Múzsák pentatlonja

A művészeti versenyek szerves részét képezték Pierre de Coubertin elképzelésének a modern kori olimpiákról, a versenyekbe mégis csupán az 1912-es Stockholmi játékokkal kezdődően vonták be őket. Volt azért egy fontos kikötés, valamennyi benevezett pályaműnek sport ihletettségűnek, és természetszerűleg eredetinek, máshol még soha nem publikáltnak kellett lennie. Az érmeket öt kategóriában osztották ki: építészet, irodalom, zene, festészet és szobrászat, szerepeltek a listán melynek okán a művészeti versenyeket a „Múzsák pentatlonjának” is nevezték.

A benyújtott műalkotásoknak a hivatalos olimpiai szabályok szerint "határozottan kapcsolódniuk kellett az olimpiai koncepcióhoz". Azokat a zenei kompozíciókat, melyek „egy sportideált, egy atlétikai versenyt vagy egy sportolót dicsőítettek, vagy amiket sportfesztiválokkal kapcsolatos műveknek szántak”, nemzetközi zsűri értékelte. 

Funfact, hogy az irodalmi művek terjedelmét 20 ezer szóra korlátozták (maga a kategória drámai, lírai és epikus művekre tagolódott), a zenei művek bemutatására pedig egy órás időtartam állt rendelkezésre.

A Múzsák pentatlonját 1948-ig rendezték meg, és furcsa módon azért szüntették be, mert a versenyző művészek többsége profi volt, és a NOB akkoriban ellenezte a szakmai versenyeket. 1956 óta az olimpiákon olimpiai kulturális program zajlik, ami átvette a művészeti versenyek helyét.

Coubertin művészeti álmai

A művészetek olyannyira részei voltak a modern olimpiai játékoknak, hogy maga az alapító, Pierre de Coubertin is irodalmi aranyérmet nyert az 1912-es játékokon, igaz, nem a saját neve alatt, hanem "Georges Hohrod és Martin Eschbach" álnéven alkotva. Avery Brundage, aki később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lett, még sportolóként indult az 1912 -es játékokon, de 1932-ben és 1936-ban már az irodalom műfajában mérette meg magát.

Walter Winans volt az egyetlen olyan olimpikon, aki mind művészeti, mind pedig sportversenyeken aranyérmet nyert, 1908-ban a mára már eltűnt dupla futó-szarvas lövészeten, 1912-ben pedig az „Amerikai ügető” névre keresztelt szobrával. 

Igazi magyar büszkeség, hogy Hajós Alfréd, aki két aranyérmet is bezsákolt az első, 1896-os athéni olimpián úszásban, 28 évvel később, 1924-ben építészetben is ezüstöt szerzett a Lauber Dezsővel közösen tervezett stadionjáért.

A magyar művészek 1912 és 1948 között összesen egy olimpiai aranyat, két ezüstöt és egy bronzérmet szereztek. Ezeket a díjakat, illetve programokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ma már nem ismeri el a hivatalosak között.

1936 Berlin

Az 1936-os Berlini olimpiai művészeti verseny nyitóünnepségén Joseph Goebbels a Reich propagandaminisztere arra emlékeztette hallgatóságát, hogy a versenyre benevezett minden alkotásnak az elmúlt négy évben kellett elkészülnie. "Ez a korlátozás lehetővé teszi számunkra, hogy a kísérő-kiállításból felbecsülhessük a nemzetközi viszonyokat" - mondta Goebbels.

A 11. Olimpiai Játékok hivatalos Jelentésének részletes beszámolója valóban plasztikus képet fest a Harmadik Birodalomról. A nemzetközi zsűri 29 német bírából és 12 más európai országból érkezett ítészből állt. A hiányosan fennmaradt regiszterek azt mutatják, hogy a befogadó nemzetek általában nem ültettek ennyi hazai bírát a vonatkozó zsűrikbe, egyetlen kivétellel: 1932-ben az Egyesült Államok 24 amerikai bírót vett fel a 30 fős testületbe.

A német művészek - a fentiek ismeretében nem túl meglepő módon - kilenc aranyéremből ötöt megnyertek. Ez különösen az 1928-as és az 1932-es nyári olimpiai játékok alatti teljesítményükkel összehasonlítva figyelemreméltó, ahol összesen egy aranyat sikerült szerezniük. A német zenészek megnyerték a szóló-, és kórus-kategóriák zenei kompozíció-díjait is. Az Építészet kategória Városi Tervezés alversenyében szintén egy német testvérpár, Werner és Walter March szereztek aranyat a "Reich Sport Field" sportpálya kialakításával. Ez utóbbi az Olympiastadionra épült, melyet szintén Werner tervezett, és a megelőző két év folyamán építettek fel Berlinben. A kézilabda, a lovas, a foci és az atlétika olimpiai versenyeket ma is ugyanott rendezik a német fővárosban.

Az érdeklődés hiánya

Az egykorú jelentések szerint az 1936-os játékok során a művészeti versenyek versenyszámai iránt csak igen lanyha érdeklődés mutatkozott a német lakosság irányából. Ezen a propagandaminisztériumnak sikerült változtatnia egy intenzív kampánnyal, melyben a rádiós és sajtómegjelenések mellett a drezdai Willy Petzold által tervezett plakáté volt a főszerep, ami antik mintára egy győzelmi koszorút viselő torzót ábrázolt. A Brandenburgi kapu diadalívének tetején található Johann Gottfried Schadow által készített öt méter magas bronzszobor is a plakátra került, mely a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolja, ahogy négylovas quadrigáján behajt a városba.

Az állomásokon, a földalatti és az önkormányzati vasútállomásokon 7000 példányt plakátoltak ki belőle, és megjelent a berlini múzeumok, szállodák, színházak, éttermek, kávézók és üzletek felületein is. Az 1936-os művészeti verseny végül - dacára a történelmi körülményeknek, vagy talán éppen a művészetek nehéz időkben vállalt fontos szerepe miatt - az egyik legsikeresebb esemény lett a Múzsák pentatlonjának történetében. A versenyt kísérő kiállítást négy hét alatt több mint 70 ezer ember látogatta meg. 

(Forrás: Wikipédia Kép: Wikipédia)

Ez is érdekelhet:

Komoly magyar sikerek a Nemzetközi Informatikai Diákolimpián Az idei Nemzetközi Informatikai Diákolimpiát (IOI) Szingapúr szervezte, de a koronavírus világjárvány miatt online rendezték. Örömhír, hogy a magyar diákok több érmet is elhoztak az eseményről.

Éles Júlia ma ezüstérmet szerzett az Európai Lányok Informatikai Olimpiáján Az Európai Lányok Informatikai Olimpiája (EGOI) egy új, egy hétig tartó nemzetközi verseny a számítástechnika iránt érdeklődő fiatal nők számára. Az olimpia két versenynapból áll, ahol a résztvevők kihívást jelentő algoritmikus problémákat oldanak meg.

Évente egy olimpia árába kerül Magyarországnak a légszennyezettség Ez még világviszonylatban is nagyon sok.