Miközben az ember böngészget online, megfigyelik. A Rakétán, amikor ez a cikk készül, épp tizenkét tracker követi a viselkedésemet, a New York Times-nál is ügyködik nyolc, míg a Buzzfeed cikkoldalain huszonegy. Összesen a Rakéta tizennyolc különböző trackerrel dolgozik, ezzel az általam látogatott oldalak közül a középmezőnyben van: a tizenharmadik kerületi önkormányzat weboldalán ez a szám mindössze egy, míg a TechRadarnál hetvennyolc. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert a böngészőm, a Safari egyetlen kattintás után megmutatja. Az ugyanis, hogy mennyi adatot gyűjtenek rólunk az interneten, már nem csak szűk szakmai kérdés, az elmúlt években központi téma lett mindenki számára, aki internetezik. Vagyis szinte mindannyiunk számára.

Minek ennyi adat?

A trackerek egy részére azért van szükség, hogy az oldalak látogatóinak a viselkedését jobban megértsék a kiadók: mely cikkek mennek jól, melyek kevésbé, kik kíváncsiak erre vagy arra a témára, mennyi időt hajlandóak az emberek egy hosszabb írásra szánni és így tovább. A másik nagy csoport a hirdetőket segíti azzal, hogy minél pontosabb képet rajzoljon fel egy-egy látogatóról. A böngészőnkben tárolt cookie-k, magyarul sütik azzal segítik a reklámozókat, hogy összerakják: ez a fickó, aki épp vitorlásokról olvasgat, tegnap még hasítottbőr mokaszineket (esetleg mokaszinokat) válogatott egy webáruházban, és őrülten érdekli a balatoni időjárás. Amikor aztán emberünk épp a híreket bújja, egészen véletlenül pont egy méregdrága széldzseki jön vele szembe az egyik hirdetésben, nehogy megfázzon az idei Kékszalagon. A hirdető abban bízik, hogy ebből kattintás, esetleg vásárlás lesz - nagyobb eséllyel, mintha egy tizenhárom éves tinilány látná ugyanezt a bannert. Ezzel pedig nem is lenne baj, ha biztosak lehetnénk benne, hogy a sokszor érzékeny adatok soha nem kötnek ki rossz kezekben. De erre nincs garancia - pláne, amikor nyolcvan különböző szolgáltatás figyel meg minket egyszerre.

A Google Chrome-ja jövőre már nem teszi lehetővé, hogy harmadik felek kövessék az internetezőket

A brit Wired-ön Matt Burgess foglalta össze, hogy a keresőóriás hogyan lavíroz ellentétes érdekek közt. A Google ugyanis kifejezetten abból él, hogy pontosan célzott hirdetéseket árul: a bevételeik több mint hetven százalékát így szerzik, viszont a felhasználóik egyre tudatosabban próbálják védeni a privát szférájukat. A piacvezető böngésző úgy próbálja áthidalni ezt az ellentétet, hogy magára vállalja az online viselkedésünk megfigyelését, de az adatokat nem adja tovább, helyette csoportokba rendez minket. Vagyis a szélben is jólfésült balatoni kapitányunkat most már nem egyénként fogják beazonosítani trackerek - olvasási szokásai alapján a Chrome mesterséges intelligenciája maga pakolja be őt a "jólfésült kékszalagosok" vagy a "vízhatlan órára vágyók" szegmensbe, hogy aztán ennek megfelelő hirdetéseket lásson a weboldalakon.

A Google szándékai szerint ez a célzási mód szinte ugyanannyira pontos lesz, mint a korábbi, tracker-alapú - miközben a konkrét egyén konkrét szokásai nem mennek nyolcvan felé a számítógépéről. Arról kevésbé beszélnek szívesen, hogy ezzel egy amúgy is monopolhelyzetben működő vállalatnál még nagyobb tudás és hatalom összpontosul majd - vagy rajtuk keresztül biztosítják a hirdetők, hogy nem vaktában reklámoznak, vagy olyan nagy weboldalakkal működnek együtt, amelyeknek nincs szükségük harmadik felekre, hogy jól célozhassák a reklámokat. Ilyen például a Facebook, ami tudja a nemünket, korunkat, érdeklődésünket és mindent, amit az oldalon belül művelünk - így cookie-k és trackerek nélkül is releváns hirdetéseket mutat majd nekünk.

