Néhány napja a TechCrunch-on jelent meg, hogy egy újságíró-youtuber exkluzív információkat szerzett az Apple tervezett szemüvegéről. Jon Prosser állítása szerint az eszköz csak egy iPhone-hoz csatlakoztatva fog működni, nem lesz rajta kamera, csak az önvezető autókhoz (és az iPad Próhoz) hasonlóan egy LIDAR szenzor, és persze egy-egy kijelző a két szemünk előtt. Az ára szerinte 500 dollár körül lesz, de még arra is kitért, hogy a neve Apple Glass lesz, pont, mint a Google Glass, csak hát, Apple-lel az elején. Meglátjuk.

Amiről viszont nem beszél senki, hogy mire lesz jó

Tim Cook, amikor csak mikrofon közelébe kerül, meg szokta említeni, hogy a kiterjesztett valóságnak mennyire fontos szerepe lesz a magánéletünkben és a munkahelyünkön is. Tavaly még egy állítólagos, a cégre egyáltalán nem jellemző, ezerfős belső megbeszélés részletei is kiszivárogtak, ahol a vállalat a területtel kapcsolatos terveit fejtegette, és az N301 kódnevű AR-VR eszközről is szó esett. Olyan apróságok is kijutottak a megbeszélésről, mint hogy a szemüveg lencséi, ahogy a felhasználó az azokra vetített képre figyel, besötétednek, hogy a külvilág tudja, épp nem figyel az illető. Az ilyen ijesztő ötletek mellett egyszer azért valaki arra is kitérhetne, hogy pontosan miket is fogunk nézegetni azokon a bizonyos lencséken. Mert az AR egyelőre ott tart, hogy oda lehet próbálni a számítógépünket vagy az IKEA kanapét a nagyszobába a mobilunkkal, ahogy folyókat és vadállatokat is nézegethetünk, mintha csak ott állnának mellettünk, de hogy ehhez miért kéne sisakot vagy szemüveget viselni, még nem teljesen világos.

A Google Glass saját főnevet szült (glasshole - vagyis Glass-t hordó seggfej), mert a torz hardver semmi másra nem volt jó, azon kívül, hogy elárulja, hogy a viselőnek nehéz volt táncpartnert szereznie a szalagavatójára. Azóta már a Google sem azt erőlteti, hogy járjunk mind egy kis kamerával és monitorral a szemünk előtt. A Microsoft HoloLenséhez hasonlóan ők is a vállalati felhasználásról beszélnek: a szerelőnek nem kell a gépkönyvet bújnia, rögtön a szeme elé tudjuk vetíteni, hogy merre találja a fluxuskondenzátort, amit ki kell cserélnie. A Facebook ezzel szemben pont az ellenkező utat járja az Oculus VR sisakjaival: kizárólag a videójátékok következő lépését látja és láttatja bennük. Utóbbiról eggyel hihetőbb, hogy egyszer tömegek számára lesz vonzó, de egyelőre százezrek kíváncsiak csak az egész kategóriára.

Nem ez lenne az első eset, hogy az Apple fog valamit, amit más cégek elkezdtek jól-rosszul kikísérletezni, és egy kicsit kényelmesebben, egy kicsit tudatosabban, egy kicsit drágábban divatos tömegtermékké teszi azt. Biztos, hogy megvan hozzá a szakembergárdájuk, a tudásuk és a pénzük, hogy az ő szemüvegük szebb és vékonyabb, a sisakjuk kényelmesebb legyen, mint másoké. De az egyáltalán nem biztos, hogy tudják, hogy mire lesz jó, amit készítenek. Lehet, hogy nem azért fog 2020-ról 2021-re, majd 2023-ra csúszni az Apple Glass, mert nem találják hozzá a tökéletes formát - hanem még keresik hozzá a megfelelő tartalmat.

(A cikkben szereplő fotók illusztrációk.)