Bea Perez, az üdítőitalóriás fenntarthatósági vezetője nyilatkozott Davosban a BBC-nek, eszerint a vásárlók kedvelik a jelenleg használt műanyagpalackokat, mert ezek újrazárhatóak és könnyűek. Ugyanakkor a vállalat amellett is elkötelezte magát, hogy 2030-ig annyi palackot hasznosítanak újra, amennyit felhasználnak. Perez asszony hozzátette azt is, hogy mostantól a megoldás részei szeretnének lenni.

Kiszabadult a palack

A Coca-Cola éves szinten hárommillió tonna műanyagot használ fel a csomagoláshoz, ami azt jelenti, hogy kétszázezer palack gördül le percenként a futószalagokról. 2019-ben pedig a Break Free from Plastic környezetvédő szervezet a Coca-Colát választotta a leginkább környezetszennyező márkának, mivel úgy találták, hogy a vállalat után 11732 műanyagpalack maradt szemétként a világ harminchét országában.

Közben a műanyagszemét világszintű problémát okoz. A gyártása és a környezetbe kerülése egyaránt sok száz tonna üvegházhatású gáz légkörbe kerülésével jár, nem is beszélve arról a pusztításról, amit a vizekbe jutva okoz, ahol kiírtja az élővilágot, betegségeket terjeszt, és rengeteg rákkeltő anyag szabadul fel belőle.

A vásárlónak mindig

A Coca-Cola elhatározása szerint 2030-ig a csomagolásaikhoz felhasznált anyag legalább ötven százalékát újrahasznosítható anyagokból fedeznék. Emellett több civil szervezettel is együttműködnek, akik segítenek nekik a használt palackok begyűjtésében. Ám Bea Perez nyilatkozata szerint a cég a műanyagot sem vetné el teljesen (ahogy azt több aktivista is követeli tőlük), mivel ezzel szerinte a vállalat elidegenítené a vásárlóit, és ez meglátszódna az eladásokon is. A fogyasztók kielégítése pedig egy cég számára Perez asszony szerint nagyon fontos.

Kicsit visszás, amikor egy világmárka a saját vásárlóira hárítja át a felelősséget, miközben egyfelől nem kínál számukra más opciót, másfelől pedig kisebb országok költségvetését költi reklámra, amivel éppen az említett „fogyasztók” álláspontját kívánja befolyásolni, de ezzel az érvvel egyéb bajok is vannak.

Például, hogy több tanulmány szerint is növekszik a közvélemény környezettudatossága, és nagyon sokan szeretnék, ha a nagyvállalatok maguk mögött hagynák a műanyagtermékek korszakát. Ennek pedig már politikai foganatja is van: mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió törvénnyel szabályozná a műanyagfelhasználás csökkentését. Sőt a világ legnagyobb műanyaggyártója, Kína is bejelentette, hogy be fogja tiltani a műanyagzacskók és több egyéb plasztiktermék használatát is.

A zöld biztosan Coca-Cola piros?

A Coca-Cola persze észrevette, hogy változik a világ, és tavaly a műanyagszennyezés visszaszorítása érdekében bizonyos termékek esetén áttértek az alumíniumra. Ez abból a szempontból jó dolog, hogy az alumínium újrahasznosítási rátája magasabb a műanyagénál, ugyanakkor az előbbi előállítása iszonyat energiaigényes, és emiatt masszívabb szénkibocsátással is jár. Ezt egyébként Bea Perez is felhozta érvként, mint egyik okot, hogy a vállalat miért nem tér át teljes egészében az alumíniumra és a szintén karbonkibocsátást fokozó üvegcsomagolásra.

A zöld Coca-Cola képén ugyanakkor sokat ront, az az Intercept által bemutatott hangfelvétel, mely szerint a vállalat a színfalak mögött keményen harcol egy úgynevezett „bottle bill”, műanyagpalackokra vonatkozó betétdíj terve ellen.

Nagyon úgy fest tehát, hogy a vállalatnak fontos ugyan a környezetvédelem, csak nem szeretnék, ha ez bevételkieséssel járna.

Ha pedig megvizsgáljuk a számokat, láthatjuk, hogy az eldobott műanyag kevesebb, mint egytizede hasznosul újra, és mivel Kína évekkel ezelőtt nagyjából felhagyott a használt műanyag átvételével, ezért ez a nem túl impozáns, tíz százalékos újrahasznosítási ráta akár alacsonyabb is lehet a jövőben.

Olajra lép az olaj: műanyag lesz belőle

A Coca-Cola kiállása a műanyag mellett azért is aggályos, mert a plasztik jelenti az olajipar egyik menekülési útját. Ahogy az olajvállalatok érzik ugyanis a fokozódó nyomást, úgy fordulnának az üzemanyagnál kevésébé látványos műanyaggyártás felé. A  jelenlegi növekedési trend mellett pedig a műanyaggyártás issza majd fel a megtermelt olaj ötödét 2050-re.

Az sem elhanyagolható, hogy még a legvisszafogottabb becslések szerint is a műanyaggyártás és a plasztikszemét elégetése 2030-ra háromszáz szénerőműnyi üvegházhatású gázt pöfög a levegőbe, és ez a mennyiség 2050-re megduplázódhat.

(Kép: Pixabay)