Talán kevesen tudják, de egykor a ruhák előállításához gyakran használtak ermészetes sötét- és világosbarna, vagy akár mályvaszínű gyapotot használtak. A jól ismert fehér színű változat az ipari forradalom hatására terjedt el, amikor a tudósok rájöttek, hogy az anyag lényegében bármilyen árnyalatra beszínezhető, ráadásul jóval olcsóbban, mint ha színes növényeket termesztenek. Utóbbihoz ugyanis drága és különleges berendezés szükséges, illetve a betakarítása is bonyolultabb. Az 1980-90-es években feléledő környezettudatos szellem aztán újra népszerűséget hozott a természetesen pigmentált gyapotnak, ám mivel azok előállítása és minősége továbbra is elmaradt a fehértől, nem tudták kiszorítani a tömeggyártásból.
1993-ban két biotechnológiai cég, az Agracetus és a Calgene tulajdonosai rájöttek, hogy az indigó növényből származó gének szétpréselésével kék színűre festhetik a farmert. "Naná, hogy működhet" - mondta akkoriban Ken Barton, az Agracetus kutatási és fejlesztési részlegének alelnöke, majd hozzátette:
"Adj egy kutatónak elég pénzt, és bármit megvalósít."
Azóta sok idő eltelt, ma pedig már eddiginél több eszközünk van a természet manipulálásra, szerencsénkre a szó jó értelmében is.
A Canberra nevű üvegház ad otthont a jelenleg kísérleti fázisban járó pamutszöveteknek, melyek között szinte minden árnyalatot megtalálunk a cseresznyepirostól kezdve a mangó jellegzetes aranysárga színéig. A szövetek, amelyek az ausztráliai tudományos kutatási ügynökség, a CSIRO tudósai által beillesztett színgéneket hordozzák, még csak az első lépése fejlesztésüknek, de szerintük már most is rendkívül ígéretesek. Az elkövetkező néhány hónapban a kutatócsoport, Colleen MacMillan vezetésével,
komplett ültetvénnyé alakítja a szöveteket. Ha minden terv szerint halad, az új növények pont olyan színűek lesznek, mint amit most még csupán petricsészékben látunk.
A csapat jelenleg dohánynövények levelein kísérletezik - eddig sikerrel - vagyis minden feltétel adott ahhoz, hogy a módszer a gyapotrost esetében is működjön. "Mostanáig láttunk már igazán gyönyörű élénk citromsárgát, arany- és narancssárga színű, de egészen mély lila árnyalatú rostokat is" - mondta Filomena Pettolino, a MacMillan csapat tudósa az ausztrál ABC News-nak. A projekt keretében fekete színű gyapotot is megpróbálnak előállítani, mivel környezeti és egészségügyi szempontból az a legártalmasabbak. Előállításuk ugyan gyors, a szintetikus festékanyagok mégis jelentős mennyiségű nehézfémet és formaldehidet tartalmaznak, ami legrosszabb esetben rákot okozhat. (A kínai Xintang tartományban például évente háromszázmillió farmert festenek, a mérgező színezék pedig gallonszámra ömlik a környező folyókba.)
A többszínű gyapot előállítási projektjével párhuzamosan a csapat szintetikus pamut előállítására is hosszabb távú terveket fontolgat . (A szintetikus anyagok, például a poliészter és a nejlon, a mosógépekből - amelyek kihúzzák a mikroszálakat az anyagból - és hulladéklerakókból jutnak a környezetbe.) A csapat növények ezreit vizsgálja, miközben a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező egyedekre vadásznak, amelyekből aztán elasztikus, gyűrődésmentes, és talán még vízálló anyagot is létrehozhatnak.
„Megvizsgáljuk a gyapot-sejtfalak szerkezetét, majd felhasználjuk a szintetikus biológia legújabb eszközeit a következő generációs pamutszál kifejlesztésére” - mondja Dr. Madeline Mitchell, a CSIRO tudósa,
aki egyúttal azt is elárulta, hogy rengeteg különböző gyapotnövény van készülőben laboratóriumukban: egyesek nagyon hosszú, vékony szálakkal rendelkeznek, mások rövidek és gyapjasok, akárcsak Shaun, a birka. A legnagyobb kérdés természetesen továbbra is az, hogy képes lesz-e a génmanipulált gyapot forradalmasítani a divatipart, mindenesetre a kutatók a legjobbat remélik.
(Fotó: CSIRO)