Az első lépések az önállósodás útján

Részletesen megírt önéletrajz, jól megfontolt tervek, alaposan átböngészett állásportálok, számtalan helyre elküldött e-mail és jelentkezés - valahogy így kezdődik a munkakeresés bonyolult feladata. A neheze azonban csak ezután jön, a valódi kihívással akkor szembesül az ember, mikor elfogadják a jelentkezést és behívják interjúra. A legmagabiztosabbak keze is megremeghet, amikor lenyomják a kilincset a leendő munkahelyként elképzelt cég irodájának ajtaján, pláne, ha pályakezdő lévén nem volt még részük ilyen szituációban. De tényleg olyan ijesztő egy állásinterjú? Nem kell, hogy az legyen, a felkészültség és a tapasztalat sikerre vezethet.

Az állásinterjú ugyanis nagyon hasonlít egy olyan helyzethez, amiben lényegében mindenkinek része van még az első állásjelentkezés előtt: az iskolai felvételi beszélgetéshez. A humánerőforrás-menedzserek, akárcsak az oktatási intézmények képviselői egy szóbelin, a jelentkezők személyiségére és képességeire kíváncsiak, az erősségeiket szeretnék megismerni, esetleg a gyengeségeket feltérképezni, hogy teljes képet kapjanak a döntéshez.

Egy ilyen éles szituációban trükközni nem nagyon lehet, az önismeret és a gyakorlás viszont sokat segít

és létezik néhány alapvető fogás, amiket érdemes elsajátítani, hogy növeljük az esélyeinket. Az állásra való sikeres jelentkezés fortélyaiba Juhász Kata, a fordítástámogató szoftvert fejlesztő memoQ HR-vezetője avatta be a leendő pályakezdőket a Lányok Napja Fesztiválon, ahol a workshop keretein belül mindent megtudhattunk az állásinterjúk nem is olyan kellemetlen világáról.

Ne stresszelj!

Ez a legáltalánosabb jó tanács, amit hallunk egy nagyon is stresszes helyzet előtt, amire visszakérdezhetnénk, oké, de hogyan? A stressz kiinduló forrása, a fókuszálatlan félelem az ismeretlentől vagy elképzelt negatív dolgoktól, jó célt is szolgálhat, mivel kiváltja az üss vagy fuss reakciót - ez pedig motiválhat minket a minél alaposabb felkészülésben. A lámpaláz legyőzéséhez Juhász Kata elárult egy egyszerű módszert a lányoknak: a mondanivalókat gyakoroljuk be biztonságos környezetben, a barátnők vagy családtagok előtt, így az interjúztatóval szemben is nagyobb magabiztossággal tudjuk majd felidézni a közledőnk fontosabb részeit. Szintén hasznos lehet, ha hangfelvételt vagy akár videót készítünk magunkról, hogy visszanézve jobban tudjuk kiértékelni magunkat.

Régen bizonyos munkahelyeken szokásosnak számított a stresszinterjúk alkalmazása, amikor az interjúztató szánt szándékkal hozta feszült helyzetbe a jelentkezőt. A próbatétellel azt térképezték fel, mennyire állja meg a helyét váratlan fordulatok esetén, de a technikát sok kritika érte és szerencsére kiveszőfélben van - mondta el Kata, hozzátéve, hogy az interjút levezénylő munkatársak többnyire jóindulatúan, készségesen állnak a jelentkezőkhöz, ezért nem kell tartani tőlük.

Perspektívaváltás

Mi lenne, ha én keresnék valakit egy állásra? Milyen jelentkezőt szeretnék látni és mit szeretnék hallani tőle? Érdemes kis időre belehelyezkedni az interjúztató helyzetébe, hogy kívülről is lássuk magunkat és fel tudjuk mérni, vajon tényleg képesek vagyunk-e megfelelni az elvárásoknak és a megfelelő benyomást kelteni. Egy állásinterjún főként a potenciális munkatársak képességeire kíváncsiak és arra, hogy az adott személy be tud-e illeszkedni a csapatba, jó lesz-e együtt dolgozni vele a mindennapokban. Fontos ezért, hogy a nekünk tényleg tetsző állásra jelentkezzünk és nézzünk utána alaposan, hogy mik a szükséges képességek az adott munkakörben.

A fiatal pályakezdők előtt értelemszerűen általában a belépő szintű kezdőpozíciók nyitottak, de ezekből is sokféle elérhető a piacon.

Fontos, hogy gondoljuk át, az adott pozícióban mik lehetnek a fontos készségek, amire szükség lesz a sikerességhez.

