a termálvizes közegtől alkalmassá válnak a magyarországi klímán való áttelelésre is. 

A Hévízi-csatorna ebből a szempontból az egyik legfertőzöttebb terület, szinte trópusi akvárium, de veszélyes rákfaj szaporodik a Dunában és a Tiszában, a Balatonba pedig az úszást megakadályozó óriáshínárt juttatott az emberi felelőtlenség.

Dr. Lukács Balázs biológus, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a 24.hu-nak adott interjújában elmondta: 

“Emberi tevékenység alatt általában véletlen behurcolást, gazdasági célú betelepítést, netán természetes módon létre nem jövő terjedési útvonalak megnyitását értjük, ám itt elsősorban felelőtlenségről, másik oldalról nézve pedig tudatosságról van szó. Magyarország tele van akváriumokkal, vizes élőhelyet imitáló terráriumokkal, amelyekben egzotikus, meleg égövi fajok, halak, kétéltűek, hüllők, ízeltlábúak tömegei élnek egyfajta házi kedvencként. Állatok és növények vegyesen."

“Amikor pedig az ember „megunja”, bármilyen okból nem tudja vagy nem akarja fenntartani, komoly dilemmával szembesül, gyakorlatilag három lehetősége van:

Keres nekik egy megfelelő befogadóhelyet, elpusztítja őket, vagy kiengedi a természetbe, hátha elboldogulnak. Egy neonhalat pedig nyilván senki nem a Dunába dob, ha meg akarja kímélni az életét, maradnak a fent taglalt meleg víztestek.”

“Nevezzük jóhiszeműségnek, naivitásnak, hiszen az ember nem akar ártani az állatnak vagy növénynek, olyan helyen ereszti el, ahol biztosan jól fogja magát érezni” – fogalmaz megengedően Dr. Lukács Balázs. 

Flóra

Az adatok azt mutatják, hogy idővel sok ilyen faj akklimatizálódik, és terjedni kezd. Az élőlények DNS-ében található passzív információ a körülmények megváltozásával aktivizálódhat, és segítheti az alkalmazkodást. Egyes fajok elbuknak a folyamat során, másoknál évtizedek alatt zajlik le, és olyanok is vannak, melyeknek néhány generáció vagy csak néhány év kell hozzá.

“A Hévízi-tó és a tatai Fényes-forrás kifolyóján is akváriumi dísznövényeket termesztettek, a vállalkozások tönkrementek, a növények maradtak és azóta is terjednek."

"A Hévízi-csatornán például rendre 10 milliós nagyságrendben számolják fel az idegenhonos fajokat, de a feladat Sziszifuszi munkára hasonlít, mert mindig maradnak magok, gyökérmaradványok, amelyekből az invázió újraindul, ráadásul az őshonos fajok megóvása érdekében eleve óvatosan kell eljárni."

"Az ilyen durva beavatkozások sok megőrzendő, akár védett növényt is veszélyeztetnek” - mondta el a szakember.  

A dél-amerikai eredetű úszó kagylótutaj a Hévízi-csatorna meleg vizeiből kijutva ma már a Kis-Balatonban terjeszkedik. A trópusi, szubtrópusi területekről származó óriás valiznériát 2003-ban észlelték először,  szintén a Hévízi csatornában és a tapolcai Malom-tó kifolyójában, mára a Balatonban is ott van, a Keszthelyi-medencében már egy négyzetkilométert elfoglalt. A növény agresszívan terjed, a többi vízinövényt kiirtja maga körül. Sok szerves anyagot termel,

Dr. Lukács Balázs szerint a közeljövőben jelentős hatása lehet a tó anyagforgalmára, vízminőségromlást eredményezve, amit az egyszerű fürdőzők is megéreznek majd. A növény sűrűn növő, 2–3 méteres levelei lehetetlenné teszik például az úszást.

Hasonló robbanást produkál a kanadai kislevelű átokhínár, ami akvaristáktól került a természetes vizekbe a 40-es, 50-es években. Azóta akklimatizálódott, és az utóbbi 10–15 évben agresszív inváziót folytat, exponenciálisan terjed. Ebben a fázisban már a szakemberek is tehetetlenek.

Fauna

A Hévízi csatorna vizében hemzsegnek a guppik, neonhalak, xifók, zebradániók, leopárdsügérek a trópusi növények között. Szinte bármelyik, akvarisztikában kapható halfajt megtalálni itt is, amint szabadon úszkálnak a természetben.

“Egyelőre óriási problémát nem okoznak, mert nem valószínű, hogy a közeljövőben képesek lennének elhagyni a meleg vizet. Nem úgy, mint az akvaristák által behurcolt legdurvább inváziós faj, a mexikói (vörös vagy tízlábú) mocsárrák. Nincs 10 éve, hogy valaki a budapesti Városligeti-tóba engedett pár példányt, azóta a Duna teljes magyarországi szakaszán észlelik nagy számban, de megjelent a Tisza mentén is, és nyilvánvalóan csak idő kérdése, hogy a többi mellékfolyót is meghódítsa” - panaszolta a biológus.

“Óriási károkat okoz. Egyrészt kiszorítja élőhelyükről a fokozottan védett őshonos rákfajokat, másrészt lyukakat fúr az árvízvédelmi rendszerbe: megtörtént, hogy egy zsilip egész betonszerkezete a vízbe fordult a rákok tevékenysége nyomán. A legszomorúbb, hogy nincs mit tenni ellenük, amely faj egyszer megtelepedett és terjeszkedni kezdett hazánkban, azt kiirtani nem lehet. Egyedül a felelősségteljes magatartás segíthet, hogy a jövőben ilyesmi ne történhessen meg.” 

Mondanunk sem kell, hogy sem díszállatot sem dísznövényt soha ne engedjünk szabadon, vagy ültessünk ki a természetbe.

(Kép: Wikipédia, Dr. Weiperth András, Dr. Lukács Balázs)

Ez is érdekelhet:

Kihalás szélére került Magyarországon egy őshonos halfaj, a lápi póc, és ez csak a nagyobb baj kezdete A kutyahalnak is hívott lápi póc egykor mindenhol nagy mennyiségben jelen volt a Kárpát-medence vizeiben, még állati takarmányként is felhasználták. Ma védett állat, és egy példány értéke 250 ezer forint. Sajnos egyre kevesebb vízterületen találkozhatunk vele, és ez még nagyobb bajok jele lehet.

Az olaszországi Luccát állatbarát várossá fejlesztik A toszkánai Lucca városa igazi történelmi gyöngyszem reneszánsz falakkal és macskaköves utcákkal. A város most állatbarát fejlesztésekbe kezdett melynek során kutyasétáltatásra szánt útvonalakat hoznak létre, és állatterápiás programokkal igyekeznek megvalósítani a kitűzött célt.

A parazitizmus csúcsán egy állat megeszi a gazdatest nyelvét és a helyére tapad, hogy még többet egyen Csak egy rövid pillanatra gondoljunk bele: egy reggel arra ébredünk, hogy nem igazán érezzük a nyelvünket, de a szánk azt mondja, ott van az. Bár mintha kicsit furcsán túlmozgásos lenne, akaratunkon kívül. Nem, inkább ne gondoljunk bele.