A Google nem magától döntött úgy, hogy felforgatja az adatgyűjtés bevált módját: az Apple hozta lépéskényszerbe.

Először a cupertinói vállalat próbált változtatni a korábbi gyakorlaton, amit részben azért tehetett meg, mert az egyetlen olyan tech nagyvállalat, amely nincs igazán benne az online hirdetési iparágban, illetve elsősorban nem abból él. Már hét iOS verzióval ezelőtt beépítették a Safariba a "ne kövess" beállítást, amit nem sokkal később meg is szüntettek, mert nem csak hogy nem vették figyelembe a weboldalak, a funkció használata még segített is beazonosítani a pont ez elől menekülő felhasználókat. Ezt követte az "intelligens tracker megelőzés", aminek a lényege, hogy mesterséges intelligencia segítségével a böngésző megpróbálja megállapítani, hogy vajon akarnánk-e, hogy egy adott oldal adatokat gyűjtsön rólunk. Ha harminc napja nem látogattunk el a website-ra, az összes onnan jövő cookie-t automatikusan törli a Safari, míg ha épp ott jártunk, akkor rövid ideig akár más oldalaknak is engedélyezi, hogy adatot adjanak át rólunk. Amennyire bonyolultnak hangzik ez a megoldás, annyira egyszerű a hétköznapokban, ugyanis automatikusan be van kapcsolva, úgy takarítja utánunk a nyomainkat, hogy nem is tudunk róla.

Tim Cookék ugyanezt szeretnék elérni az iPhone appoknál is: a közeljövőben a telefonunk rá fog kérdezni, hogy szeretnénk-e, hogy az adott alkalmazás megfigyelhesse, hogy máshol mit csinálunk. A személyre szabott hirdetésekből élő, a felhasználókat milliónyi weboldalon megfigyelő Facebook kiborult ezen, arra hivatkozva, hogy ez kárt okoz az amerikai politika és gazdaság szent tehenének, az ilyen reklámokra támaszkodó kis- és középvállalkozásoknak. Ez az érvelés a Harvard Business Review szerint "félrevezető", jogvédők szerint "nevetséges". Zuckerbergék ettől függetlenül perre készülnek, bár kérdés, hogy ezzel mennyire jutnak messzire.

Ez csak egy módja a megfigyelésnek

Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy a webes adatvédelem sötét középkora véget ért, fontos kiemelni: a böngészési szokásainkat nem csak trackerekkel lehet nyomon követni. Az internetszolgáltatónk, a keresőnk, az email szolgáltatásunk mind rögzíthet és valószínűleg rögzít is adatokat rólunk, ezért ha fontos a privát szféránk védelme, érdemes megfontolni egy VPN-szoftver használatát, egy alternatív vagy privát módban működő böngésző alkalmazását, esetleg másodlagos felhasználói fiókok létrehozását. És amíg a Chrome új generációja megérkezik, a weboldalak cookie-jait jóváhagyó kérdésekre sem érdemes feltétlenül és gondolkodás nélkül igennel felelni.

A cikk szerzője reklámszakember.

(Fotó: Pixabay, Christopher Ross/Flickr)

További cikkek a témában:

Végre pontosan látszik, melyik chatprogram mennyit leskelődik utánunk A Messenger több mint hatvanféle módon rögzít és használ fel rólunk adatokat. A Signalnál ez a szám nulla.

Itt megnézheted az összes olyan oldalt, ami adatot szolgáltat rólad a Facebooknak Előre szólunk, megdöbbentően hosszú a lista.

Érdekel, hogy mit tudnak rólad a tech cégek? Ennek az oldalnak a segítségével könnyedén kiderítheted GDPR ide vagy oda, a gyakorlatban néha még az európai felhasználóknak is nehézkes hozzáférniük a róluk tárolt adatokhoz. Ebben segít a JustGetMyData nevű weboldal.