A Lányok Napja workshopon példaként átbeszélték a résztvevőkkel, hogy milyen készségek kellenek például ahhoz, hogy jó asszisztens vagy éppen junior adatelemző váljon valakiből. A résztvevők láthatták, hogy míg egy team asszisztens esetén a jó kommunikációs képesség, a rugalmasság, megbízhatóság, az önállóság és az együttműködési készség a legfontosabb kompetenciák, addig az adatelemzői pozíció főként azoknak felel meg, akik tudják az adatokat értelmezni, valamennyire jók matekból, valamint pontosak, precízek és még kellően kreatívak is. Megfelelő önismerettel előre felmérhetjük, hogy rendelkezünk-e a kiszemelt munkakörhöz szükséges képességekkel vagy talán inkább egy másik pályán jobban megállnánk a helyünket.

Az állásjelentkezés szent Grálja nem létezik

Az előbbi példákból is látszik, hogy különféle pozíciókra különböző képességű jelentkezőket keresnek az álláshirdetők, nincs egy vagy két olyan kiemelkedő jelentőségű alaptulajdonság, amivel egyből nyerő helyzetbe kerülhetünk. Az álláskeresők legfontosabb és lényegében egyetlen forrása, amire támaszkodhatnak a munkakör megismerésének tekintetében az az álláshirdetés, ebbe pakolnak bele minden tudnivalót a cégek HR-esei és ebből tájékozódhatunk arról, mit várnak tőlünk egy interjún. Nem érdemes egyetlen kulcs után kutatni, amivel minden állás kapuja varázsütésre megnyílik előttünk.

Létezik azonban olyan módszer, amivel előnyt szerezhetünk: a proaktív életmód. A kezdeményezőképesség céltudatossággal és felelősségteljes hozzáállással keverve szuper kombinációt alkot, amit sok cég keres a leendő kollégákban és ennek megszerzését már az iskolai évek alatt el lehet kezdeni. Osztálykirándulások, rendezvények szervezése, iskolán kívüli tevékenységek, például egy lakásfelújítás, mind-mind hasznos tapasztalatot adnak a későbbi munkákhoz és az interjúztatók is ezt a saját hozzáértést és tudást értékelik leginkább a jelentkezőkben. Nagy a valószínűsége, hogy az interjú alatt való életbeli példákat kérnek majd tőlünk, amivel a képességeinket tudjuk igazolni, úgyhogy szedjük össze előre azokat a dolgokat, amikben kompetensnek érezzük magunkat.

Önfényezés?

A jó tulajdonságainkról beszélni nagyképűségnek tűnhet és kényelmetlen lehet, pedig egy állásinterjún éppen ezt várják tőlünk. Persze nem a féktelen önfényezést, hanem egyszerűen a pozitívumok kiemelését, elvégre a HR-es munkatárs is csak a saját magunkról adott jellemzésből tud megismerni minket. Önmagunk bemutatása nem szólhat a bizonytalanságunkról, azt kell elmesélnünk, miért lennénk értékes munkaerő a cégnél, mit nyernek velünk a leendő munkatársak és milyen képességekkel rendelkezünk.

A jó interjúalany beszél

- magyarázta Juhász Kata, vagyis olyan információkat is elárul az interjú során, amire az interjúztató esetleg nem is kérdezett rá, de mégis fontos a személyiségének megismeréséhez és az összkép kialakításához.

Power posing

Igazságtalannak hat, de igenis a ruha teszi az embert, legalábbis egy állásinterjún. Az első benyomás sokat számít, akár döntő fontosságú lehet, ahogy az már több tudományos kísérletből is kiderült. A Canterbury Egyetem 2000-es vizsgálatának eredménye szerint a vonzónak ítélt külső egészen addig nem számított egy állásra jelentkező elbírálása során, amíg az adott személy kiváló képességekkel rendelkezett, de egy közepes minőségű jelentkezés esetén már sokkal nagyobb súllyal esett latba az illető külalakja is. Érdekes módon a ruházat, pontosabban a nők ruházatának megítélése nem is olyan egyértelmű: egy 2006-os kísérlet szerint a maszkulin öltözködést az emberek agresszívebbnek és erőteljesebbnek könyvelték el és nagyobb eséllyel ajánlották az így öltözködőket egy állásra. Mindezt persze ízlésesen érdemes megoldani.

Akárhogy is legyen, a magabiztos fellépés mindenképpen előny, Juhász Kata pedig el is árult egy apró technikát, ami segít - mielőtt belépünk az interjúra, tekintsünk végig magunkon tetőtől talpig, húzzuk ki magunkat és biztassuk magunkat valami pozitívval. Már az egyenes tartás is kihat az ember közérzetére és határozottabbnak fogjuk érezni magunkat tőle. A power posing, az erőt sugárzó testtartás felvétele tudományos kutatások szerint is pozitív befolyással bír pszichológiailag, viselkedéstanilag, sőt, még hormonálisan is az emberekre.

A karrierváltás is oké

A memoQ HR-generalistája, Kolcsár Erzsébet szerint manapság a karrierváltás bevált dolog, egyáltalán nem probléma, ha valaki kacskaringósabb utakon jut el a számára megfelelő állásig. Többféle munkakörben kipróbálni magunkat mélyebb önismeret adhat, de ez fordítva is igaz, az önismeret segít abban, hogy könnyebben rátaláljunk az ideális hivatásra. A középiskolákból frissen kikerülő diákoknak sokszor fogalmuk sincs róla, mivel szeretnének hosszú távon foglalkozni, de a memoQ szakemberének erre is van egy jó tippje: üljünk be egyetemi előadásokra, ahol testközelből láthatjuk, hogyan zajlanak az órák, emellett az iskolapszichológus és a különféle, pályakezdőknek szóló kérdőívek is hasznos támogatást nyújtanak.

Amerikai felmérések szerint a Gen Z tagjai jellemzően job hopperek, azaz munkáról munkára ugrálnak és már az is hosszú távú elköteleződésnek számít náluk, ha egy-egy munkahelyen három-négy évig terveznek maradni. Ez már jellemző volt az Y-generációra is, de a Z-generáció teljes mellszélességgel kiáll a trend mellett és nem tartják egészségtelen szokásnak a gyakori váltást. Az ok nem (csak) a nyughatatlanság vagy az unaloműzés, még csak nem is a magasabb fizetés reménye, hanem az önkiteljesedés. Számukra a munka az identitás szerves részét képezi, a karriert a személyes fejlődés színterének, az ambícióik megvalósításának tartják, emellett fontos számukra, hogy munkáltatójuk értékelje tevékenységüket és fejlődési lehetőséget kínáljon nekik. Céltalanul nem akarnak dolgozni sokáig.

Egy színes munkahely

A memoQ a Lányok Napja Fesztiválon való részvételével a tech szakmák iránt érdeklődő fiatalok számára nyújt motivációt, arra ösztönözve a lányokat, hogy merjenek jelentkezni olyan munkakörökre is, amelyekben a nemek arányát hagyományosan nem feltétlenül az egyenlőség jellemzi. A cég elkötelezett a női szakemberek támogatásában és fontosnak tartják megmutatni, hogy technológiai területeken is lehetnek sikeresek.

A memoQ emellett arra is jó példa lehet, hogy a folyamatos fejlődés és az egy munkahelyen való lehorgonyzás nem egymást kizáró tényezők, elvégre a munkatársak a legkülönbözőbb pályákról érkeztek a céghez és az itt töltött idő alatt is változatos feladatokat oldanak meg nap mint nap. Juhász Kata például vezetői tanácsadóból vált a memoQ HR-részlegének vezetőjévé, míg Varga Ágnes, a cég CTO-ja, korábban egyetemi oktatói, majd szoftverfejlesztői állást töltött be.

A fordítástámogató szoftver fejlesztése, amivel a memoQ elsősorban foglalkozik, a szakemberek szoros együttműködését igényli, így a kollégák egymás munkájába is belelátnak és egymástól is tanulhatnak. Ilyen a szoftverfejlesztői munka is, amelynek titkairól Závecz Krisztina rántotta le a leplet a fesztiválon.

"Senki sem légüres térben dolgozik"

- árulta el Krisztina a lányoknak, éppen ezért rugalmasnak kell lenni a munkában, egyeztetni kell a UX-es munkatárssal és a termékmenedzserrel is a leendő termékkel kapcsolatban, hogy a végső változat szép, de egyúttal működőképes legyen. A megbeszélések révén alakul ki a kész koncepció és készen kell állni arra, hogy a tervek folyamatosan alakulnak az egymástól kapott visszajelzéseknek köszönhetően.

A memoQ története a kezdetektől fogva a csapatmunkáról és a közösen felfedezett megoldásokról szólt, mióta csak a cég alapítói, Kis Balázs, Lengyel István és Ugray Gábor belekezdett a fordítástámogató szoftvert készítő vállalat elindításába. A szoftvert először 2004-ben mutatták be, az elmúlt közel húsz évben pedig a memoQ világhírű céggé nőtte ki magát, ahol közel 150 kolléga dolgozik a fordítók életének megkönnyítésén. Mára a videójátékokban vagy sorozatokban látható feliratok jelentős része készül a memoQ szoftverével, ami bizonyítja, hogy az innovatív szemlélet, kiegészítve a kollégák közti jó együttműködéssel, sikerre vezethet és egy munkahelyen az önkiteljesedés nagyon is lehetséges.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a memoQ, a világ egyik vezető fordítástámogató szoftverének készítője.